Shop menü

BASTION – ÚJABB INDIE GYÖNGYSZEM

A Bastion az év egyik legkellemesebb meglepetése, mely sok órányi szórakozást nyújthat a hack&slash-ek rajongóinak.
Domján Gábor
Domján Gábor
Bastion – Újabb indie gyöngyszem

1. oldal

Egyre inkább közeledik a nyári uborkaszezon vége, ami remélhetőleg azt is jelenti, hogy hamarosan jobbnál-jobb játékok árasztják el a piacot. Ám amíg arra várunk, hogy ez megtörténjen, lessük meg mivel leptek meg minket a független fejlesztők az elmúlt hetekben. Az Outlandet és a Red Johnson’s Chronicles-t követően ezúttal a Bastiont állítjuk reflektorfénybe, mely eredetileg egy XBLA-s cím volt, ám szerencsére a Supergiant Games-nél dolgozó lányok-fiúk hamar kiadták a játékot PC-re is, így azok a játékosok sem maradnak ki a jóból, akiknek nincs otthon konzoljuk. A Steamről letölthető program mindössze 14 eurót (körülbelül 3800 forintot) kóstál, de vajon megéri-e az árát ez az indie alkotás?

Festmény a monitoron

Sajnos szomorú tény, hogy ha manapság egyedi látványvilággal megáldott programmal akarunk játszani, akkor a kisebb, független stúdiók alkotásai között kell kutakodnunk, mivel a nagyobb cégek többsége inkább a minél nagyobb poligonszámú, minél realisztikusabb grafikára helyezi a hangsúlyt (tisztelet a kivételnek). Az pedig lehet akármilyen szemkápráztató, egy idő után már csak legyintünk rá, hiszen tucatnyi hasonlót lát minden évben az ember. Azt viszont kétlem, hogy a Bastiont meglátva bárki is azt mondaná, hogy tömegével szaladgálnak ilyen látványvilágú programok a piacon. Amint a képeken is látszik, a játék grafikai stílusára a rendkívül színgazdag megjelenítés jellemző, a helyszíneket és a karaktereket mintha valódi ecsetet használva festették volna meg a fejlesztők. A Bastion izometrikus kameranézetet alkalmaz, így arra nincs lehetőségünk, hogy ráközelítsünk a tárgyakra és a szereplőkre, de ez persze nem von le semmit a program érdemeiből. Mielőtt belekezdenék a játékmenet kivesézésbe, gyorsan ejtsünk pár szót a program audió részéről is, amiben szinte lehetetlen hibát találni. Gyönyörű, nyomokban westernes motívumokat tartalmazó zenéket komponáltak a fejlesztők a Bastionhöz, ráadásul egy indie játékhoz képest a mennyiségre sem lehet panasz. Egy-két (általában a csaták alatt hallható) számot leszámítva alig van ismétlődés, szinte minden pálya egyedi zenei aláfestést kapott. Akit érdekelne a 22 dalt tartalmazó album, az 2000 forintért megvásárolhatja a fejlesztők honlapjáról. Ami a szinkront illeti, arról túl sokat nem lehet mondani, hiszen a játékidő 99%-a csak a narrátor hangját fogjuk hallani (ez a Bastion fontos eleme), aki viszont nagyon profin végzi a dolgát.

No de mi a játék lényege, kérdezhetitek? A Bastion egy szerepjáték elemekkel vegyített hack&slash, amelyben a hangsúly az ellenfelek nagy számban történő elpusztításán van. Ennek ellenére a program egyáltalán nem tekinthető erőszakos témájúnak, nincs vér és leszakadt testrészekkel sem találkozhatunk. Persze ez még nem akkora különlegesség, amiben igazán eltér a Bastion az átlagtól az a történetmesélés mikéntje. Míg a mai játékok többségében átvezető videókat használnak a fejlesztők a sztori továbbgördítésére, a Supergiant Games alkotásában egy pillanatra sem szakad meg a játékmenet. Viszont a háttérben folyamatosan hallhatjuk a narrátor hangját, aki kommentálja a cselekedeteinket, és apránként elmeséli a játék szomorú történetét. Néhány helyen vannak humoros kommentárok is, mint például amikor céltalanul, mindent összetörve tombolunk a pályán, és ezt a narrátor is megemlíti, de nem ez a jellemző, hiszen a játék vége felé haladva egyre inkább komorabb lesz a történet hangulata. A sztorinak két befejezése van, de egyik sem az a tipikus happy end, viszont így is megnyugtató módon, szép véget ér kalandunk. Nagy vonalakban a sztori arról szól, hogy a szimplán Kölyöknek nevezett hősünk egyik nap arra ébred, hogy a világ szó szerint széthullott körülötte. Nekünk az a feladatunk, hogy egyrészt újjáépítsük azt, másrészt rá kell jönnünk arra, hogy mi okozta ezt a tragédiát. Érdekesség, hogy amint haladunk előre a játékban, a világ a szemünk láttára épül újra a lábunk előtt, ami nagyon pofásan néz ki.

