Az ARM novemberben jelentette be, hogy lefelé bővíti a termékpalettáját a Cortex-A35 processzormaggal, most pedig a vállalat még lentebb „merészkedett”, és bemutatta a Cortex-A32-t. Ez az újdonság az IoT területen próbál érvényesülni, elsősorban beágyazott rendszerekben tűnhet majd fel, de akár viselhető kütyük is épülhetnek rá.
A Cortex-A35 azzal a céllal érkezett, hogy végleg búcsút intsenek a fejlesztők a Cortex-A7 magnak, a Cortex-A32 pedig a Cortex-A5 helyébe fog lépni az ARM tervei szerint. Az vállalat új IP-je valójában nem is annyira új, ugyanis mint kiderült, a szakemberek lényegében a Cortex-A35-öt használták fel, és butították le oly módon, hogy az megfeleljen a kitűzött célnak. Tehát kiváltsa az ARM leggyengébb olyan IP-jét, ami már képes komplexebb műveletek végrehajtására, operációs rendszerek mozgatására – bár a teljesítményt tekintve a Cortex-M széria legújabb tagjai már akár meg is felelhetnének erre a célra, nem rendelkeznek megfelelő képességekkel.
Mivel a Cortex-A32 alapját a Cortex-A35 adta, mindenki arra számítana, hogy ez már 64 bites lesz, ám éppen itt van az új IP legnagyobb, illetve szinte egyetlen trükkje. Az ARM megfosztotta a 64 bit támogatástól a processzormagot, ami így hiába épül az ARMv8-A architektúrára, mégis csak 32 bites. A dolog lényege, hogy az ARMv8 ISA nemcsak a 64 bitre, hanem a 32 bitre is kiterjed, és ezen a területen is jelentős javulást nyújt a korábban alkalmazott ARMv7-hez viszonyítva. Az adott feladat jellegétől függően akár többszörös is lehet a teljesítményjavulás a Cortex-A5-höz képest. A tervezők tehát a Cortex-A32 esetében már úgy optimalizálhatták a terméket, hogy annak csak az AArch32 profilnak kellett megfelelnie, és mint az mostanra kiderült, ez hatalmas fegyvertény. Az ARM jól megfontolt döntést hozott, mikor letett a 64 bitről, a felmérések szerint a célszegmensben a 64 bitre még nagyon sokáig nem lesz szükség.
A Cortex-A32 hasonló teljesítményt nyújt majd a 32 bites műveletek mellett, mint a Cortex-A35, de az energiahatékonyságát tekintve bő 10 százalékos előnyre tett szert. Ám nem is ez az igazán fontos, hanem az, hogy a Cortex-A5-höz mérten milyen előrelépésről beszélhetünk. Az ARM mérései szerint alaphangon 30-40 százalékos sebességnövekedést lehet kilátásba helyezni, de vannak olyan területek, mint például a streaming és az adattitkosítás, ahol szinte már összevethetetlen az előrelépés – az utóbbi esetben több mint tízszeresére növekedett a hatékonyság.
A friss IP 100 MHz-es frekvencián megközelítőleg 4 mW-ot fogyaszt, és még 1 GHz-re járatva is beéri 75 milliwattal, míg a Cortex-A35 ilyenkor már kb. 90 mW-ot eszik. Ráadásul 64 bit elhagyásával nemcsak a fogyasztás csökkent valamelyest, hanem a méret is. A Cortex-A32 IP mindössze 0,25 mm²-es területet igényel a lapkán belül, ami szignifikáns előrelépés a Cortex-A35 által felemésztett 0,4 mm²-es helyhez képest.
A módosítások nem mentek a konfigurálhatóság rovására, ami azt jelenti, hogy a Cortex-A32 magokból is négy kapcsolható majd össze a teljesítmény növelése érdekében, akárcsak a Cortex-A35-ből. Mindössze annyi az eltérés, hogy ezeket már nem lehet felhasználni a big.LITTLE architektúra részeként másfajta feldolgozókkal. A gyorsítótárak továbbra is konfigurálhatóak lesznek, az L1 8 és 32 KB között változhat, az L2 pedig akár az 1 MB-os méretet is elérheti.
Az ARM Cortex-A32 nagyjából egy év múlva érhet el oda, hogy már konkrét végtermékekben találkozhatnak vele a felhasználók, szóval még odébb van a tényleges debütálása.
