Emlékszem még a Gearbox Software hőskorára. Arra az időre, amikor megláttam egy logójukat egy videojáték mellett, tudtam, hogy valami újat, valami egyedit, valami izgalmas és minőségi címet fogok kapni a pénzemért, PlayStation 2-re. Mindig nagy izgalommal vártam, hogy a játékuk megjelenjen, és pár napra rá bemehessek a helyi kisboltba, ahol 2000 forintért árulták a másolt játékokat. Így volt meg többek között (fénymásolt) dobozosan a Brothers in Arms több része is.
A Borderlands sorozat 2009-ben látta meg a napvilágot. Akkoriban már magam mögött hagytam a PS2-es korszakot, a másolt játékok helyett pedig már eredeti címeket vettem. A PlayStation 3-as konzolom remek videojáték élményeket adott, a PlayStation Plus-ra pedig akkoriban önkéntesen fizetett elő az ember, nem azért, mert kényszer volt a multiplayer kedvéért. 2012 augusztusában a Borderlands első része a PS+ részévé vált, én ekkor ugrottam bele a vault hunterek világába. És itt is hagytam abba.
A Borderlands szép volt, jó volt, valamennyi időt a második résszel is eltöltöttem, de a looter shooterek számomra ingerszegények. Kooperációs élményként poénosak, de a cuccok farmolását sosem bírtam jól, a relatív nyílt világ bár poénos lehetőségeket nyújt, én az irányított élményt szeretem. Volt még lehetőségem a Borderlands 2 VR-hoz is, de annak vállalhatatlan minősége csak egy rossz emlék.
Arra szeretnék csak kilyukadni, hogy nem értek a Borderlands-hez, viszont remélem, lesz pár hasznos meglátásom, ami miatt el tudod dönteni, hogy kell-e a játék teljes áron, vagy megvárod, amíg jelentősen leárazzák. Szeretnék ugyanis mindenkit emlékeztetni, hogy a Borderlands 4 volt az egyik első játék, ami bejelentette, hogy 80 euróért fogják majd árulni. És bár a népharag ezt az ötletet elsöpörte, a prémium árazási tervek miatt én is megengedem magamnak, hogy kritikus legyek a játékkal.
Bár az elmúlt sorok úgy tűnnek, mintha csak szidni készülnék a játékot, ez nem igaz. Az előzetes meglátásaimat viszont szerettem volna lefektetni, mielőtt belevágunk.
A Borderlands 4 a szériát egy új planétára, Kairos-ra viszi át. A történet szerint ez a bolygó egy rejtett kincsesbánya, ahová akarattal nem is lehet nagyon eljutni, csak véletlen baleset folytán. Egy ilyen balesetből adódott, hogy az egyik idetévedő utazó rátalált egy eddig ismeretlen idegen technológiára, amivel örök életűvé vált, és könnyedén átvette a hatalmat Kairos felett. A Timekeeperként elhíresült személy hamar istenné vált a bolygón, aki a felszínre lépett, az ő uralma alá került.
Mi, vault hunterként a bolygó csecsebecséire hajtunk, ám hamar elkapnak minket is azzal a céllal, hogy a Timekeeper szolgáivá váljunk. Claptrap egyik harcosa viszont megment minket, és egy robot segítségével sikerül elbújni a Timekeeper mindent látó szeme elől.
A vault hunterekből álló ellenálló csapat célja, hogy valahogy elhagyja a bolygót. Ehhez viszont természetesen rengeteg ellenséggel és boss-szal kell megküzdenünk, így ez nem lesz egy könnyű menet. Természetesen egyedül, vagy többedmagunkkal is kalandozhatunk.
Ahogy látható, a sztori nem túl acélos, de legalább könnyen követhető. A játék humora engem nem talált meg teljesen, de semmi kivetnivalót nem találtam benne. Nem tudom, hogy jelenleg a Borderlands 4 visszafogottabb-e humor tekintetében, mint régen volt, a „woke” érzelmek kifigurázására azért van példa a párbeszédekben. Nem emlékszem pontosan, hogy voltak-e erős 18 pluszos részei az első résznek, ha igen, akkor ez most egy határozottan visszafogottabb játék.
