Beyond Good & Evil: Az elfelejtett játék

 Mi történik, ha ötvözzük a francia Michel Ancel zsenialitását (Rayman-sorozat) a japán Zelda sorozat játékmenetével, és nyakon öntjük egy némileg gyermekded stílusú sci-fi univerzummal? Nem is kell más, csupán egy női főhős, és már kész is van a világ egyik legelismertebb kritikai sikere, amivel a kutya se játszott...

Beyond Good & Evil: Az elfelejtett játék

Oldal I.

Mi történik, ha ötvözzük a francia Michel Ancel zsenialitását (Rayman-sorozat) a japán Zelda sorozat játékmenetével, és nyakon öntjük egy némileg gyermekded stílusú sci-fi univerzummal? Nem is kell más, csupán egy női főhős, és már kész is van a világ egyik legelismertebb kritikai sikere, amivel a kutya se játszott...

Márpedig a Beyond Good & Evilre jól illik ez a titulus. Amikor hosszú évek fejlesztése után végre megjelent 2003 karácsonyán, a sajtó és a szakma el volt ájulva Ancel és az Ubisoft közös teremtményétől. A stílus és az univerzum, amit a franciák teremtettek, zseniális és magával ragadó volt, ám ennek ellenére a játék óriási bukás lett. Pedig megvolt a marketing, a felhajtás, a sok "Év játéka" jelölés, és mégis. Ancel azóta is nyögi a buktát, és bár nemrégiben az Ubisofttal karöltve belevágott a második rész fejlesztésébe (e körül azonban sok a kavarás), a rejtély, ami a játék csődjét övezi, máig megoldatlan. Most tegyünk egy kis időutazást, és emlékezzünk meg a Beyond Good & Evilről, mert ez még ma is egy nagyon jó játék.

Történetünk 2435-ben játszódik egy fiktív bolygón, Hillysen, amit folyamatos támadás alatt tart az agresszív DomZ idegen faj. A planéta egyetlen reménye az Alpha Section nevű speciális egység, melynek tagjai látszólag minden megtesznek a rend fenntartása érdekében, de ennek ellenére állandó a félelem, és a város mélyén arról suttognak, hogy éjszakánként emberek tűnnek el nyomtalanul Hillysről. Ebben a zűrzavaros világban él és dolgozik Jade, aki fotóriporter. Otthonát, egy méretes világítótornyot megannyi kis árva lakja, kik szülei a DomZ-zal vívott csaták során tűntek el vagy haltak meg. Jade legnagyobb támasza pedig nagybátyja, az ezermester Pey'j, aki egy disznó. Na nem, nem úgy értem a disznót, nem csinál semmi rosszat a bordélyokban unokahúga háta mögött, és még csak nem is eszik gusztustalanul. A furcsa jelző Pey'j faji hovatartozását jelzi, ugyanis a BG&E világában az állatok az emberekkel együtt fejlődtek, és ezáltal egész sokféle intelligens lény lakja Hillyst. Lesz itt bika kocsmáros, aki bár férfi, tehénfoltos, vagy épp kecskefiú, aki nem találja kecskemamát. Elsőre talán nehéz elképzelni a dolgot, de a játék atmoszférája olyan mesteri, hogy mindennek ellenére komolyan vesszük az egészet. A sztori onnét válik furcsává, hogy Jade csatlakozik az IRIS Network nevű ellenállócsoporthoz, akik váltig állítják, hogy az Alpha Section nem mond igazat, és titokban együttműködik a DomZ-zal. Hősnőnk innentől kezdve nyakig merül az összeesküvésekben, egy olyan zavaros és megható történetet elmesélve, amilyenhez még biztos, hogy nem volt szerencsénk. Nem viccelek, a papírzsebi legyen kéznél, mert ez a játék erősen épít az érzelmeinkre.

Oldal II.

A kutya meg a mája!

Habár a felvázolt univerzum szinte minden játékstílusnak otthont teremthetne, a Beyond Good & Evil itt is igyekszik eredeti maradni. Ha nagyon erőlködni akarnék a besorolásával, azt mondanám, hogy akció-kalandjáték, mert mindkét műfajból sokat merít, de legjobban talán a Zelda-szériára hajaz a koncepció, azaz minden egyes óra más és más meglepetést tartogat majd. Lesz itt járművezetés, kemény akció, sok-sok logikai feladvány és kalandjáték-elem, sőt, még lopakodás is. A különböző stílusok ilyesfajta keverése nem szokott hasznára válni a játékoknak, de itt valahogy mégis összeállnak a dolgok, annak ellenére is, hogy az alapok egy harmadikszemélyű akcióprogram terveire lettek lefektetve. A történetvezetés beszélgetéseken és átvezető videókon keresztül történik, s mivel a BG&E erősen sztori orientált, ez lesz a legfőbb vonzerő a kb. 12-15 óra hosszú játékidő alatt.

