1. oldal

Nehéz belevágni ebbe a cikkbe, mert kettős érzések kavarognak bennem vele kapcsolatban. Nyithatnék úgy, hogy ez egy fantasztikus sorozat lezárása, felhozhatnám az előző részek erényeit, a Rocksteady kreatív erejét, hogy a szívüket-lelküket beleadták az Arkham szériába… Vagy kezdhetnék azzal, hogy újabb botrány kerekedett abból a játékipari trendből, hogy mostanában nem szégyellik a kiadók, hogy félkész játékot dobjanak piacra, és ismét a PC-s tábor az, aminek meg kell innia a levét az egésznek. Végül arra jutottam, hogy egyelőre félreteszem az esetet, melynek én is szenvedője vagyok, ugyanis a botrány kirobbanását megelőzően PC-n szerettem volna belevágni a kalandba. Szerencsére hamar vigasztalódtam a DualShock 4 kontrollerrel a kezemben, amivel egyébként sokkal kényelmesebb az irányítás, mint billentyűzettel és egérrel, vagy akár a jó öreg Dual Shock 3-mal, amivel a korábbi részeket toltam PC-n. A konzoltulajdonosoknak jó hír, hogy kb. 20 óra játék után fordult elő egyszer (pontosabban kétszer egymás után), hogy kizuhantam a világból, és megnézhettem Gotham városát alulról, de ezt leszámítva bugmentesnek tűnt minden, és még a grafikára sem lehet panasz PS4-en. Az Arkham Knight az eddigi legszebb Batman játék, még a csili-vili Nvidia PhysX nélkül is. Vegyünk tehát egy nagy levegőt és tiszteljük meg a készítőket azzal, hogy most a játékra koncentrálunk és nem a botrányra, amiben egyrészt a kiadó a fő bűnös, másrészt pedig már amúgy is millió hírt írtunk róla mi is!

A játéknak már az első pár másodperce giga spoilereket tartalmaz, és mivel az utolsó előzetes arra épült, így aki látta, az megkapta a második rész végét tálcán. Akinek viszont sikerült elkerülnie, és még nem játszott a korábbi részekkel, annak nem késő bepótolni az Arkham sorozat korábbi részeit. Tessék szépen könyvjelzőt tenni ehhez a cikkhez és végigtolni mindet, mert nagyon jók! Innentől spoiler alert, de csak a korábbi részekre vonatkozólag természetesen.

Joker halála a második rész végén egy kissé meglepő volt és ijesztően végleges. A képregények világában a bőregérnek van talán a legtöbb érdekes ellensége, de valahogy Joker nélkül mégsem ugyanaz Gotham. Amikor megtudtam, hogy az Arkham Knightban Scarecrow a főgonosz, kíváncsivá váltam, de azért ott motoszkált bennem, hogy ez egy kicsit fura lesz így. Aztán mikor megláttam a bevezető elején a hamvasztó kamrában Jokert, akkor elkezdtem vigyorogni és oldalra sandítottam Svindlerre: „nem modelleznék le miszter dzséjt ilyen gyönyörűen, ha többet nem tűnne fel a játékban”. Nos, igazam volt-e? Ezt már nem árulom el, de a sztori nagyon erősen indított, annyi szent. Az első néhány órában szinte nem is eresztett, olyan intenzív volt, hogy eszembe sem jutott kihívásokkal vagy melléküldetésekkel foglalkozni. Hosszú távon egyetlen dolog zavart csak, hogy a főellenség gyakorlatilag alig szerepelt valamit a játékban, pedig Scarecrowból ennél többet is ki lehetett volna hozni.

