BEFUTOTT AZ RTX 2070-ES IS, MEGNÉZTÜK MIRE KÉPES

Lassan adagolja a Turing kártyákat az Nvidia, de végre megérkezett a nyáron bejelentett trió legkisebb tagja, az RTX 2070-es is. Feleannyiba kerül, mint egy 2080 Ti, de még így is 200 ezer forint felett van, szóval népkártya azért nem lesz belőle. Viszont általában ahogy haladunk lefelé a ranglétrán, úgy javul az ár-érték arány is, így nagyon kíváncsiak voltunk, hogy a TU106-os GPU-ra épülő kártya képes-e jó alternatívát nyújtani még úgy is, hogy csak a „hagyományos” játékokban kell helyt állnia.

A Pascalos generációhoz képest megvan az az előnye, hogy jóval nagyobb a memória-sávszélessége, csak a 1080 Ti van felette és az se sokkal. A specifikációs táblából viszont az is jól látszik, hogy 10 százalékkal kevesebb CUDA magot foghat munkára, mint az árban hozzá legközelebb lévő GTX 1080-as, és elvileg a GPU órajele is alacsonyabb. Ez azonban manapság nem sokat jelent, mert a maximális boost órajel számít, amit nem szokott megadni az Nvidia (annyira nem is csoda jelen esetben, a Turingnál sok mindentől függ). Mindenesetre a GTX 1080-asok maximuma 1800 Mhz körül szokott lenni (a referenciakártyákon), és nálunk pont ennyit ment az ASUS Dual szériás RTX 2070-ese, ami kapott egy minimális gyári tuningot. Ezt meg is hagytuk neki, mert jelenleg még nem tudni, hová kéne visszaállítani a kártyát, és nem akartunk átesni a ló túloldalára.

A Dualon használt hűtő (fenti nagy kép) már ismerős lehet az előző két RTX-es cikkünkből is: két nagy ventilátor és vastag bordázat jellemzi. Már a jóval többet fogyasztó kártyákon is szépen teljesített, így nem túl meglepő módon az RTX 2070-esen sem kellett szégyenkeznie, sőt! Azt mondhatjuk, hogy még a GTX 1070-esekhez viszonyítva is halkabb volt a kártya, ami dicséretes dolog. Igazából ezért egy kicsit meg is kérdőjelezhető a STRIX változat szükségessége az ASUS-nál, nem úgy tűnik, hogy a 2070-es igényelné azt a monstrumot (bár a GTX 1060-as STRIX változatát nem lehet überelni ezen a fronton).

Tesztkonfiguráció

Szintetikus tesztek

Szintetikus tesztek alatt nagyot megy az RTX 2070-es, a VRMark egyik tesztjében még a GTX 1080 Ti-t is legyőzi. Viszont az előző két tesztből már kiderült, hogy ezek a benchmarkok nagyon fekszenek az RTX-eknek, szóval lássuk, hogy mire képes az újdonság valós játékokban.

Játéktesztek

Leszámítva pár mérést, az RTX 2070-es végig a GTX 1080-as felett marad, de igazából ez a minimum, amit elvárhatunk tőle az árát tekintve. Sőt, inkább kicsit kínos, hogy van, amikor felette végez a GTX 1080-as (főleg alacsonyabb felbontásokon).

Sajnos az Nvidia driverekkel való harcunk is tovább folytatódott. Jó hír, hogy a legfrissebb driverrel megszűntek a Wolfenstein 2-ben tapasztalható anomáliák, de cserébe kaptunk újakat az Assassin’s Creedben és a Witcher 3-ban (falak villódzása néha), a Total War pedig még mindig képes idővel egyre lassabb lenni.

Verdikt

Ha összesítjük a játékokban felmutatott teljesítményt, az jön ki, hogy egy minimálisan tuningolt RTX 2070-es 5-10%-kal gyorsabb, mint egy GTX 1080-as. Ahogy növeljük a felbontást, úgy lesz egyre jobb a helyzet, valószínűleg a magasabb memória-sávszélességnek hála. Azonban ez még akkor sem valami sok, ha nagyon jóindulatúak akarunk lenni.

Úgyhogy mit kapunk még a 15-25%-os felárért? Egyrészt egy halkabb kártyát, másrészt a Turing architektúra előnyeit, amit most egyszerűsítsünk le a Tensor és RT magokra. Előbbieknek lehet értelme, akinek tetszett a DLSS, az ki tudja majd használni őket pár tucat játékban (az FF XV benchmarkban 30 fps felett volt így a „4K-s” mérés). A sugárkövetés viszont egyelőre kérdéses, minden attól függ, hogy a végleges kódok milyen jól futnak majd az RTX-eken. A GamesComon még a 2080 Ti is szenvedett kicsit a Tomb Raider alatt, és ha nem javult szignifikánsan a teljesítmény azóta, akkor a 2070 kevés lehet erre a célra, legalábbis ha a 60 fps a cél. Ez persze egyelőre csak találgatás, de alig várjuk már, hogy kipróbálhassuk az RTX sorozat szunnyadó magjait.