- Gyűjtsd a vasat és a fémet...
A 2011-ben létrejött Harebrained Schemes egyik alapítója Jordan Weisman, akinek nevéhez a FASA kiadó megalapítása mellett számos híres franchise megalkotása fűződik. A Shadowrun, a Battletech és a Crimson Skies alapítójának fejlesztőcsapata Kickstarter segítségével már sikeresen felélesztette a Shadowrunt, melynek eredménye a közkedvelt Shadowrun Returns és kiegészítői lettek. 2015-ben, a Shadowrun játékok sikere után felmerült a kérdés, hogy a másik két nagy franchise közül melyik legyen a következő a sorban, és a választás a Battletech-re esett.
Az 1984-ben alapított franchise eredetileg még Battledroids néven látott napvilágot, de mivel George Lucas levédette a "Droid" kifejezést, az alkotók kénytelenek voltak nevet váltani. Hiába érveltek azzal, hogy Isaac Asimov és sokan mások is már régóta használták ezt a szót, Lucas ügyvédei erősebbek volta. Így lett a későbbiekben a hatalmas harci járművek neve BattleMech, a sokak által szeretett franchise neve pedig BattleTech. Az évek alatt számos táblás játék, szerepjáték, kártyajátékok és regény jelent meg BattleTech illetve MechWarrior név alatt.
A Battletech: Restoration olyan körökre osztott stratégiai játék, amely kisebb-nagyobb egyszerűsítésekkel ugyan, de az eredeti táblás játék szabályait szorosan követi. Többfajta karakterisztikájú, típusú, súlycsoportú mech váz közül választhatunk, egyedileg testre szabhatjuk őket: mi magunk szerelhetjük fel fegyverzettel, páncélzattal és kiegészítő alkatrészekkel (hűtés, jump jetek stb). Gépeinken több találati zóna van: külön kezeli a játék a fejet, a törzs két oldalát, és központi részét, a végtagokat ért lövéseket, illetve a pilótákat ért sérülésekkel is számol. A sebzésnél számít, hogy hátulról, oldalról, vagy szemből érkezik a találat, milyen fegyverből, milyen távolságról.
A játék a legkisebb részletekig mindent nyomon követ nemcsak a mechekkel, de a működésüket befolyásoló környezeti tényezőkkel kapcsolatban is. A hűtésnek nagyon fontos szerepe van, oda kel figyelnünk, hogy ne melegedjenek túl a fegyvereink, mert ha ez megtörténik, a mech sérülhet, vagy akár le is állhat, ami harc közben eléggé kellemetlen tud lenni. Sivatagos környezetben, vagy forró talajon állva kevésbé hatékonyan működik a mechek hűtése, míg hideg környezetben, vagy a tavakban, folyókban gyorsabban lehűlhetünk. (Még ma is emlékszem az 1992-es MechWarrior 2-ből a kedves női hangra, ahogy bejelenti, hogy túlmelegedés miatt leáll a gép. Néha direkt csak azért melegedtem túl, hogy meghallgathassam. Ha valaki még nosztalgiázni akar, itt megteheti, szépen összegyűjtötték a hangokat).
Zsoldosnak lenni nemcsak mechek vidám szétlövéséből és tankok széles mosollyal történő eltaposásából áll, csapatunkat menedzselni is kell. A csatatér mellett a legtöbb időt a játék másik részével fogjuk tölteni, ami komplett vállalkozásszervezési feladatokból áll, melyek része a bevételek/kiadások számolgatása, a logisztika megszervezése és a nyakunkba lihegő hitelezőink távol tartása.
Az irányítás központja űrhajónk, melyet idővel tovább is fejleszthetünk, akárcsak mechjeinket. Utazásaink megszervezése mellett innen tudunk pilótákat továbbképezni, felbérelni és elbocsátani, alkatrészeket vagy kész mecheket vásárolni és eladni, szerződéseket kötni, azaz küldetéseket felvenni. A játékban alapban nem állítható a nehézségi szint, de minden küldetésnél kis koponyák jelzik a kihívás mértékét. Hogy mennyire nehéz egy küldi, az csapatunk összeállításától is függ (a játék szerencsére szól, ha egy adott feladathoz kevesek vagyunk).