A mellékküldetések egyébként fokozatosan jelennek meg, mindegyik egy többrészes sorozat része, külön kis lezárással. Rengeteg van, de hát tudjuk, hogy Batmannek minden belefér egy éjszakába, ha világmegmentésről és igazságosztásról van szó. A legjobb sorozat egyértelműen a Riddleres volt, ebben Macskanőt kell kiszednünk a slamasztikából, aki kapott a rejtvények mesterétől egy csinos kis nyakörvet, amit ha megpróbálna erőszakkal levenni, pukkanna egy picurkát a cicukán. Ezért hát rengeteg változatos rejtvényt kell megoldani hol egyedül, hol a macskanővel közösen, akinek többször is megkapjuk az irányítását. Kimondottan tetszett, hogy csináltak rengeteg Batmobilos feladványt is. Meglehetősen elüt Riddler karakterétől, hogy ilyesmivel álljon elő, de nekem nagyon bejöttek a trükkös versenypályák is, amik kifejezetten a járgányunk képességeinek kihasználására lettek szabva. Elképesztő izgalmasak és van bennük bőven kihívás.

2. oldal

Ha már szóba hoztam, akkor térjünk is rá rögtön a Batmobilra, az Arkham Knight igazi sztárjára. A korábbi részekben nem volt lehetőség beülni és vezetni a masinát, viszont a rajongók tömegesen kérték, hogy rakják be a következő játékba. A Rocksteady az első két részben körülbelül kihozta játékmenet frontján, amit ki lehet ebből a stílusból, így belevágtak a nagy projektbe, legyen Batmobil! Ehhez komoly változtatásokra volt szükség, hiszen ahhoz, hogy kedvünkre kocsikázhassunk, széles utcák és jóval nagyobb város kellett, mint az Arkham Cityben volt. Nem is volt kérdés, hogy egész Gothamet meg kell kapjuk játszótérnek, de sajnos ez nem úgy valósult meg, mint azt a legtöbben vártuk. A játék ugyanis úgy indul, hogy kiürítik az egész várost, így csak a rosszak és az embereik maradnak ott… kár. Az efölött érzett szomorúságunkon viszont segít túltenni magunkat a játék, mikor először meglátjuk a kocsit. Az ugyanis fantasztikus dizájnt kapott, egy atom menő sportkocsi és egy masszív, hihetetlen manőverezési képességgel megáldott tank keresztezése a Batmobil! Az irányítása szuper, nekem csak a féket volt nehéz megszokni, hogy négyzeten van, de szerencsére később átrakhatóvá válik az L2-re, amire könnyebben rááll az ember keze. A Batmobilnak ráadásul kétféle alakja van: alapjáraton a járgány egy baromi gyors sportkocsi, amivel repeszthetünk a városban, ha azonban nyomva tartjuk az L2-t (vagy simán megnyomjuk az R1-et, átszabott gombkiosztás esetén), akkor átmegy tank módba, ami teljesen más irányítást tesz lehetővé.

A kocsi hatalmas hangsúlyt kapott az új játékban, az idő igencsak jelentős részét ebben fogjuk tölteni, úgyhogy nézzük is rögtön meg, mire jó az előbb említett tank mód. Nos, nem arra, hogy Gotham épületeit tegyük a földdel egyenlővé. A mi főgonoszaink ugyanis nagyon készültek erre a jeles napra, és több száz távvezérelt drónt küldtek ki a bőregér szeretett városának utcáira. Ezekből több fajta is létezik, de mint mindig, a számukban van az igazi erejük. Kivéve a böszme nagyot, aminek hátul van a gyengepontja, és ha az elejének köszönünk be, megesz minket reggelire. Sajnos viszont túltolták a Batmobilos részeket, mert nem csak drónos csatákból van túl sok, de az üldözéses részeket is hamar meg lehet unni, bár utóbbiak szerencsére opcionálisak (Firefly és Armored and Dangerous mellékküldi sorozatok). Igen, több olyan sorozat is van, ami kifejezetten a Batmobilra épít, a már említett üldözéseken túl például ott van a bomba hatástalanítós, ami még több drón csatát hoz magával. Azonban a már említett a Riddleres marhaságok, amikben a kocsit kell használni, kifejezetten jók, nem válnak olyan monotonná, mint az üldözések például.

