Belépőszintű 20"-es monitorok

A 19 és 20”-es szélesvásznú monitorok közti minimális árkülönbség apropóján ezúttal a legolcsóbb 20-asok közül válogattunk, hogy választ kapjunk a kérdésre: adott áron jobban járunk a nagyobb, ám vélhetően gyengébb minőségű kijelzővel, vagy maradjuk inkább a 19-es középárú modelleknél?

Belépőszintű 20"-es monitorok

1. Bevezető

A 19 és 20”-es szélesvásznú monitorok közti minimális árkülönbség apropóján ezúttal a legolcsóbb 20-asok közül válogattunk, hogy választ kapjunk a kérdésre: adott áron jobban járunk a nagyobb, ám vélhetően gyengébb minőségű kijelzővel, vagy maradjuk inkább a 19-es középárú modelleknél? A kérdés nem költői, mégis előre lelőjük a poént, lesz rá ellenpélda, de találhatunk meglepően jó monitorokat a legolcsóbb szegmensben is. Érdemes tehát próbálkozni, viszont vásárlás előtt kellően körültekintőnek kell lennünk, hogy az igényeinknek megfelelő készüléket vihessük haza csalódottság nélkül.

A kijelzők specifikációi alapján a monitorok közt a legszembeötlőbb különbség az LG által képviselt magas kontrasztaránynak köszönhető, ám tudnunk kell, hogy ez csak a mesterségesen kreált dinamikus értékre vonatkozik, a valós kontraszt valamivel tesztünk átlaga alatt helyezkedik el. Az ASUS és NEC készüléke beépített hangszórókkal is rendelkezik, ám ezt leszámítva igen hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek tesztalanyaink.

2. BenQ G2010WA

BenQ G2010WA

Először ismerkedjünk meg a BenQ monitorok régi sikersorozatának (vagyis a G szériának) 20”-es változatával. A széria tagjai eddig apróbb hibáik ellenére is szép eredményeket értek el tavaly, így kíváncsian vártuk hogyan szerepel a "kistestvér".

A formaterv ennél a szériánál egy kaptafára épül, leginkább az egyszerű vonalak jellemzik, puritánnak mégsem neveznénk. Sajnos még a matt fekete részen is szépen látszanak az ujjlenyomatok, hát még a csillogóson, úgyhogy óvatosan vele.

A gombok kitapintása csak érzésre történik, mivel a káva aljában kaptak helyet, a feliratok pedig egyáltalán nem láthatóak. Ezért kell egy kis idő, mire megjegyezzük a helyüket, ezután könnyű dolgunk van, ugyanis a LED körül igen logikusan lettek elrendezve. Használatuk halk, pontos és azonnal reagálnak, amiért dicséret jár, viszont kár, hogy a szoftveres menüvezérlést nem támogatja a készülék.

Habár a kisméretű talpaknál tapasztalataink szerint a legstabilabb tartást egy ellipszis vagy korong alakú talp képes nyújtani, a gyártó mégis ragaszkodott a saját dizájnjához jobban illeszkedő téglalaphoz. Ez ugyan nem egy robosztus darab, mégis megfelelően kiszolgálja a monitort, mivel a megjelenítő egyáltalán nem mondható nehéznek. A beállítások terén csak a széles dönthetőség áll rendelkezésünkre, a talp magassága fix, szerencsére ezt jól eltalálták a tervezés során.

A falra szerelhetőség támogatott, a kábelelvezető hurok pedig hasznos kiegészítője a készüléknek. A minimális csatlakozási igényeket kiszolgálandó elhelyeztek egy analóg dugaszt a képernyő hátulján, ezen kívül már csak a tápellátásról kell gondoskodnunk a mellékelt kábel segítségével.

A DVI hiányát kicsit sajnáltuk, mert ezúttal nem találtuk kiemelkedően élesnek a szövegmegjelenítést, inkább csak egy vállalható szinten van.

