A gélelektróda anyagát zebradániókban is tesztelték már, és a jelek szerint nem zavarja a halakat az úszásban, és ahogy már említettük, halott piócákban tesztelve alkalmas volt azok izmainak vezérlésére. Az anyagot Magnus Berggren, a svéd Linköpingi Egyetem munkatársa és kollégái fejlesztették ki. Az anyag monomer egységekből, valamint olyan enzimekből áll, amelyek cukrok lebontásával indítanak el egy reakciót. Az enzimek hidrogén-peroxidot termelnek, amely a monomerekkel reagálva azokat a test belsejében polimerré egyesíti, így azok puha, rugalmas elektródákká állnak össze.

A kutatók úgy alakították ki a gélt, hogy a folyamat az állati szövetekben jelenlevő cukrokkal, például glükózzal működjön. Kilenc zebradánió uszonyába, agyába vagy szívébe fecskendezték be az anyagot, ahol az sikeresen polimerizálódott, és a sötétebb színű elektróda jól látszott a majdnem átlátszó halak belsejében. A halak az injekciók beadása után is normálisan úsztak. Az állatok felboncolása után Berggren és kollégái feszültség alá helyezték a gélelektródás agyszeleteket, és azt tapasztalták, hogy azok ugyanúgy viselkedtek, mintha hagyományos elektródákat helyeztek volna a halak agyába.

Annak tesztelésére, hogy a gélelektródák elég jól vezetnek-e ahhoz, hogy hatással legyenek az állatok testére, a kutatók a hagyományos fémelektródákra helyeztek egy gélréteget, ezt polimerizálták, és a bevont elektródákat apró bemetszéseken keresztül három piócatetem központi idegrendszerébe ültették. Amikor feszültség alá helyezték a kombinált elektródákat, az állatok izmai összehúzódtak.

Ahogy David Martin, a Delaware-i Egyetem munkatársa mondja, a hasonló lágy elektródák az agy belsejében számos problémát megoldanának. A jelenleg használt, merevebb anyagokkal ugyanis állandó probléma, hogyan lehet ezeket megfelelően összekapcsolni és együtt használni a környező lágy szövetekkel azok károsítása nélkül.

Berggen és társai jelenleg a gél új változatain dolgoznak, amelynek megszilárdulását különböző anyagokkal vezérlik, hogy azok csak meghatározott szövettípusokban álljanak össze elektródákká. Ha odáig jut a fejlesztés, végül többek közt az agyban betegségeket okozó plakkokat szeretnék megcélozni az elektródákkal, például a Parkinson-kór tüneteinek csökkentésére.