Az eddig leírtak után talán nem meglepő, hogy a Batmobilhoz saját képességfa tartozik, tehát nem csak Batman kütyüit, harci mozdulatait és ruháját fejleszthetjük vakulásig, hanem magát a kocsit is, méghozzá jó sokat. (Tipp: a páncélzatot érdemes minél hamarabb kirakni!) A képességpontok egyébként nagyon gyorsan jönnek a mellékküldikből, tehát ha fejlődni akartok, akkor ajánlott egy kicsit félretenni a főszálat.

3. oldal

Sokat finomodott és gazdagodott Batman mozdulatainak tárháza is. Mivel a kocsi miatt jelentősen megnőtt a játéktér, ezért például sokkal lendületesebb lett a csáklyás boost. Úgy süvíthetünk a házak fölött, mint egy rakéta. Egyébként néha a sok kocsikázás után ez el is kezd hiányozni, még szerencse, hogy az X-et nyomva katapultálhatjuk magunkat a Batmobilból, kitalentolva olyan magasságokba, hogy utunk folytatása előtt kőzetmintát vehetünk a Holdról. Batman igazi légi ragadozó lett az új részben, pedig a Batwinget meg sem kaptuk! A levegőből nekiboostolhatunk az ellenfeleknek is, ha pedig osztunk rá pontot, becsapódás előtt lelassul az idő és különböző kütyüket is bevethetünk, mielőtt elkezdünk verekedni. De nem csak a levegőben vagyunk vagányak, gyorsabban, és akár még vertikálisan is mozoghatunk a szerelőjáratokban, amik viszont már nem olyan biztonságosak, mint régen, az ellenfelek ugyanis ha gyanítják hogy ott vagyunk, berobbantják a járatokat. A harci mozdulataink tárháza is bővült, a legjobb például az új FEAR takedown: ezt akkor használhatjuk, ha megfelelően közel lopakodunk egy csapat ellenfélhez, ami után lesből le tudjuk támadni őket. Ekkor belassul az idő, és egyetlen jól összekapcsolt mozdulatsorral, mindössze néhány másodperc leforgása alatt leszedhetünk akár három vagy több ellenfelet is (ezt is lehet fejleszteni).

A harcokat újfajta ellenfelek is színesítik, a kihívás abszolút megvan a játékban ilyen téren. A sorozat eddig is nagyon távol állt attól, hogy egygombosnak lehessen nevezni, de még erre is rátettek egy lapáttal. Az ügyességi részek is sokszor nagyon nehezek, a harc is többször izzaszt meg, mint nem, de még a lopakodás is izgalmasabb lett. Erre is jött mellékküldi sorozat, ki kell iktatni a milícia állomásait városszerte. Ezeket nem csak rengeteg fegyveres, de automata gépágyúk is védik, szóval jól át kell gondolni, hogyan állunk neki a mini bázisok felszámolásának.

A bőregér fizikai képességein túl a legfontosabb ismertetőjegye, hogy rendkívül intelligens és figyelemre méltó deduktív képességekkel van megáldva, vagyis nagy nyomozó. A Rocksteady továbbfejlesztette a detektív módot is, újabb lehetőségek nyíltak meg benne, így kevésbé tűnt ujjgyakorlatnak, mint korábban. Az új holttest szkennelésre persze ez nem igaz, de attól még nem bántam, hogy betették, tovább növelte a változatos tevékenységek sorát. Egyedül azt sajnáltam, hogy nem volt több nyomozós rész, mert ezek nagyon sokat adtak a hangulathoz.

Apropó hangulat. Sokan kritizálták a játékot azért, mert az összes részben arról papoltak nekünk, hogy Batman nem öl, most meg kap egy tankot, amivel mindenkit szanaszét lőhet. Eeeeeelméletileg ezt megmagyarázták, mert ugye a dróntankokban nincs legénység, azokat szét lehet lőni. Ha pedig embereket veszünk célba, akkor kábító lövedéket lő ki rájuk a Batmobil. No de mi van akkor, ha százhússzal elütjük őket sportkocsi módban? Hát, egy vicces animáció keretében odébb repülnek az útból (mintha áramütést kapnának), ám ha minden igaz, akkor a közúti gázolást szenvedett áldozataink is túlélik. Egy dolog viszont az elmélet, és más a gyakorlat, melyben ez az egész kissé abszurd. Nehéz elhinni, hogy mindenki sértetlen marad, amikor egy ilyen masszív, több tonnás gépszörnnyel gázolunk át rajtuk, vagy egy kisebb ágyúból kínálgatjuk azokat a bizonyos kábító lövedékeket…

Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy nagyon nekem sem lenne ötletem, hogy hogyan lehetett volna mindezt elkerülni, mert ugye a Batmobilnak örülök, de a gázolások egyszerűen csak úgy lehettek volna elkerülhetők, ha kihalttá teszik az utcákat, és csak járműveket pakolnak le, míg az emberek mind beltéren vagy 4 keréken meg nem közelíthető helyeken nyomulnak. Ez pedig nem lett volna jó, tehát én azt mondom, hogy gameplay>realism, ez egy szükséges kompromisszum.

4. oldal

Nem árt megemlíteni még, hogy a sok újdonság miatt az Arkham Knight menürendszerét eléggé átalakították, rengeteg kör alakú menüt raktak a játékba, ilyenen vannak például a küldetések, statisztikák és a kütyük is. Jól hallottátok, kontrolleren elhagyták a már évek óta megszokott kiosztást, vagyis már nem a D-paddal válthatunk a gadgetek közt. No nem azért, mert annyi új kütyü jött volna, azok nagyjából most is a régiek. Új a fagyasztó gránát és a Batmobil távirányítója, melynek szerepe egyértelmű a nevéből. Nehéz átszokni arra, hogy a le gomb nem a Batarang, a jobbra a robbanó gél és így tovább, de pár óra játék után, még ha körülményesebb is, meglehet barátkozni az új kiosztással.

A játék hosszára természetesen ezúttal sem lehet panasz, a Riddler küldetés sorozat mellett most is tucatjával találhatunk kérdőjeles trófeákat, rengeteg AR (augmented reality) kihívás van, melyekhez tartoznak online ranglisták, vagyis az idő nagy részében leginkább csak offline ranglisták, de a PC verzió katasztrófája után ez a probléma valahogy eltörpülni látszik. A lényeg az, hogy rengeteg tartalommal töltötték meg Gothamet, és mindent összevetve egy jó játékot kaptunk (konzolokon). A Rocksteady ismét tudott annyit újítani, hogy ne tűnjön rókabőrnek az új rész. A sztori erős közepes lett, viszont az atmoszféra nagyon ott volt a szeren. Kár, hogy a rész legnagyobb újdonsága, a Batmobil hagyott maga után egy kis kellemetlen szájízt. Nem azért, mert rossz volt az irányítása vagy nem voltak jók a hozzáköthető mechanikák, hanem azért, mert egyszerűen túltolták, nem kellett volna ennyi drón harc és üldözés, bár még egyszer mondom, ezek egy része kihagyható.

Egyébként ha az Origins után azt vártátok, hogy most jön a Rocksteady és megmutatja, hogy kell multit csinálni, akkor csalódnotok kell, mert az új részből kihagyták ezt a lehetőséget, de igazából ez nem is baj, hiszen mindig is az egyjátékos mód volt a lényeg az Arkham sorozatban, az Originsban is csak egy plusz volt, bár egész jópofa volt a koncepció, amire felhúzták.

Összességében azt tudom mondani, hogy a jobb kezemmel emelem kalapom a fejlesztők előtt, a ballal viszont egy gondosan összetekert újságpapírral lepofoznám a Warnert, mert elrontották rengeteg játékos élményét és első benyomásait a játékkal kapcsolatban, pedig az jóval többet érdemelt volna annál, mint amit így kapott. Az egész játéksajtó a botránytól hangos, mindenki ujjal mutogat és a dühös tömeget agitálja, miközben az egész alatt egy remek játék és egy kivételes sorozat lezáró része rejlik. Ettől függetlenül bízom benne, hogy a Rocksteady egy jó időre félreteszi a bőregeret és új területeken próbálja ki magát. Elképesztő kreatív és tehetséges csapat, megéri rájuk odafigyelni. A pontszám a tesztelt PS4 verziónak szól.