Az biztos, hogy én mindig szirénnel játszom, szeretem a természetfeletti erőket. A mostani hősünk, Vex is egy vagány kemény csajnak szánt karakter (akarna lenni), de nem igazán érzem át a karakterét. Az átvezető animációkban ő a nagymenő, aki senkivel se törődik, mindenkit magasról letoj, míg a játék közbeni dialógusokban, empatikus, szófogadó, elég könnyen sodródik az árral. Ami azt illeti, kifejezetten nem tetszik benne, hogy a középső ujjait feltartva választhatjuk ki a képességét, kínosnak érzem, de elfogadható.
Ha már így rákanyarodtam, rajta kívül van még három másik választható alapkaszt, pont, mint a korábbi részekben. Itt van nekünk Rafa, aki exoskeleton ruhában mészárol. Amon egy lovag, aki valami kultista szervezetben nevelkedett, ő többek között a pajzsával és ostorával képes aprítani. Harlow pedig a szaki, aki a tudomány erejével intézi el áldozatait.
Bár a négy főhős szépen kiegyenlíti egymást, a multiplayer meccs nem garantálja a megfelelő felállást. Amire viszont lehetőség van, az a saját megjelenések beállítása, amik közül valójában egy sem nyerte el a tetszésemet, de legalább vannak, és ahogy haladsz előre a játékban, úgy lesz egyre több.
Mivel a Vex vonalat fejlesztettem, és leginkább egyedül játszottam, úgy éreztem, hogy normál nehézségen elég fair a játék. Sem nem túl nehéz, sem nem túl könnyű, az én fősztorira koncentráló, semmi mellékküldetéssel nem törődő stílusommal is egész jól lehet haladni benne. Néha érezhető, hogy a fősztori teljesítése éppen, hogy elegendő szintet ad a játék teljesítésére, de többed magunkkal ezt nem éreztem problémának.
A fejlődéssel együtt a képességeink tárháza és hatékonysága is fejlődik, úgy, ahogyan a talált fegyverek ereje is. A Borderlands játékoknak egyik jellemzője, hogy ötletes fegyverarzenál áll rendelkezésre, itt sem volt tehát gond, hogy a szituációnak megfelelő fegyverrel harcoljak. Érdekesség, hogy az ellenségeink bizonyos fegyvertípusra érzékenyebbek, így érdemes lehet próbálgatni a harc közben azt, hogy mivel lőjük őket.
A sima mobos harcok számomra túl sokáig is elnyúlhatnak, összességében azonban a fegyverkezelés és a harcélmény szórakoztató. Meg is lepődtem, hogy mennyire jó érzés lövöldözni a játékban, és bár van egy-két ellenféltípus, amit egyik játékban sem szeretek, végül elégedett voltam a játék ezen részével.
A lövöldözés élménye nekem valahol az Apex Legends, Bulletstorm és a CoD között mozog. Nem tudom pontosan megmondani, de az egész dinamikus és változatos, a környezet a taktikai mozgást is támogatja. A nyomás, amit ránk helyez az ellen megfelelő, néha azonban zavart, hogy ha kicsit le vagy maradva szintben, akkor már érezhetően fárasztóbb a sok kis sebzés kiosztása.
Az első két részben szerintem nem volt ilyen, a harmadikról pedig nem tudok nyilatkozni, de van nekünk dupla ugrás, vagy oldalra csúszás lehetőségünk is, hogy ha nagyon felhevülne a helyzet, akkor gyorsan kimászhassunk a bajos szituációból.
A mozgás ráadásul a harc közben is változatos. Használhatunk ilyen futurisztikus Batman féle kötelet is, amivel bizonyos helyekre felkapaszkodhatunk, így gyors helyváltással magasabb helyekre is feljuthatunk. Ha pedig már ott vagyunk, akkor onnan sárkányrepülővel messzebbi platformokra is elszárnyalhatunk.
Az atmoszférát a hangok szerintem remekül átadják, a zenék is illenek a környezethez, ám ezek úgy beépülnek a világba, hogy semmit nem tudnék most visszadúdolni. Akkor sem, ha Claptrap kínozna a dialógusaival. Hozzáteszem, Claptrap külön lenémítható a menüben.
A mozgással, a lövöldözés élménnyel, és úgy a játékmenettel magával tehát nincs gond, ez egy tisztességes tartalommal ellátott cím, amit öröm lenne játszani.
A baj a technikai megvalósítással van.
A játék ugyanis egy technikai ***tenger.
A cikket nem véletlenül kezdtem azzal, hogy a Borderlands 1 PS3-on masinán volt meg nekem. A cell-shaded grafika számtalan előnyt rejt magában, ami miatt a Borderlands 1 képes volt futni egy 2005-ben megjelent Xbox 360-on is. Ennek a megjelenésnek az érdekessége, hogy bár „rajzfilmes” stílust ad az adott játéknak, el tudja rejteni a kemény optimalizáció nyomait. A cell-shaded alkalmas arra, hogy a textúrákat egyszerűsíteni lehessen, a GPU-t pedig tehermentesíteni lehet bevilágítási trükkökkel, egyszerűbb shaderekkel, amik nem követelnek meg olyan számításokat, amiket egy „realisztikus” kinézetű játéknál elvárnánk.
A cell-shaded másik előnye pedig az, hogy időtállóvá teszi az adott címet. Ez azt jelenti, hogy egy játék 10-20 év múlva is vállalható lehet megjelenésileg, ha annak idején jól tervezték meg a gyenge hardverre a játékot. Realisztikus grafika imitálásánál ez nem szokott ilyen jól működni.
A Borderlands 4 esetében a cell-shaded grafika azért van jelen, mert ez a sorozat védjegye, de technikai szempontból semmi jelentősége, mert ennyire sokkolóan optimalizál(atlan)t játékot ritkán láthatunk.
Szerintem doktori disszertációt lehetne írni arról, hogyan lehetséges egy 4070-es Nvidia kártyán elérni azt, hogy 1440p-n, a fenti képen látható jelenet, DLSS mellett, médium grafikán 51 FPS-sel renderelődjön a monitoromon. Egy döbbenetesen csúnya textúrájú, alacsony poligonszámú terepet bámulok éppen, amit valószínűleg egy PS2 is le tudna renderelni ezen a felbontáson, ilyen sebesség mellett, 300 Mhz-es procijával.
Ehhez képest, az egész játék botrányosan rosszul fut, és minél inkább arra gondolok, hogy ezt 80 euróért akarta adni a 2K, annál inkább érzek végtelen szánalmat a Gearbox vezetősége iránt.
A neten Stutterlands 4-nek becézett technikai szánalom az Unreal Engine 5 motort használja. A kérdésem az, hogy minek, ha nem értenek hozzá? Mármint az Unreal Engine 5 az a motor, amivel csodákat lehet művelni, egyszemélyes játékfejlesztők álma, de tudni kell használni. Az Unreal Engine ötnél nem megfelelő hozzáállás az, hogy „majd a motorka megódja okosba’! Az optimalizálási munkálatok felfoghatatlan hiányosságait nem tudja az UE5 megoldani. Semmi nem képes megoldani a dilettalizmust, amivel ehhez a programhoz hozzányúltak.
A Gearbox vezetője, Randy Pitchford azt nyilatkozza, hogy az új AAA játékoktól nem elvárható, hogy jól fusson a régi hardvereken, így ne csodálkozzunk, ha teljesítmény gondunk van.
De ez az AAA élmény egy faék megjelenésű cell shaded élmény, hogy lehet valaki ennyire cinikus, hogy… áh, folytatni sem tudom, RGB kijelzőt nem tűrő véleményem van erről a hozzáállásról. Főleg akkor, ha belegondolok, hogy mennyibe is kerül ez a technikai analfabétizmus, amit elénk toltak. Ez nem egy első játék egy noname stúdiótól, ez már a ki tudja hanyadik Gearbox cím. Arról a Gearboxról beszélünk, akik a világ legnehezebben programozható konzoljaira hozták ki a korszak ikonikus játékait.
A fenti gameplay a Battlefield 1-ből van, PlayStation 4-en. Senki nem tudja nekem bemesélni, hogy a Borderlands 4 bármivel is jobban nézne ki, hogy magyarázható legyen a nagyobb gépigény. Ebben a játékban ráadásul nincs 61 féle AI skálázó vagy frame generáló bizbasz technológia, működött, mert jól csinálták meg. A Borderlands 4 DLSS, frame generation mellett se képes vállalhatóan futni FullHD-ban sem.
Randy szerint ráadásul a Borderlands 4 optimalizált, csak mi gamerek nem rendelkezünk megfelelő hardverrel hozzá, vagyis valójában a mi hibánk, ha rosszul fut a cím.
Nem Randy, a játékotok technikailag elfogadhatatlan, ennyi pénzért egyenesen törvénysértő kéne, hogy legyen, és ez te felelősséged!
De még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez user error, mit képzelek én, hiszen csak csíra 4070-esem van, itt van miként fut a játék 5090-en, már ha nem omlik össze.
Ez a játék teljesítmény a menedzsment teljes kudarca, ez így kimagyarázhatatlan.
Mind emlékszünk még, hogy a Crysis azért nem futott az akkori számítógépeken, mert a jövő gépeire lett tervezve. Ennek a grafikának, amit a Borderlands 4 produkál alacsony beállítások mellett, minimumon stabil 60 FPS-sel kéne, hogy fusson egy GTX 1000-es kártyán.
Egyszerűen a dilettalizmus oltárán felépített játék a háttérben a mocskos mód pazarolja az erőforrásokat, a vizuális megjelenés tehát mindegy.
A Stutterlands 4 ráadásul valóban szaggat. Ha frame generálás és DLSS meg a franc se tudja mi mellett képes vagy elérni a 60 FPS közeli értéket a közepes grafikán, akkor se nyugodhatsz meg.
Bár az FPS mutatón nem látszik, a játék igen is akadozik. Nagyon kellemetlen, hogy ahogyan haladsz területről területre, vagy éppen harcolsz, mindig megáll a játék egy-egy pillanatra. Kizökkent, zavaró. Ugyanígy nem segít ezen az sem, hogy bármikor megidézhető járművünk van, ami szintén fárasztóan szaggat, a játék ugyanis képtelen kezelni a betöltődő tájat.
De bevallom, nem játszottam végig a játékot. A technikai hibák és az amúgy meglepően jó játékélmény miatt eléggé billegő voltam. Úgy voltam vele, hogy iszonyúan rossz élmény játszani vele, mert érezhetően késik az egér, szaggat, és bugos az egész. De a játékélmény és az amúgy hülye sztori azért mégis vitt előre.
A tesztem ott hagytam abba, amikor az egyik küldetésem bugos lett, beakadt, nem engedett beszélni egy kulcsszereplővel, és azóta nem tudok felvenni egyetlen küldetést sem.
Úgy voltam vele, hogy ennyi, majd 3 év múlva talán újra ránézek, remélvén, hogy működni fog, de én tovább nem kínzom magam ezzel a címmel.
Nem véletlen, hogy a játék népszerű Steamen, de az értékelések mégis alacsonyan vannak. Egyszerűen a Borderlands 4 egy olyan visszás cím, ami bár videojátékként tökéletesen működhetne, programként mégis elhasal.
Technikailag bugos, végigjátszhatatlan játékra viszont 70 pontnál többet nem vagyok hajlandó adni. Igazából még ezt is nagylelkű gesztusnak érzem, mert a Gearbox, Randy és a 2K hozzáállása miatt ennél jóval kevesebbet érdemelne.
Egyetlen szerencséje a Borderlands 4-nek, hogy konzolokon úgy tűnik, a játék jobban működik, én viszont PC-n teszteltem RTX 4070, Ryzen 7 5700x3D, 32Gb DDR RAM mellett. Talán konzolon van értelme beszerezni, mert PC-n fölösleges szenvedni vele. De ha rám hallgatsz, vársz azért még pár hónapot, és egy akció keretében húzod inkább csak be, nem maradsz ki semmiből, ha kicsit vársz vele.