A háttérvilágítás az olcsóság ellenére szinte tökéletes maradt. A gyártó általában ezen a területen jeleskedik leginkább. Ritkaság ugyanis, hogy a 70-80 ezres 24”-os kategória alatt bevilágításoktól és foltosodástól mentes képet kapjunk. A panel lehetőségeihez mérten a fekete mélysége is jónak mondható, a kontraszt értéke pedig szintén valamelyest az átlag fölött helyezkedik el. Válaszidő tekintetében nincs szégyellnivalója a készüléknek, az 5ms-osok átlagát hozza, így játékra megfelelő társunk lehet, főleg, hogy az input lag mértéke is szokatlanul alacsony. A betekintési szögek viszont alig érik el az átlag szintet. Ugyan a szöveg minden irányból olvasható marad, a gyengeség abban nyilvánul meg, hogy már néhány fokban felülről nézve hamar elveszti kontrasztját, alulról pedig túl hamar bezöldül a panel. Szerencsére oldalról nem ennyire vészes a helyzet, egy kisebb táraságot is megfelelően kiszolgál a monitor látószöge.

A képernyő nem ad lehetőséget a színhőmérséklet Kelvin szerinti beállítására, helyette az alapszínek százas skálán történő megadására esküszik, így találhatjuk meg magunknak az ideális fehéregyensúlyt. A színhőmérséklet egyéni beállításához a lap alján található táblázat szolgál példának, de a gyári „Kékes”, „Pirosas” és „Normál” állások közül is választhatunk. A képprofilok felkínálják az alaphelyzeti Standard, az ipari sRGB és az extra színezéssel működő Photo, Dynamics és Movie állásokat, melyek közül utóbbi háromnál a dinamikus kontraszt is használhatóvá válik. A Standard mód színkezelése kissé fakónak tűnik mai szemmel - szövegszerkesztéshez és internetezéshez azért még megfelelő - játékhoz, filmekhez és fényképek megtekintéséhez viszont érdemes inkább a három színjavító profilok egyikét választani. A készülék a saját képarányától eltérő felbontásokat is megfelelően lekezeli az „aspect” mód formájában, így a régebbi játékokat is megfelelően, torzítás nélkül élvezhetjük.

3. ASUS VW202SR

ASUS VW202SR

Az ASUS képernyői csak ritkán kapnak tőlünk pozitív minősítést, ám ezúttal egy igen jó darabhoz volt szerencsénk, ezért előrebocsájtjuk, hogy a következő sorok közt főként dicséret lesz olvasható.

Az ASUS dobozában példás rend uralkodik, a használati útmutató éppúgy a csomag kelléke, mint a VGA- és tápkábel. A telepítő CD-t viszont hiányoltuk, így sem képprofilokat, sem OSD vezérlő alkalmazást nem kapunk a monitorhoz.

A gyártó kedvező árú modelljét is a már megszokott, erősen szögletes formaterv jellemzi. A teljesen fekete matt festésbe csak a káva alján látható ezüst léc és márkajelzés hivatott változatosságot hozni.

A menü süllyesztett gombjai kicsit vékonyra sikerültek, a feliratok pedig gyenge fénynél már nehezen olvashatóak, ám ezt leszámítva csak dicsérni tudjuk őket. A korábban alkalmazott irtó kemény nyomáspontnak és nehézkes használatnak már szerencsére nyoma sincs, a gombok egyáltalán nem csattognak, sőt, kifejezetten kellemes őket használni. A Splendid képprofilokhoz, fényerőhöz és hangerőhöz külön-külön dedikált gombokat kapunk, így a legfontosabb funkciók azonnal elérhetőek.

A készüléket csak alapszintű testreszabhatósággal látták el, ami kimerül a normál méretű dönthetőségben - a falra szerelhetőség azért még így is megmaradt. A kör alakú talp nagyfokú stabilitást kölcsönöz a megjelenítőnek, ráadásul fel- és leszerelése is a legkisebb gond nélkül történik.

A beépített hangszórók meglepően jól szólnak - legalábbis az integrált hangrendszerek körében. Némi szoftveres hangszínszabályzással már akár zenehallgatással is próbálkozhatunk, persze csak szolidan. Hátul egy kábelrendező kampóra lettünk még figyelmesek, mellyel a képernyő mögötti vezetékköteg rendben tartása válik könnyebbé.

A hangszórók jack aljzata szintén hátul kapott helyet, a monitor másik szélén pedig a D-Sub csatlakozó árválkodik, mivel a digitális videojel fogadása nem támogatott. Ilyenkor kerül előtérbe VGA kártyánk minősége, ettől ugyanis nagyban függ a megjelenített kép élessége. A célra már megfelelő videokártyát használva elégedettek lehetünk a monitor képminőségével, egy DVI bemenettel ellátott megjelenítőével összehasonlítva alig vehető észre némi homályosság (mi egy HD2600Pro-val teszteltük).

A háttérvilágítás nem rossz, bár sötétebb filmek alatt enyhe bevilágításra lettünk figyelmesek alul és felül egyaránt. A képminőséggel szintén nagyon elégedettek voltunk, nemcsak a színskála egyenletessége, hanem a jó színhűség is bizonyítja, hogy az ASUS monitorok gyengesége, vagyis a fakóság végre megszűnni látszik. A magas fényerő és kontraszt érték erős napsütés mellett is jó olvashatóságot biztosít, mely részben annak is köszönhető, hogy a panelről lehagyták az eddig számtalanszor alkalmazott fényes bevonatot. A betekintési szögek viszont csak átlagosak, elszíneződéssel szerencsére alig találkoztunk, inkább a minden irányból látható sötétedés jellemzi a panelt. A készülék legnagyobb erénye, hogy remek játszótárs lehet, ugyanis a válaszidő rendkívül alacsonynak bizonyult a használat során.

 A monitor beépített színsémái közül sajnos egyik sem tűnt használható megoldásnak, ezért a százalékos skálán kikevert egyéni beállítást ajánljuk a lenti táblázat szerint (bár még mindig buzdítanánk mellette mindenkit, hogy keresse meg a számára legmegfelelőbb értékeket). Az ASUS nagyágyúja, a Splendid öt profillal kecsegtet minket, melyek közül a Standard nagyjából az „ilyen volt”, a többiek (Scenery, Theater, Game, Night View Mode) pedig az „ilyen lett” szerepet töltik be. Nagy előnyük, hogy a kép élessége az extra színezés ellenére sem változik meg, ami ritkaságszámba megy, ráadásul mindegyiküknél testreszabható az élesség, szaturáció és a dinamikus kontrasztvezérlés, míg a Standard állás csak a fényerő és kontraszt beállítására ad lehetőséget, minden más zárolva van. A menü extráinak a bőrtónus megváltoztatását (Skin Tone) és a képarány kezelését tekinthetjük, így a kisebb felbontások lekezelése sem okoz gondot a képernyőnek.

4. LG W2042S-SF

LG W2042S-SF

Az LG kedvező árú monitorjainak termékpalettájáról már több ízben választottunk, így a 42T sorozat sikerein felbuzdulva most az annál is olcsóbb, 42S szériával tettünk egy próbát 20”-es méretben.

Úgy látszik, a gyártó feltűnési viszketegségtől mentes formaterve töretlen népszerűségnek örvend, mivel ezúttal is ugyanaz az egyszerű, mégis pofás dizájn köszön vissza, mint a drágább nagytestvér esetében.

Tapasztalatunk szerint az olcsóbb kiadásnál a költségcsökkentés nem a megjelenést vagy a kezelőszerveket érintette, hanem amint az később kiderül, a különbség inkább a belbecsben keresendő. A menüvezérlés tehát a régi, jól bevált halk és puha nyomáspontú gombsorral történik, a szoftveres OSD-t pedig ezúttal sem kapjuk meg hozzá.

