I. oldal

Bruce Wayne. Milliárdos gyártulajdonos, Gotham City egyik legbefolyásosabb embere. Szívtipró playboy, az üzleti világ császára. Az irigyelt fényűző élet mögött viszont sötét titok húzódik meg, amikor leszáll az este, Bruce Wayne fekete denevérruhát ölt és az éjszakába veti magát, hajnalig harcolva az alvilági erők ellen. Ő a Batman. A törvényen kívüli elszánt lovag, aki miután kisgyermek korában szemtanúja volt szülei meggyilkolásának, elhatározta, hogy a bűn elleni küzdelemre teszi fel az életét. Nincs különleges képessége, viszont saját fejlesztésű csúcstechnológiás eszközeivel, méregdrága kiegészítőivel, csavaros eszével, és hatalmas testi erejével képes fellépni a béke és nyugalom megzavaróival szemben.

A Denevérember elsőként a Detective Comics sorozat 1937. májusi számában tűnt fel, mint a rendőrség álruhát öltött önjelölt segítője. A DC kiadó megalakulását követően aztán saját képregényt kapott, sikere pedig hetven éve olyannyira töretlen, hogy máig folyamatosan érkeznek a nevével fémjelzett popkulturális alkotások. Jelen cikkünk alanya, az Arham Asylum a Christopher Nolan által megálmodott új, sötét és félelmetes Batman irányvonalat követi, a játékban pedig nem más bontja ismét a rendet, mint a Denevérember legnagyobb, örök és folyton visszatérő ellensége, Joker.

A bohóc nem nyugszik, míg káoszt és zűrzavart nem hoz Gotham City városára. Legutóbbi terve azonban kudarcot vallott, és Batmannek köszönhetően ismét úton van az Arkhami Elmegyógyintézetbe, hogy megkezdje kötelező gyógykezelését. Legalábbis ezt hiszi mindenki. Itt kapcsolódunk mi be a történetbe, láthatjuk, ahogy a Batmobil szélsebesen száguld végig a városon, majd megérkezve a börtönszigetre, hősünk átadja a zsákmányállatot a tiszteknek. Batman azonban érzi, hogy itt valami nincs rendben. Joker túl könnyen megadta magát, hagyta, hogy visszaszállítsák az intézetbe, és még csak nem is dühös miatta. Sőt, egyenesen örül, hogy újra itthon lehet!

II. oldal

Hősünknek igaza lett. Joker csapdát állított nekik, hogy szerelmével, Harley Quinnel átvegyék az uralmat Arkham szigetén. Az események a megérkezés után azonnal felpörögnek, Gordon felügyelőt elrabolják, az elítéltek szabadlábra kerülnek, az orvosok és őrök ellen pedig vérre menő hajtóvadászat indul. A rendőrség ráadásul tehetetlen, Joker ugyanis bombákat rejtett el a városban, amit kész azonnal felrobbantani, ha rájuk törnek az intézetben. Főszereplőnk így csak magára számíthat, az elmebetegekkel teli kastély falain belül pedig bárhol lecsaphatnak rá ellenségei.

A játékmenet során szabadon járhatunk az Arkham Asylumban, míg Joker, Harley Quinn, Méregcsók, Madárijesztő, Rébusz, és a többi elvetemült gonosztevő élvezettel figyeli, ahogy a különféle csapdákba folyton belesétálva küzdünk az életünkért. Persze a macska-egér játéknak csak egy győztese lehet. A hőst irányítva nem kisebb a feladatunk, mint átverekedve magunkat a lázadó rabokon, egyenként vadásszuk le a bosszúszomjas főgonoszokat. A dolog azonban nem könnyű, Arkham falain belül semmire sem megyünk a puszta testi erővel, ha nem kamatoztatjuk emellett nyomozói képességeinket is.

Kalandjaink alatt Batman minden kiegészítője segítségünkre van. Használhatjuk a bumerángot és a csáklyát, van egy különleges robbanó szerkezetünk, illetve egyetlen gombnyomással átválthatunk a nyomozást segítő detektív látásra is. Ilyenkor a képernyő kékbe úszik, mi pedig átlátva a falakon, figyelhetjük az ellenségek mozgását. Ezt használva narancssárgába öltöznek a számunkra hasznos tárgyak is, úgy mint a nyomok, a bizonyítékok, vagy a felvehető bónuszok. Ilyenekből amúgy rengeteg van, az akció során folyamatosan gyűjthetünk mindenféle életrajzokat, dokumentumokat és hangfelvételeket, illetve Rébusz még szétszórt a pályán egy rakat trófeát is, melyeket mind meg kell találnunk a 100%-os végigjátszáshoz. További érdekesség, hogy egyes feladatok megoldásáért tapasztalatpontokkal jutalmaz minket a játék, az XP-ket pedig olyan update rendszerű fejlesztésekre költhetjük el, amivel bunyózási képességünket, életerőnket és kiegészítőink hasznosságát növelhetjük.

