Becsúszó szerelem – Páros lábbal köszön be a valóság

Az biztos, hogy megosztó és érzékeny témához nyúlni csöppent sem hálás feladat. Egyfelől borítékolni lehet, hogy a tetszésüket kinyilvánítókkal egyenlő számú, ha nem több kritikust és köpködőt is odavonz csak maga a téma. Másfelől egy film párbeszédet is indíthat, hiszen a nézőpontok között szakadék tátong és itt nem is az összebékítés vagy a homogén, kompromisszumot idéző vélemény kialakítása az elsődleges cél. Ha megindul a párbeszéd, az a sérelmek, veszélyek, nemtetszések pontjáról indul és innen halad majd valami építőbb és nyugalmasabb állapot felé. Azonban nem szabad ezt az első lépést sem kihagyni, hiszen ellenkező esetben elhallgattatás, tagadás vagy a szűklátókörűség hibájába eshetünk. Vagyis lehet utálni a Becsúszó szerelmet? Lehet. Imádni? Azt is. Semlegesen vállat vonni, hogy engem ez nem érdekel? Nyugodtan. Lehet az egész történetet lagymatag, hatásvadász fércműnek látni? Vagy propagandakezdeménynek? Bátor szociokritikának? Minden nézőpont kérdése, a lényeg azonban az lenne, hogy ne ragadjunk le a startkockán: ha utálom, akkor is lehetnek értékes részei, ha tetszett, akkor is lehet kritikával illetni. Meghallgatni és meghallgatva lenni – ez vinné párbeszéd felé a témát, a szereplőket, a valóság leképezését és azt, hogy tanulni lehessen egymástól.

Nagy Viktor Oszkár filmje a labdarúgás világát szerelemmel, párkapcsolati kérdésekkel és a különböző világok keveredésével, a normák átalakulásával és az ellentétek nehézségeivel ötvözi. Ez az általános leírás azonban nem mond ki két olyan fontos tényezőt, ami nélkül nem kapunk teljes képet.

Vagyis maradna, mert a legjobb szándék és a népnevelői igyekezet mellett is egy romkom limonádét kapunk az arcunkba. A „tipikus” rasszista fociultra Gyula (Ötvös András) minden meccsen ott van barátaival és ebbe persze némi balhé is belefér. Otthon azonban nem mennek ilyen jól a dolgok, ugyanis kiderül, hogy hősünknek nem lehet gyereke, ezért felesége Marianna (Stefanovics Angéla) egyességet köt Lüszivel (Gombó Viola Lotti), hogy magához veszik a teherbe esett lányt, beleértve a hamarosan születő gyerekét is. Gyula tombol, elküldi a lányt, de amikor a felesége is ott hagyja kénytelen átgondolni a helyzetet. Innentől pedig egy lassú, toporgásokkal, hazugságokkal, romantikával, vicces és kínos jelenetekkel teli történet kanyarodik a borítékolható happy endig.

A probléma azonban ott kezdődik, hogy a film túlságosan sablonokból építkezik és skatulyáz. A történet egyik oldalán ott vannak az ultrák, akik az agresszív, vedelő, káromkodó, durva macsó keménymag szerepét kapták meg, a másik oldalon pedig egy roma lány, aki nem sokat fejlődik a film során, megnyilvánulásaival pedig nem jut el addig, hogy az előítéleteket, sztereotípiákat – szerepe szerint – lerombolja. Ez azért is sajnálatos, mert a film pont arra is alkalmas lehetett volna, hogy árnyalja ezt a fekete-fehér, sokakba berögzült képet, bármely oldalról is legyen szó. Hasonlóan keveredik a vígjáték, a romantika és a dráma vonal is. Vagy túl keveset kapunk az adott „ízből”, vagy oda nem illő helyen bukkan fel – a végeredmény pedig egy enyhe zavarodottság, valamint az arányok félrecsúszása. Mégis vannak felcsillanások, mert a valószerűtlen pár, Gyula és Lüszi beszélgetéseiből, ismerkedéséből bensőséges és szívhez szóló bepillantásokat kapunk kettejük életéből. Emellett viszont főként a mellékszereplők brillíroznak, mert Hajdú Szabolcs, Thuróczi Szabolcs és Tenki Réka karakterei azok, akik életet és némi színt vagy humort visznek az amúgy kevés árnyalattal bíró vagy ide-oda csúszkáló történetbe.

A Becsúszó szerelem nem lesz filmtörténeti remekmű, azonban a rasszizmus témájának felkarolása és maga a próbálkozás is elismerést érdemel, mert maga a téma fontos (talán a trollkodás hasonló még) és a mai napig sok megoldatlan problémával jár együtt. A film pedig nem ad megoldást, nem hirdet komoly ítéletet, de ezt a gyengécskén tálalt, de fontos igazságot azért itt hagyja nekünk: lehet változni, változtatni.