A játék elején szabadon rohangálhatunk Hillys fővárosában, és akárkivel szóba elegyedhetünk, de ekkor még nem egy hely elérhetetlen, lezárt, vagy csak szimplán nincs ott. Ahogy haladunk előre a sztoriban, ezek úgy nyílnak meg, és általában mindegyik helyszín egy másik fajta játékstílust követel. A recept pofonegyszerű, de hatásos: bejutunk egy új pályára, ott kutatunk egy keveset, legyűrünk pár ellenfelet, majd általában jön egy boss, akit az eszünk segítségével kell jobblétre szenderíteni. Ezek után ismét szabadon mászkálhatunk a városban, ami minden ténykedésünkre érzékenyen reagál, így a lakosokkal folytatott beszélgetések gyakran csapnak majd át pletykákba olyan eseményekről, melyeket mi magunk idéztünk elő. Persze ha már város, akkor boltok, és ha boltok, akkor vásárlás. Vehetünk felszerelést, turbózhatjuk légpárnás hajónk képességeit, mellyel versenyekre nevezhetünk, sőt, a bárban különböző minijátékokat játszhatunk Hillys mit sem sejtő polgáraival.

Amennyiben épp nem a semmittevéssel múlatjuk az időt, akkor minden egyes küldetéssel közelebb jutunk a történet megoldásához, és lassan körvonalazódik előttünk, hogy Jade minden idők egyik legszimpatikusabb főszereplője. A humor is állandó velejárója az eseményeknek, sőt pár karakter önmagában is egy vicc, de valahogy mégsem csap át a dolog komolytalan bohóckodásba. Lesznek pályák, ahol társakat is kapunk, és ilyenkor bizonyos feladatok megoldhatatlanok lesznek a közreműködésük nélkül. Ezek a részek a játék talán legjobbjai, mert a jó tervezés gondoskodik róla, hogy úgy érezzük, valódi személyiségek tartanak velünk. Érdekesség, hogy mivel Jade fotós, ezért az összes lényről (a főszörnyekről is) készíthetünk képet a bolygón, amik afféle bónuszként bekerülnek egy fényképalbumba.

Oldal III.

Te jószagú tehén!

A játék tehát igyekszik a lehető legváltozatosabb lenni, és minden egyes játékelemével újat nyújtani a különböző pályákon. Ezek nagy része szórakoztató és érdekes, valamint a koncepció tényleg sikeresen kerüli el a monotonitást, de sajnos vannak pontok, ahol a BG&E is kudarcot vall. A járművezetéses szintek például kifejezetten frusztrálóak (a versenyes minijátékokat eléggé rühelltem), és a bottal való harc sem Jade legnagyobb erőssége, annak ellenére sem, hogy a hölgy a történet szerint harcművésznek sem utolsó. Ezen gondoknak egyébként főleg egy másik rákfene, a PC-s portolás, és ebből kifolyólag a nem optimalizált irányítás az oka. A megjelenésekor a Beyond Good & Evil a létező összes nagy platformon kiadásra került (PS2, Xbox, GameCube, PC), és a derék frankok ezt kihasználandó, elsősorban a kontrollerekhez igazították a játékot. Ennek eredményeképp a billentűyzet+egér kombó néha kifejezetten idegesítő, és az egészre rátesz egy lapáttal a kissé béna kamerakezelés is. Ha szűk helyeken vagyunk, előfordul, hogy nem látunk semmit, és ez a későbbi, lopakodós pályákon gyakran hajtépéshez, majd halálhoz vezet. Mivel pedig a játék elsősorban konzolokra készült, a mentésről is csak egy igen gonosz checkpoint-rendszer gondoskodik. Elrontottunk valamit? Sebaj, lehet kezdeni a pálya elejéről. Bizony, itt nem lesz kecmec...

Mivel a Beyond Good & Evil nem mai darab, könnyedén lehetne csúnya is. Ez a veszély viszont nem fenyegeti, sőt, ki merem jelenteni, hogy az előző konzolgenerációhoz tervezett látványvilág mindmáig a leghangulatosabb grafikák közé tartozik, amikkel valaha dolgom akadt. Az egész olyan, mintha egy mesés rajzfilmet néznénk. A karakterek gyönyörűen kidolgozottak (Jade különösen szép designt kapott), a hátterek és pályák pedig szintén ott vannak a szeren. Természetesen a ma divatos DX10-es effekteket el kell felejtenünk, de a víz még így is az egyik legszebb, amit videojátékban volt szerencsém látni. Le a kalappal! A hangról és a zenéről is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A szinkronhangok egyszerűen tökéletesek, egy percre sem érezzük úgy, hogy leülne a színészek lelkesedése. A zene pedig annyira szép, hogy már a telepítés alatt szóló dalt is órákig fogjuk dúdolni. Egy szó mint száz, a technológiai oldal az irányítási nehézségeket leszámítva kiváló, és a mai gépeknek már meg se kottyan a program szerény gépigénye.

Summa summarum

A BG&E már hat évvel ezelőtt is lenyűgözte a kritikusokat, és fénye mit sem halványodott az eltelt évek alatt. Vannak szebb, okosabb, látványosabb és akciódúsabb programok a játékpiacon, de a Beyond Good & Evil maradt a régi, és ez fél évtizednél is több idő eltelte után nagy szó. A második rész állítólag készül, noha az Ubisoft egyik fejese nemrég közölte, hogy ő nem hallott róla, ami azért is vicces, mert a játék címe a cég tulajdonában van. Egy rövid teaser-videón és egy állítólagos ingame-ámokfutáson kívül semmit sem láttunk belőle, és maga Ancel is gyanúsan hallgat, de reméljük, hogy ez csak a vihar előtti csend, és mivel az első rész is sokáig készült, van esély rá, hogy így is van. Addig is, aki kihagyta pótolja az első részt, mert maradandó élményben lesz része, azt garantálom!

Chocho

                                     

[bold]                                                                                  Beyond Good & Evil trailer

[/bold]

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward