A NASA napszondája áprilisban haladt át először a Nap légkörén, a sikeres művelet előzetes eredményeiről pedig most számoltak be a szakértők. A hivatalos értékelés szerint a Parker problémák nélkül vészelte át a napközelséget, és fontos adatokat gyűjtött, miközben minden eddigi küldetésnél jobban megközelítette és meg is érintette csillagunkat.

Nicola Fox, a NASA napfizikai részlegének igazgatója kollégáival egy sajtótájékoztatón, illetve egy tanulmányban számolt be a legfontosabb eredményekről. A Parker napszonda (Parker Solar Probe) sok szempontból a Voyager-program ellenpontjának tekinthető. 2012-ben a Voyager–1 olyan messzire jutott a Naptól, hogy elérte a Naprendszer határát, és elhagyta azt a régiót, amelyet a napszél dominál. A Parker ezzel szemben egyre közelebb merészkedik a Naphoz, belerepülve annak légkörébe, amely többek közt a napszél keletkezésében is fontos szerepet kap. A szonda adatait elemző kutatók a napszél keletkezésének részletei mellett például arra is választ várnak, hogy hogyan lehetséges, hogy a napkorona sokkal forróbb a Nap felszínénél.

A Parker április 28-án lépett be a Nap légkörébe, az adatok letöltése, elemzésének megkezdése, és annak megerősítése, hogy valóban átlépte a Nap határának tartott vonalat, azonban hónapokba telt. Ennek a bizonyos Aflvén-felszínnek a létezését 1942-ben jósolta meg egy svéd fizikus, Hannes Alfvén, tényleges detektálásához azonban mostanáig várni kellett.

A Parker 2018-ban indult útjára, és minden Nap körül megtett körrel egyre közelebb kerül a Nap felszínéhez. A szondát egy szénötvözetből készült hőpajzs tartja biztonságban a forróságtól, amely az űreszköz által bejárandó útvonalon 1370 °C-ig emelkedhet. A detektált adatok szerint a Parker a felszíntől 14 millió kilométerre, a Nap sugarának 20-szorosára járt, amikor átlépte az Alfvén-határt. Ez nagyjából megfelel az előzetes várakozásoknak, az azonban érdekes, hogy a várt elmosódott határvonal helyett kifejezetten éles váltást tapasztaltak a szakértők.

A szonda 5 órát töltött a légkörben, és ezen kívül a külső légkör, vagyis a napkorona (és vele az Aflvén-felszín) szabálytalansága miatt még kétszer keresztezhette azt az adatok alapján, rövidebb időkre. Az Alfvén-határon áthaladó a Parker elektromosan töltött anyagon repült keresztül, amelyen belül a körülmények sokkal nyugodtabbak, de mágnesesen erősebbek voltak, mint a határon kívül. A szonda többek közt a napszél mágneses mezőit vizsgálta.

Az adatok részletes elemzése még javában folyik, és az adatgyűjtés oroszlánrésze még hátravan: a Parker küldetése során a tervek szerint összesen 24-szer közelíti meg a Napot, ezek közül a nyolcadik, vagyis az áprilisi közelség során lépte át először az Alfvén-határt. Azóta valószínűleg novemberben is belépett a naplégkörbe, de ezen adatok fogadása és vizsgálata még csak most kezdődött meg. A küldetés legnagyobb napközelségét 2025-ben éri el, amikor a szonda 6,2 millió kilométerre közelíti meg a Nap felszínét.