A könnyű talpkorong csak alakja miatt nyújt elégséges stabilitást, ekkora súlyú panelhez már illene vaskosabb állványt illeszteni. Mindazonáltal a dönthetőség több mint megfelelő, kényelmesen állítható a dőlésszög nemcsak hátrafelé, de előre is (melyre sajnos a monitor látószöge miatt szükségünk is lesz).

A felfüggesztési helyek logikusan középre kerültek, a kisebb méretű 75mm-es VESA szabvány szerint tudjuk a falra szerelni. A mellékelt kábelkötegelő bilincset a nyakrészhez illeszthetjük, segítségével a monitor mindkét vezetékét rendre utasíthatjuk.

A készüléket csak analóg video bemenettel látta el a gyártó, ennek ellenére az élesség kiváló, a digitális bemenet hiányát egyáltalán nem éreztük.

Már a monitor használatának kezdetén egy komoly problémába ütköztünk, ugyanis az analóg bemenethez használt automatika számtalan alkalommal mellékalibrálta a képernyőt, így kénytelenek voltunk kézzel megkeresni a beállításokat - a feladat rendkívül időigényes. Sajnos nem tudjuk garantálni, hogy minden egyes monitor egyforma beállításokkal működjön, mindenestre a tesztpéldánynál bevált értékeket a lap alján közöljük.

A képernyő háttérvilágítása a gyártó megszokott átlagos szintjét hozza, rossznak nem neveznénk, de különlegesen jónak sem, alul és felül egyaránt látható enyhe mértékű bevilágítás. A monitor fényerő tartalékát a fehéregyensúly beállítása után megfelelőnek találtuk, ehhez viszont mindenképpen az egyéni színkeverést kell kiválasztanunk, ugyanis a gyári Kelvin szerinti színhőmérsékletek használhatatlanok és maximális fényerő mellett is borzasztóan sötét képet eredményeznek. A betekintési szögek a készülék gyenge pontja, a függőleges láthatóság annyira gyengének bizonyult, hogyha szeretnénk elkerülni a képernyő tetejének zöldülését, kénytelenek leszünk előre dönteni a kávát. A panel reakcióideje ugyan nem kápráztat el minket gyorsaságával, mégis úgy érezzük, hogy talán ez az egyetlen terület, ahol a monitor még képes helyt állni a kategóriában.

A színhőmérsékleti sémákhoz hasonlóan szintén jobban járunk, ha az „f-Engine” Internet és Movie képprofiljait inkább kerüljük. Az alaphelyzetben igencsak jó színhasználatot csak lerontani képesek, viszont a User módban elérhető színmanipuláló eljárások (ACE, RCM) segítségével nyerhetünk némi fényerő többletet és extra színezést, bár a hatás minimálisan érezhető. Az értékek beállításával óvatosan bánjunk, mert könnyen rikítóvá tehetik a képet (itt is a táblázat szerint érdemes eljárni). A menü extrái közé sorolhatjuk az állapotjelző LED kikapcsolását, valamint a kézi kapcsolású 4:3 módot, mellyel a régi játékok 4:3 arányú felbontásait élvezhetjük torzítás nélkül.

5. NEC AccuSync 203WM

[bold]NEC AccuSync 203WM

[/bold]

Végül lássuk a teszt legdrágább képviselőjét a NEC házából, mely még így is kedvező árral és multimédiás képességekkel büszkélkedhet.

A japán precizitás kiütközik a monitorok tervezésénél is, pontos illesztésekkel és kemény, erős műanyag borítással rendelkezik a kijelző kávája. Az elöl elhelyezett nagyméretű gombsor, fejhallgató kimenet és hangszórórács nem éppen formatervezési díjakra pályázik, érzésünk szerint a gyártás során a cél inkább a használhatóság növelése volt.

Erről tanúskodnak a menükezelő gombok is, mivel nagyok és könnyen nyomhatóak. A NEC ezen szériája messze a legkezesebb monitor, amit csak találunk a piacon, különösen, hogy menüvezérlés közben az OSD késlekedés nélkül reagál, és emellett szoftveres vezérlésre is lehetőségünk van, ha feltelepítjük a NaviSet alkalmazását a mellékelt CD-ről. Az állapotjelző LED fénye alig látszik, így figyelmünk mindig a képernyőn maradhat.

Kedvező árkategóriás monitorról lévén szó extrának számít az előre sugárzó beépített hangszóró és a fejhallgató kimenet. A készülék egy formás és súlyos talpszerkezettel dicsekedhet, melynek felszerelése pofonegyszerű, stabilitása remek, magassága megfelelő, de sajnos ennek állítására nincs lehetőségünk. A panel dönthetősége ellenben nagyon széles keretek közt mozog, ilyen téren nem lehet okunk a panaszra.

A talpszerkezet hátulján található az ötletesen és egyszerűen működő kábelrendező hurok, a panel hátulján pedig a felfogatási lyukak kaptak helyet, így a falra szerelés sem okozhat akadályt a képernyőnek. A beépített hangszórók minősége csak internetes videókhoz tűnik jó választásnak, tölcséres hangzásuk és kis teljesítményük sajnos kevés bármilyen zenehallgatási feladat kiszolgálására.

Ahogy tesztünk többi szereplője, úgy a NEC kijelzője is csak VGA bemenettel rendelkezik. Emiatt csak átlagos élességet képes produkálni, látható némi homályosság DVI-s társaihoz képest, ha képét közelről is megvizsgáljuk. Az audio bemenet szintén itt kapott helyet, hangkártyánkkal történő összekötéséhez szerencsére szükségtelen a jack kábel beszerzése, ugyanis ezt már megtaláltuk a dobozban a készülékhez mellékelve.

A képminőséggel alapvetően semmi bajunk, apró hibákat tudunk csak említeni, melyek viszont meggátolják, hogy egy tökéletes panelről beszélhessünk. Egyike ezeknek az enyhe homályosság, a szövegmegjelenítés általában már analóg bemenet esetén is ennél élesebb szokott lenni. Sajnos nem egyszer előfordult, hogy a kép önálló beállítása során az automatika tévesztett, így a használat során esetleg többször is meg kell ismételnünk az újrakalibrálást.

A háttérvilágítás sem tökéletes, látható némi bevilágítás, ami elsősorban filmeknél tűnik fel, ezt leszámítva egészen egyenletes, homogén, foltoktól mentes a fekete képernyő. A panel válaszidő tekintetében nem domborít nagyot, így ha elsődleges felhasználási területünk a játék lesz, jobban járunk egy másik készülékkel. A betekintési szögek minden irányból átlagosak, a láthatóság megfelelő, bár oldalról már számolnunk kell a színek elváltozásával. A színhűség ellenben minden elismerést megérdemel (szemből), TN paneltől nem vártunk ennyire hű színvisszaadást, ezért kijelenthetjük, hogy ez a tulajdonság a monitor legnagyobb erőssége.

A remek színhűségnek köszönhetően nem éreztük hiányát az előre beállított képprofiloknak. Szövegszerkesztés, filmek és fényképek megtekintésénél egyaránt elégedettek voltunk a látottakkal miután megtaláltuk az ideális fehéregyensúlyt. A menü extrái közt csak a hangerő szabályzását, némítását, és a képarány kezelését említhetjük, utóbbi opció a képarány megtartás mellett történő teljes képernyős megjelenítési módot támogatja.