III. oldal

A történet nagyon izgalmas, folyton van valami csavar a sztoriban, és mindig újabbnál újabb kihívásokkal kell szembenézni. De ami a legnagyobb erénye a Batman: Arkham Asylumnak, az a fantasztikus hangulat. A helyszín sötét és nyomasztó, a kastély tele van mindenféle beteg bűnözővel, Joker pedig őrült kacajok kíséretében folyamatosan figyeli minden lépésünket. A Denevérember megformálása egyszerűen remek lett, még a kamerával való játék is tökéletesen visszahozza a filmek eddig utánozhatatlannak hitt atmoszféráját. A bunyózás végén például lassított felvételben láthatjuk, ahogy az utolsó pofonok célba találnak, majd a kép csavarodik egyet, hősünk pedig mint egy igazi éjszakai ragadozó, vigyázzállásban, lehajtott fejjel, megdermedve áll be a legyőzöttek elé. De a vadászat is nagyon klassz, a vízköpőkön ugrálva szinte láthatatlanok vagyunk az ellenségnek, így pedig bármit megtehetünk velük. Vagy fejjel lefele csüngve egyszerűen megvárjuk, hogy alánk sétáljanak, és úgy csapunk le rájuk, vagy ha tiszta a cél, akkor elrugaszkodva a szobortól, denevérszárnyainkkal csendesen suhanva úgy ejtjük el őket, mintha csak a természetben lennénk. Egyszerűen eszméletlen az egész!

Ráadásul az élményt még fokozza a grafika. A látvány csodás, az emberek maximálisan kidolgozottak, az intézet pedig hátborzongatóan nagy és részletes. Panaszra itt tényleg nem lehet oka senkinek, ahogy a hangok terén sem. Joker és Batman szinkronját ezúttal is nagyon eltalálták, míg előbbinek a tébolyult poénjaitól a hideg is végigfut az ember hátán, addig az utóbbinak a mély, dörmögő megszólalásai profizmust, elszántságot és nyugalmat sugároznak. Talán csak az aláfestő zene dinamikussága hiányzik a kalandokból, és bár ez se igazán nevezhető problémának, én azért imádom, ha a dallamok narrátorszerephez jutnak egy játékban.

Az irányítás kellemes, bár mondjuk néha zavaró tud lenni a kamera és a karakter forgatása, de a beállításokban ez könnyen orvosolható. A játékélményből ez egy csöppet sem von le, mert ha valaki leül játszani az Arkham Asylummal, akkor könnyen arra ébredhet, hogy reggel óta nem evett semmit! Magába szippant az egész, elvarázsol, és órákra kikapcsol. Nem lehet megunni, mindig mutat valami újat és izgalmasat, a végigjátszás ráadásul még akkor is beletelik egy jó hétbe, ha minden délutánunkat ennek áldozzuk.

IV. oldal

Multiplayer sajnos nincsen, pedig jópofa lett volna egy random Batman versus mindenki meccs, azért szomorkodni nem kell. A challenges mód ötletes pihentető mini játék lett, ennek keretein belül többször kell például bunyóznunk, vagy úgy kiiktatni a teremben lévő fegyvereseket, hogy egyszer se keltsünk feltűnést. Tiszta Splinter Cell. Ha pedig hosszú órák után gerincfájásra hivatkozva meguntuk a játékot, akkor se kell rögtön kivenni a lemezt, mert levezetőnek böngészhetjük az összegyűjtött leírásokat, orvosi feljegyzéseket és trófeákat, rengeteg érdekes dolgot megtudva ily módon a szereplőkről és az eseményekről.

A Batman: Arkham Asylum nagyszerű  lett tehát, hibát még keresve se nagyon talál benne az ember. A játékot Xbox 360-on teszteltük, így Joker PS3-on irányítható exkluzív karakteréről sajnos nem tudunk nektek nyilatkozni, de az biztos, hogy nem semmi élmény lehet magának a főgonosznak a bőrében garázdálkodni. A PC-s verzió szeptember 18-án jelenik meg az Európai Unióban (lehet visszatérünk rá a PhysX miatt), az öreg vasat használóknak tehát még van egy kis idejük, hogy lelkileg átszellemüljenek a nagy denevérkalandokhoz!