Mindennek fenntartási költsége van, embereinknek fizetést kell adnunk még akkor is, ha az adott hónapban nem volt bevételünk és az űrhajót fenntartani sem olcsó mulatság. Ha kevés a fizetés, lemegy a morál, ha megemeljük jobb lesz a hangulat és nagyobb a harci kedv, de készleteink is hamarabb megcsappannak.
Az időbeosztásnak fontos szerep jut. Kalkulálnunk kell azzal, hogy a küldetések helyszínére mennyi idő alatt jutunk el, a mechek javítását és sérült pilótáink gyógyulását is számításba kell vennünk. Minél súlyosabbak embereink sérülései, annál hosszabb időre esnek ki a játékból, aminek komoly anyagi vonzatai vannak. Legénységünket új pilótákkal bővíthetjük, amire időnként szükségünk is lesz, mert embereink meg is halhatnak. (Ez alól a főhős az egyetlen kivétel, ő képes a halálát is túlélni, viszont utána 110 napig tart, míg felépül).
Ha több pilótánk és mechünk van, akkor tudunk azzal játszani, hogy rotáljuk őket a küldetések között, így addig is tudunk pénzt keresni, amíg a javítások folynak, és a sérültek lábadoznak. Persze ebben az esetben a költségeink is nőnek, hiszen több embernek kell fizetést adnunk. A fő szál küldetései jól fizetnek, míg ha sokáig leragadunk a mellékküldiknél, és nincs szerencsénk, akkor akár csődbe is mehet vállalkozásunk. Arzenálunk fejlesztéséhez ugyanakkor szükség van a mellékküldikre is. A pénz mellett a legnagyobb bevételi forrás a legyőzött ellenfelek újrahasznosítása. Ritka alkatrészeket, drága mech váz darabokat tudunk így szerezni.
A küldetések felvételekor csúszkákkal beállíthatjuk, hogy milyen arányban kapjunk pénzt és a zsákmányt. Általában érdemes a zsákmányra koncentrálni, mert ha szerencsénk van, előfordulhat, hogy a megszerzett darabokat eladva jóval többet kapunk, mint a legnagyobb pénzjutalom. Sajnos nem mindig lehet előre tudni, hogy az adott küldiben milyen ellenfelek jönnek. Előfordult, hogy a csúszkán a zsákmányt feltoltam maximumra, a pénzt minimumra, de csak tankok és lövegtornyok ellen kellett harcolnom, az ellenfelek között egyáltalán nem volt mech, így a végén anyagilag nagyon rosszul jártam.
A csúszkákkal még egy módon játszhatunk: ha megelégszünk kevesebb bevétellel, azzal repunkat tudjuk növelni munkaadónk frakciójának irányába. Jó repuval kedvezményeket kapunk az adott frakció boltjaiban.
A játék menedzsment része egyfajta virtuális zsonglőrködésre emlékeztet, elég összetett ahhoz, hogy kellemes kihívások elé állítson. Bevallom nekem ez a rész tetszett a legjobban, sokszor még a csatáknál is jobban vártam, hogy végre otthon lehessek a hajón, és átpakoljam a mechek fegyverzetét, eladjam a zsákmányt, továbbképezzem embereimet, vagy új pilótákat vegyek fel. Ha jól ment minden, néha még a fizut is megemeltem.
Sajnos a játéknak akadnak kevésbé jól sikerült részei, elemei is, és a legtöbb az RNG-hez kapcsolható. A fő küldetések változatosak, de a melléküldetéseket pár séma alapján, véletlenszerűen generálja a játék, ezért gyorsan repetitívvé, unalmassá tudnak válni. A másik probléma a mellékküldikkel, hogy közülük sok nagyon kis pályán játszódik, ahol kevés lehetőség van a manőverezésre, emiatt, és a terep adottságai miatt rengeteg esetben nem lehet jól kihasználni a hosszú hatótávolságú fegyvereket. A zsebkendőnyi pályákon taktikázásra is kevés a lehetőség, mert kettőt lépünk és máris a nyakunkon az összes ellenfél.