6. Összefoglalás

BenQ G2010WA

Pro:

[italic] •    remek háttérvilágítás

•    jó anyagminőség

•    színprofilokkal jó színkezelés[/italic]

Kontra:

[italic] •    szűk látószög (a színek hamar elváltoznak)

•    alaphelyzetben kissé fakó színek[/italic]

A monitor kitűnő háttérvilágításának köszönhetően ideális filmezéshez, de játékra is bátran választhatjuk ezt a típust. Gyengéje, hogy viszonylag hamar elváltoznak a színei, ha nem pontosan szemből nézzük a panelt, így ez némileg ront az összképen. Habár a megjelenítő már nem mai darab, mégis megállja helyét a friss készülékek közt, viszont az E sorozat új HD és HDA jelzésű monitorjai mellett már nem rúghat labdába, ezért az ajánlott vétel címke a kedvező ár ellenére is nálunk marad.

ASUS VW202SR

Pro:

[italic] •    szép színek

•    éles kép

•    rövid válaszidő, kis input lag[/italic]

Kontra:

[italic] •    alul és felül enyhe bevilágítás

•    „csak” átlagos látószögek[/italic]

Mondhatjuk, így a teszt végére igazán kedvet kaptuk a monitorhoz. Játékra nagyon jó választás, emellett a színek is élénkek és természetesek. A Splendid pedig valóban egy használható opció, most éreztük először igazán, hogy van értelme kapcsolgatni. Ugyan tökéletességről még nem beszélhetünk, de a gyártó képminőség terén már így is sokat fejlődött az elődökhöz képest. Sikerült továbbá elfelejteni végre a kontraszt növeléséhez használt tükröződő bevonatot is, láthattuk, hogy a monitor enélkül is rendkívül magas kontrasztaránnyal büszkélkedhet és így elkerülhető a nem kívánt fények visszaverődése. Kifogásolnivalónk a még nem tökéletes háttérvilágítással és pixelhiba garancia hiányával volt, egyébként minden téren szépen teljesített a monitor. A meglepően kedvező árcédulára rápillantva jó vételnek tartjuk, így a minősítése: ajánlott.

[bold]LG W2042S-SF

[/bold]

Pro:

[italic] •    jó színhűség

•    éles kép[/italic]

Kontra:

[italic] •    szűk látószög

•    kis fényerő (kivéve, ha egyedi színhőmérséklettel megnöveljük)

•    gyenge kalibráló automatika[/italic]

Az LG már többször bebizonyította, hogy az olcsó szegmensben is képes jól használható, mi több, kifejezetten minőségi megjelenítőket készíteni. A W2042S őszinte sajnálatunkra nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket, így hiába a kedvező vételár és a 3 napos pixelhiba garancia, az ajánlott vétel minősítés ezúttal kénytelen elkerülni ezt a típust. Kár érte.

NEC AccuSync 203WM

Pro:

[italic] •    nagyon jó színhűség

•    jó anyagminőség[/italic]

Kontra:

[italic] •    élesebb képet vártunk

•    enyhe bevilágítás

•    nagy reakcióidő[/italic]

A NEC készülékénél gondban vagyunk, ugyanis nehéz egyértelműen eldönteni, kinek ajánlható a típus. Színhűsége miatt minden felhasználási területen élvezhető képhez jutunk, ez tagadhatatlan előny más monitorokhoz képest. Filmekhez is megfelelő társunk lehet a készülék, játékosabb kedvűek viszont határozottan lomhának érezhetik a panel reakcióidejét, ezért egyedül nekik nem javasoljuk a kijelzőt. A 3 napos pixelhiba garancia szintén fontos tényező lehet vásárláskor, így a japán gyártó 40 ezer Ft alatti monitorjával ezt a gondot is magunk mögött tudhatjuk. Aki tehát tisztában van a 203WM korlátaival és elsősorban a lehető legvalóságosabb színvisszaadást keresi (TN-es viszonylatban), minden bizonnyal elégedett lesz a NEC megjelenítőjével.                       

                                    

 

Az ASUS monitorját az Expert Computer Kft.-től, a BenQ, LG és NEC készülékét pedig a Cédrus Kft.-től kaptuk, köszönet érte!

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward