A szakértők az utóbbi években egyre több kapcsolatot fedeztek fel a humán mikrobiom, vagyis a bennünk és rajtunk élő mikrobák és az egészségi állapot között. Kiderült, hogy az egészséges összetételű bakteriális közösség elengedhetetlen a test megfelelő működéséhez, és az is, hogy a mikrobák egysúlyának felborulása olyan állapotokkal hozható összefüggésbe, mint a skizofrénia, az allergiák, az elhízás, a depresszió és talán az autizmus is.

De hogyan fest az olyan, ideális esetben szélsőségesen egészséges emberek mikrobiomja, mint az élsportolóké? Erre voltak kíváncsi a Harvard orvosi karának kutatói, akik a bostoni maraton előtt egy héttel és azt követően egy héttel vettek mintákat a legjobb futóktól. Az eredményeket aztán néhány nem élsportoló mikrobiomjával vetették össze: ehhez a labor munkatársaitól gyűjtöttek mintákat.

A vizsgálatok alapján a profi maratonfutók testében az átlagosnál jóval több Veillonella nemzetségbe tartozó baktérium van. Ezek olyan mikrobák, amelyek terhelés után virágzásnak indulva tejsavval táplálkoznak (amely az izmokban felhalmozódva fájdalmakat okozhat edzés után), így a szakértők rögtön gyanítani kezdték, hogy közük lehet a teljesítményhez. És a kutatók már azt is sejtik, hogyan lehetséges ezt a hatást kevésbé intenzíven sportolókra is átvinni.

A szakértők egereknek adtak be a futókból begyűjtött Veillonella baktériumokból, majd vizsgálni kezdték állóképességüket. Azok az állatok, amelyek az elit maratonisták mikrobáiból kaptak mindenféle plusz edzés nélkül 13 százalékkal tovább tudtak futni, mint nem kezelt társaik.

Ezt követően a kutatók más nagy állóképességet igénylő sportok gyakorlóira is kiterjesztették a kutatást, vagyis abba bevontak néhány ultramaratonistát és olimpiai részvételre pályázó evezőst is. Náluk is azt tapasztalták, amit a maratonistáknál: a Veillonella terhelés után elszaporodik a szervezetben. Az is kiderült, hogy ilyenkor mely gének aktiválódnak a mikrobákban, és hogy a baktériumok a laktátot propionátra bontják.

A kutatók korábban is tudták, hogy a laktát javának bontása a májban történik, a kutatás során elvégzett izotópjelöléses vizsgálatból azonban kiderült, hogy a tejsav egy része a rágcsálókban a belekben köt ki. Ezen a ponton úgy tűnt, hogy meg is van a magyarázat a baktériumok és a teljesítmény összefüggésére: ha a Veillonella több laktátot eszik meg, az gyorsabban eltűnhet az izmokból, lehetővé téve, hogy a sportolók tovább bírják a strapát. A vizsgálatokból azonban az derült ki, hogy a Veillonellával kezelt egerek és „mezei” társaik laktátszintje között nincs szignifikáns különbség edzés után.

Propionátból viszont sokkal több volt a baktériummal kezelt állatok beleiben. És amikor a kutatók propionátos beöntést adtak a Veillonellát korábban nem kapó állatoknak, az ugyanolyan hatással volt ezekre, mint a baktérium: a beöntés növelte az állatok állóképességét. Vagyis a teljesítménynövekedést nem a laktát hiánya, hanem a propionát megnövekedett mennyisége okozta. Hogy ennek mi áll a hátterében, az egyelőre rejtély, annyi azonban bizonyos, hogy a molekulának gyulladáscsökkentő hatása van, valamint energiaforrásként szolgálhat a belek sejtjei számára.

Hogy mindezen eredmények valóban segíthetnek-e a sportolni vágyókon, az egyelőre rejtély, de rövidesen kiderülhet. A kutatócsoport egyik volt tagja, Jonathan Scheiman ugyanis újonnan alapított cégével máris hasznosítaná a felfedezést. A FitBiomics egy olyan Veillonella probiotikumon dolgozik, amely recept nélkül elérhető lesz bárki számára, és elviekben segíthet a már sportolók teljesítményét növelni, de ami még fontosabb, megadhatja a kezdőlökést a nem sportolóknak ahhoz, hogy elkezdjenek mozogni.