A másik zavaró random elem a dobásokkal kapcsolatos, amelyekkel a játék a találatokat határozza meg. Nem vezettem statisztikákat róla, de az alatt a kb. 50 óra alatt, amit a játékkal töltöttem úgy éreztem, hogy az ellenfél feltűnően sok headshotot tud bevinni. Nekem, ennyi idő alatt mindössze egyet sikerült. A másik furcsaság, amit tapasztaltam az volt, hogy az összes pilóta közül a mesterlövészeim tévesztettek leggyakrabban célt. Persze lehet, hogy csak én vagyok ilyen balszerencsés és ez mondjuk nem rontotta le túlzottan a csaták élvezeti értékét, legfeljebb visszatöltöttem egy régebbi játékállást, amikor nem akartam végleg elveszíteni a fejbelőtt pilótáimat. (Csata közben a saját körünkben bármikor lehet menteni).
Egy másik csúfság, ahol a random felüti a fejét az a felbérelhető pilóták háttérsztorija, ami nem több száraz adathalmaznál: hol született, milyen társadalmi osztályba, hol járt iskolába stb. A fontosabb szereplők háttere nem random ugyan, és beszélgetésbe is elegyedhetünk velük a hajón, így megtudhatunk még pár dolgot róluk, de ezek a háttértörténetek, párbeszédek is hasonlóképp semmitmondóak.
Ez persze csak kisebb baj, a párbeszédek simán kihagyhatóak, az adatlapokat sem muszáj elolvasni, és eltekinthetünk attól is, hogy az npc-k csupán kiállítási tárgyak. Nekem ennél nagyobb problémám volt magával a történettel. A Battletech univerzum világai, klánjai, nagyon részletesen kidolgozottak, gazdag a történelmi, politikai hátterük is, ami jó terep a finom politikai intrikákhoz. Ebben a fekete-fehér történetben ebből nem sok jött vissza, a fordulatokat ráadásul előre lelőtték a prológusban. Az igényesen, kézzel rajzol átvezető filmek viszont nagyon tetszettek.
A sztori középpontjában Lady Kamea Arano áll, ő a valódi főhős, saját karakterünk mellékszereplővé törpül mellette. Lady Kamea gyönyörű, gazdag nemes hölgy, és mellesleg kiváló mech pilóta. Még nálunk is jobb, pedig mi egész életünkben ezt csináltuk, neki pedig trónörökösként feltehetően mással is kellett foglakoznia. Féltékeny vagyok? Igen. Egy single player játékban én szeretnék lenni a főhős, és nem az író Mary Sue karakterének akarok tapsikolni, amikor túltápolt mechjével váratlanul betáncol a csatatérre, hogy engem megmentsen. Bevallom, a két ház közötti háborúban emiatt néha már inkább az ellenséges Espinosa családnak szurkoltam. Nem akarok ebbe mélyebben belemenni, de sajnos arról van szó, hogy a játék bizonyos elemei a csapat vezető dizájnerének, Kiva Maginnak a politikai nézeteit tükrözik, aminek szerintem nem lenne helye semmilyen játékban.
A csapat szerencsére nem süllyedt olyan mélységekbe, mint a Bioware, és a játék ettől eltekintve élvezhető, vérbeli Battletech stratégia. A gyengébb sztoriért bőven kárpótol, hogy a fő küldetések izgalmasak, és időnként meglepő kihívások elé tudnak állítani (pl. adott számú kör alatt kell teljesíteni egy feladatot), mechjeink és csapatunk építgetése, zsoldoscsapatunk életének és pénzügyeinek menedzselése pedig kellemes agytornát jelent. A darabnak akadnak még optimalizálási problémái (hosszú töltési idők, döccenések), de a fejlesztők már dolgoznak ezek javításán. Ha nem is hibátlan, de Battletech rajongóknak mindenképp kötelező a darab, és a körökre osztott stratégiák kedvelői is hosszú, izgalmas órákat tölthetnek el vele. A franchise feléledt Csipkerózsika álmából, és valószínűleg hasonló lesz a helyzet vele, mint a felélesztett Shadowrunnal: idővel, és a kiegészítőkkel még jobb lesz.
