Bayonetta - Boszorkányok márpedig léteznek

A Bayonettában a kalandjaink egy hangulatos japanese-noire világban játszódnak, mely minden részletében egyéni és magával ragadó.  De elég mindez?

Bayonetta - Boszorkányok márpedig léteznek

I. oldal

Hideki Kamiya, a Resident Evil, a Devil May Cry, a Viewtiful Joe és az Okami megalkotása után újabb hatalmas projektbe vágta a fejszéjét. A SEGA védőszárnyai alatt, a MadWorld-öt is készítő Platinum Games vezető designereként tavalyelőtt elkezdte fejleszteni a Bayonettát, munkásságának gyümölcseként pedig 2010 elejére megszületett az utóbbi évek egyik leglátványosabb, legpergősebb, legkülönlegesebb stílusú akciójátéka. A dekoratív boszorkányhölgy kalandjai kombinálják a Ninja Gaiden, a Devil May Cry és a God of War legjobb játékelemeit, megspékelve egy kis izgalommal, némi szerelemmel, és persze rengeteg erotikával.

Cikkünk alanya a stílusát tekintve egy külső nézetes hack and slash akciójáték, melyben a címszereplő hősnőt irányítva túlvilági lények egész seregével kell megküzdenünk, hogy végül megmentve a Földet, fényt derítsünk életünk eddig nem ismert titkaira is. A főszereplő, aki azon kívül, hogy hihetetlen módon verekszik, még a pisztolyokkal is jól bánik. Két stukker van a kezében, és kettő a lábán, de tud falon járni, illetve varázsolni is, ha a nyers erőszak már nem lenne elég az ellenfelek ellen. A mágikus ereje a hajában rejlik (ez a ruhája is), mely a megfelelő parancsot követően egy pillanat alatt rendet tesz maga körül, de általa képes állattá is „változni”: ha szélsebes futásra van szükség, akkor gepárd lesz, ha pedig egy nagy szakadékot kell átrepülni, akkor madár.

A történet Vigridben, egy képzeletbeli francia városkában játszódik, valamikor a huszadik század vége felé. Bayonetta kitartó arkangyal vadászattal tölti a mindennapjait, ám ő nem e világ szülötte, sőt még csak nem is tudja, hogy ki valójában, és miért vannak meg ezek a különleges képességei. A dolog érhető, hősünk ugyanis nem kevesebb, mint 500 évig aludt egy tó fenekén, a régi életéről pedig épp, hogy csak néhány emléke maradt. Annyi biztos, hogy a sötét középkorban a fény és az árnyékvilág boszorkányai nagy háborút vívtak egymással, a Lumin Sages volt a jó frakció, az Umbra Witches klán pedig a rossz, és bár a hölgy ennél többet nem nagyon képes felidézni, a történet végigjátszásával kiderül, hogy élete kulcsfontosságú mindannyiunknak.

II. oldal

A Bayonettában a kalandjaink egy hangulatos japanese-noire világban játszódnak, mely minden részletében egyéni és magával ragadó. Az ellenfelek glóriát viselő, aranyozott páncélba bújtatott vérszomjas teremtmények, és az emberszabású démonharcostól a kutyatestű dögevőn keresztül az égig érő, nyolckarú istenekig mindenféle lénnyel találkozunk, amikor pedig éppen nem csonkítunk, akkor már-már Final Fantasy magasságokba emelkedő, hosszú, hangulatos párbeszédeknek, és romantikus pillanatoknak lehetünk a szemtanúi. A sztori összesen 16 fejezetre lett osztva, a nehézségi skála pedig öt fokozatból áll, a leggyengébbtől egészen a közel lehetetlenig.

 

A játék legnagyobb érdekessége, hogy hadjáratunk során négy dimenziót is beutazhatunk. A Felszín az általunk is ismert világ, a Paradicsom a legfőbb ellenségeinknek számító angyalok otthona, a Pokol az erőnket kölcsönző démonok hazája, míg a Purgatórium egyfajta átmenet az élők és a holtak vidéke között. A játékmenet amúgy leginkább a Ninja Gaiden és a Devil May Cry játékokra hasonlít, egy lineáris, de annál izgalmasabb és érdekesebb pályán haladva vad gombnyomogatások közepette a feladatunk nem kisebb, mint megtisztítani a világot a gonosz lényektől. A harcrendszer fantasztikus lett, az Y és B gombokkal lehet ütni, illetve rúgni, az X a lövés, a jobb ravasz a cselezés, az A meg az ugrás, a bevitt kombinációk pedig bármilyen sorrendet is kövessenek, biztosan valami eszméletlen látványos, és teljes mértékben halálos mutatványt hoznak elő. A trükkök szuperül használhatóak a pályát megtöltő kisebb ellenfelek ellen, de az epizódot lezáró hatalmas főellenségek sem menekülhetnek előlünk.