 

2. oldal

Üsd, vágd, szúrd, lődd

A játékmenet lényegi része – legalábbis a harcrendszert illetően – pofon egyszerű. Egyszerre mindig két fegyver lehet nálunk, melyekkel „gyógyítgathatjuk” az utunkba kerülő szörnyeket. A fegyverekből nincs olyan sok a Bastionben, mint más hack&slash-ben, ám itt minden darab egyedi, és jól használható. Vannak ellenfelek, amik ellen az egyik hatékonyabb, mint a másik, így érdemes váltogatni közöttük. Összesen 11 halált hozó eszköz kerül a birtokunkba, melyek között közelharci és lőfegyverek is találhatók. Ezek mindegyike több szinten fejleszthető, aminek köszönhetően különféle speciális tulajdonságokkal ruházhatjuk fel őket. Személyes kedvencem, a Fang Repeater nevű sorozatlövő a játék elején csak átlagos gépfegyverre hasonlít, ám a végére a lövedékei már automatikusan keresték a célpontot, még célozni sem kellett. Apropó célzás, ezen a fronton egy kis kritika illeti a játékot. Kontrolleres irányítás esetén a program automatikusan fogja be a célokat, viszont nem mindig az az ellenség kerül kijelölésre, amit mi szeretnénk. Bár lehet váltogatni a célok között, a pörgő akció közepette erre alig van ideje az embernek. Egeret és billentyűzetet használva nincs ilyen probléma, bár ott meg a WASD gombok használata miatt macerásabb kicsit a hős irányítása. Egyik hiba sem zavaró, de érdemes megfontolni, melyik irányítási módot választjuk. Visszatérve a fegyverek fejlesztésére, ezt a pályán fellelhető kristályok, illetve különleges anyagok felhasználásával tehetjük meg. A harcban azonban nem csak a fegyvereket használhatjuk, hanem vannak bizonyos speciális képességeink is, amikkel előnyt szerezhetünk. Ezekből mindig csak egy lehet aktív, viszont ha okosan használjuk őket, megfordíthatják a csaták végkimenetelét. Némelyik területre ható támadást biztosít, egy másik védelmet ad, a harmadik eltereli a szörnyek figyelmét, és még lehetne sorolni, hiszen jó pár szerepel belőlük a Bastionben.

De mi is az a Bastion, ami a címben is szerepel? Ez tulajdonképpen a főhadiszállásunk, amit folyamatosan bővítgetünk. Összesen hat épületet húzhatunk fel a bázison, melyek mindegyikét egyszer tovább is fejleszthetjük. Az említett épületeknek fontos szerepe van a játékban (itt tudunk például fegyvert váltani és fejleszteni), de kettőről érdemes bővebben is beszélni. Az első az úgynevezett Distillery, ami kis túlzással a mi kis szeszfőzdénk. Itt lehetőségünk van arra, hogy a játék során talált, különleges képességeket nyújtó italokat, borokat használjuk. Ezek használatával passzív bónuszokra tehetünk szert (extra védelem, több életerőpont, stb.). Minden szintlépés után eggyel több ilyen italt vehetünk igénybe, de persze nem kötelező használni őket. A másik fontos épület a Shrine, ez egyfajta imaház, ahol különféle ereklyéket aktiválhatunk. Ezek az ereklyék megnövelik a játék nehézségi szintjét, ami alapesetben nem túl magas. Pár szakaszt leszámítva szinte meg sem lehet halni a játékban, mivel annyira gyengék az ellenfelek. Ám kapcsoljuk csak be például azt az ereklyét, ami nagyobb sebzést és sebességet biztosít az ellenfeleknek, és máris jobban oda kell figyelnünk. Az igazán mazochisták akár tíz darab ereklyét is aktiválhatnak egyszerre, bár a Bastion valószínűleg keresztbe lenyeli a vállalkozó kedvű játékosok többségét ilyen nehézség mellett. Hogy miért érdemes mégis növelni a nehézséget? Mert a jutalom is nagyobb lesz.

 

3. oldal

Hozzá kell tenni, hogy egy végigjátszás alatt nem lehet sem a karaktereket, sem a fejlesztéseket maximumra húzni, viszont a sztori befejezése után megnyílik a New Game Plus opció, ami annyit jelent, hogy újrakezdhetjük az egész játékot, ám minden tapasztalati pontunk, minden fegyverünk és fejlesztésünk megmarad. Aki teljesen ki szeretné „maxolni” a játékot, annak legalább 2-3 menetre kell számítania. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egyáltalán nincs gond a játék szavatosságával, hiszen csak az első végigjátszás hét-nyolc óra játékidőt biztosít. A fentiekből azt hiszem egyértelműen kiderül, hogy bizony megéri a pénzét a program, és minden téren megüti azt a mércét, amit egy indie alkotástól elvárunk. Szórakoztató játékmenet, nagyszerű zene és szépen megrajzolt látványvilág, mi kell még? Hát egy PS3-as verziónak örülnénk, mert az egyelőre nem készült el. Reméljük csak idő kérdése.

Platformok: Xbox 360, PC

Tesztelt platform: PC

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére