A világ energiatároló kapacitásának nagyjából a 96 százalékát jelenleg szivattyú-tározós megoldásokból fedeződik: vagyis ha többletenergia van, azzal vizet szivattyúznak egy magasabb tározóba, majd ha szükség van a tárolt energiára, a vizet leengedik, amely a gravitációnak engedelmeskedve leáramlik, és közben áramtermelő turbinákat hajt meg.

A szivattyús-tározós erőművek azonban csak olyan helyeken használhatók jól, ahol ehhez adottak a földrajzi körülmények, és persze víz is van hozzá. Jelenleg az ilyen létesítmények 75 százaléka mindössze 10 ország területén összpontosul. Nagy gond viszont, hogy az alternatív energiaforrások elterjedő kiaknázása miatt egyre több és több energiát kellene tárolni, az erre alkalmas folyókból és tavakból viszont lassan kifogyunk.

Erre a problémára ötlöttek ki egy elmés megoldást a svájci Energy Vault mérnökei, akik a víz mozgatása helyett betontömbök egymásra halmozásával tárolnák és mozgósítanák az energiát. A cég már egy kísérleti erőművet is megépített, amely tizedakkora, mint a tervezett teljes méretű egységek. A kiötlött koncepcióból villámgyorsan, mindössze 9 hónap alatt, 2 millió dollárt befektetve készült el a működő prototípus.

A kész erőművek a tervek szerint úgy fognak kinézni, hogy egy 120 méter magas, hatkarú daru áll középen, és ez mozgatja az egyenként 35 tonnás betontömböket. „Töltetlen” állapotban a tömbök a daru körül a földön sorakoznak. Ha viszont plusz energia érkezik a rendszerbe, amit el kell tárolni, a daru ennek segítségével megemel, és egymásra tornyoz egy vagy több tömböt. Teljesen feltöltött állapotban darut egy precízen kialakított betontorony veszi körül.

Egy-egy torony 20 MWh tárolására képes, ami nagyjából 2000 svájci háztartás egy napi energiaigényeinek fedezésére elég. Ha a tárolt energiára szükség van, a daru újra működésbe lép, és elkezdi lerakosgatni a tömböket, amelyek a gravitációnak hála ereszkedés közben energiát termelnek vissza a hálózatba. A low-tech rendszer egészen hihetetlen, 85 százalékos hatásfokkal működik, vagyis az eltárolt energia 85 százalékát lehet kinyerni belőle. Ezzel versenyképes a lítiumion-akkumulátorokkal, amelyek legfeljebb 90 százalékos hatásfokkal működnek, és jobb a szivattyús-tározós erőműveknél, amelyek hatásfoka 70–80 százalék közötti.

Az Energy Vault kutatói már nagyjából minden, a működés során felmerülő problémára megoldást találtak. A pakolást egy automatizált szoftver szervezi, és a betontömbök lengését is hatékonyan csillapítani tudják a daru megfelelő mozgatása által. És az egész megoldás meglepően olcsó, mivel döntően a kereskedelmi forgalomban kapható összetevőkből épül fel a rendszer. A koncepció legdrágább részét a betontömbök jelenthetik, amelyek anyaga ugyan jóval kevesebbe kerül, mint mondjuk egy lítiumion akku hozzávalói, viszont cserébe nagyon sok kell belőle. A svájci cégnél azonban már erre is találtak egy megoldást. Kifejlesztettek egy gépet, amely a városok építési hulladékából alacsony költségen betont tud gyártani.

Bár a nagyméretű lítiumion-akkuknak kétségkívül megvan az az előnye a betonos energiatárolással szemben, hogy kisebb térben több energiát tudnak tárolni, és szállíthatók is, sok érv szól az Energy Vault mellett is. A betonelemek például bizonyosan hosszabb élettartamúak, és minimális karbantartás mellett is csak nagyon lassan romlik a rendszer hatásfoka. Hogy a svájci ötlet hosszabb távon beválik-e, azt majd a jövő dönti el, de annyi bizonyos, hogy máris nagy az érdeklődés az új technológia iránt. Az első betonos elemtorony már jövőre üzembe állhat.