 

A karakterünket természetesen fejleszteni is lehet, a harcok során összeszedett kreditek a boltban mindenféle kombóra, fegyverre és kiegészítőre válthatóak be. Lehet friss stukkereket és kardokat venni, vannak vadi új mozgások, különleges képességeket adó, és feltámasztásra használható tárgyak, illetve életerőt és mágiát növelő nyalókák is. Amit pedig egyáltalán nem hinnénk a játékról, hogy tele van poénokkal. A boltba betérve egyszer például megszólalt az eladó, hogy „What da ya buyin?”, majd miután leesett, hogy a Resident Evilt parodizálja, megvonta a vállát, és hozzátette, hogy „I heard it in a game”. De már a kalandjaink legelején vannak apró gagek, Franciaországba például úgy érkezünk, hogy New Yorkból indulva Japánon, Oroszországon, illetve Európán keresztül repülünk és vonatozunk, majd amikor véget ért az Indiana Jones-szerű térképes animáció, bemondja a hang, hogy „Welcome to the middle of nowhere”. Remek humorérzékük van a japánoknak, meg kell hagyni, de sűrűn magát Bayonettát sem kímélik, aki például középső ujjal indítja be a motort, vagy papírvékonyra lapul, amikor ráesik valami.

III. oldal

A grafika sajnos nem a legjobb, főleg a sötét részeknél csúnya a játék, de a világos, nappali helyszínek nagyjából rendben vannak. Az összkép így erős közepes, bár sokszor recés a kép, és érezni, hogy nem igazi városban, hanem csak díszletek között haladunk. Ettől függetlenül nem érdemli meg a játék, hogy itt nagyon lepontozzuk, a teljesen egyéni játékvilág ugyanis kárpótol a tökéletlen technikai megvalósításért. A pályáknak hihetetlen atmoszférájuk van, a különböző dimenziók mind más és más hangulatot árasztanak magukból, a karakterek és az egyes helyszínek pedig annyira egyéniek, hogy az ember el sem akarja hinni, hogy ilyet egyáltalán meg lehet álmodni. Remek lett minden, mint a hangok terén. Japán szinkron sajnos nem választható, de az angol teljesen jó lett, a zene pedig olyan szuper, hogy még az OST CD megvásárlását is csak támogatni tudjuk. A felhozatal finom, lágy jazz muzsikákból áll, zongoraszólóval, kellemes női énekkel, úgy ahogy az a nagy könyvben meg van írva.

 

A játékélményt azt hiszem nem kell ecsetelnem, az egész szó szerint letaglózó. Az akciójelenetek pergősek és látványosak, a változatosságnak köszönhetően pedig nem csak a szavatosság nagy, de még a darálás se fárasztó. A hack and slash játékok jellemző monotonitása itt tehát nincs meg, a kalandok alatt viszont annál több történetiséggel találkozhatunk. Kiteljesedik a karakterek szerepe, Bayonetta lassan rátalál saját énjére.

 

Üde színfolt, hogy két fejezet között mindig részt vehetünk egy gyors mini játékban. Az Angel Attack névre keresztelt anyagban amolyan vidámparki célba lövés a feladatunk, és minél több, képernyőre beúszó démont találunk el, annál értékesebb ajándékokat vihetünk haza. Persze a golyók limitálva vannak, de az ügyesebbek így is bezsebelhetnek egy-két életadó nyalókát ezek során, melyekre mindig szükség van, hiszen ahogy lenni szokott, ebben a játékban is akkor fogynak el, mikor a legnagyobb szükség lenne rájuk.

IV. oldal

Többjátékos mód sajnos nem került a Bayonettába, így még co-opban sincs lehetőségünk végignyomni a single player kampányt, pedig jó lett volna, ha be tudunk vonni egy ismerőst az élménybe. De ha lesz következő rész, akkor ezt már biztosan pótolják a készítők, legalábbis a történet alakulása ezt engedi sejtetni velünk, addig pedig remekül elleszünk ezzel is. A végigjátszás amúgy nagyjából 8-10 órát vesz igénybe, nehézségi szinttől függően, sőt ha hardon próbálkozunk, akkor ez kitolható akár 12-ig is. Az újrajátszási ráta ráadásul igen nagy, a megszerzett pénzünk és képességünk ugyanis nem veszik el, és a két legnehezebb szint is csak második nekifutásra válik elérhetővé.

 

A Bayonetta kiváló nemzetközi értékelésnek örvend, a japán Famitsu magazin és a brit EDGE is maximum ponttal jutalmazta, pedig utóbbinak a tizenhat éves fennállásában eddig csak tíz játék érdemelte ezt ki. Azt azért mindenki megemlítette, hogy a PS3 port gyengébb lett az Xbox 360-asnál, és ez így is van, a Sony konzolját használók leeső frame-rate értékekre, és a konkurenciánál valamivel gyengébb látványra számíthatnak, látszik, hogy nem figyeltek oda rá. Ezért, és a grafika általánosan jellemző technikai tökéletlensége miatt könnyes szemmel bár, de a Bayonetta nálunk csak 90%-ot kap.

Platformok: Playstation 3, Xbox 360

Tesztelt platform: Xbox 360

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward