A barna törpék nagyon különös égitestek. A csillagokhoz hasonlóan formálódnak, de nem elég nagyok ahhoz, hogy magjukban beinduljon a magfúzió. Némelyikük bolygónyi méretű, és felhőkkel és turbulens légkörrel is rendelkezik, de így sem igazán bolygószerűek. És úgy tűnik egyeseken közülük sarki fény is lehet, bár egyelőre nem világos, hogy hogyan.

A W1935 katalógusjelű barna törpét a JWST-vel vizsgálták a csillagászok, és számítottak rá, hogy metánt látnak a légkörében, ami nagyon gyakori a barna törpék esetében. Az ilyen objektumok színképe az infravörös tartomány egy bizonyos hullámhosszán nagy mélyedést mutat, ami a metán jelenlétének a jele, mivel a metán elnyeli ezt a fényt. A csapat azonban nem elnyelődést látott, hanem kibocsátását: valami izzásra készteti a metánt a légkörben.

Metánemissziót már a Jupiteren és a Szaturnuszon is detektálták, összefüggésben a sarki fényekkel. Az említett óriásbolygók sarki fénye erős mágneses mezejük és a napszél közötti kölcsönhatásokból, valamint az aktív holdjaik által kibocsátott anyagból ered: a Jupiter esetében a vulkanikus Io, a Szaturnusz esetében pedig az Enceladus gejzírje is részt vesznek a fényjelenség létrehozásában. A W1935 viszont elszigetelten létezik, nem áramlik felé csillagszél, ami a sarki fényt okozna, és egyelőre holdat sem láttak körülötte.

Jackie Faherty vezető kutató, a New York-i Természettudományi Múzeum csillagásza elmondása szerint központi csillag hiánya egy másik okból is rejtélyes. A legjobb létező modell szerint a kérdéses barna törpe légköre a magassággal egyre forróbbá válik, kicsit úgy, mint a Föld sztratoszférája. Sztratoszférát már észleltek exobolygók esetében is, de mindig volt hozzá csillag is, annak fényével és hőjével együtt. Így a most vizsgált égitestnél ebből a szempontból is érthetetlen, hogy mi történik.

„Ez a hőmérsékleti inverzió igazán rejtélyes” – mondja Ben Burningham is, a Hertfordshire-i Egyetem kutatója, a vizsgálat vezető modellezője. „Láttunk már ilyen jelenséget olyan bolygókon, amelyekhez közel van egy csillag, és az képes felmelegíteni a sztratoszférát, de ezt egy olyan objektumnál látni, amelynek nincs nyilvánvaló külső hőforrása, rendkívül furcsa.”

Annak ellenére, hogy a W1935 néhány száz fokkal forróbb a Jupiternél, ez a leghidegebb barna törpe, amelynél a sarki fényjelenséget detektáltak.  A szakértők azt remélik, hogy további hasonló égitestek megfigyelésével a jövőben feltárhatják, mi történhet ezeken az objektumokon.