Azonosították a viszketés elsődleges molekuláris felelősét

A viszketést sokáig a fájdalom egy alacsonyabb szintű kifejeződésének tartották, egy új kutatás azonban fényt derített rá, hogy valójában egy ettől különválasztható, saját idegi pályák útján kifejeződő, külön neurotranszmitter révén kialakuló érzetről van szó.

Azonosították a viszketés elsődleges molekuláris felelősét

A viszketést sokáig a fájdalom egy alacsonyabb szintű kifejeződésének tartották, egy új kutatás azonban fényt derített rá, hogy valójában egy ettől különválasztható, saját idegi pályák útján kifejeződő érzetről van szó. Mark Hoon és Santosh Mishra, a marylandi NDICR kutatói érzőneuronok génjeinek vizsgálata alapján igyekeztek megtalálni azt a molekulát, amely a viszketés kialakulásáért felelhet. A keresgélés során ráakadtak egy olyan fehérjére, amely csak a neuronok egy speciális csoportjában volt jelen.

Azok az egerek, amelyekben a szakértők megakadályozták az említett fehérje, az Nppb (nátriuretikus polipeptid b) génjének kifejeződését, normálisan reagáltak mind a hő-, mind a fájdalomingerekre, ugyanakkor a legirritálóbb, viszketést kiváltó anyagokkal sem lehetett vakarózásra bírni őket. Amikor viszont ugyanezen egerek nyakába beinjekciózták a proteint, rögtön heves vakarászásba kezdtek, és ez a reakció a genetikailag nem módosított kontrollcsoport esetében is megfigyelhető volt.

Ahogy Hoon elmondta, kutatásuk egyrészt fényt derített arra, hogy léteznek külön „viszketőneuronok”, másrészt azonosította ezek elsődleges neurotranszmitterét is. A kísérletek során azokat az Nppb-receptorokkal rendelkező gerincvelői neuronokat is megtalálták, amelyeken keresztül a viszketés érzése az agyba továbbítódik.

A szakértők szerint az eredmények nagyon sok problémás pontot tisztáznak a viszketéssel kapcsolatban. Korábbi kísérletek alapján úgy tűnt, hogy egy másik fehérje, a GRP (gasztrinfelszabadulást szabályozó peptid) lehet a viszketés kialakulásának fő neurotranszmittere, Hoon és Mishra eredményei azonban rávilágítanak, hogy bár GRP is szerepet játszik a folyamatban, az Nppb fontossága az elsődleges. A GRP receptorainak blokkolása az egerekben ugyanakkor szintén megakadályozta az érzet kialakulását.

Az ember idegpályái nagyon hasonlatosak ugyan az egéréhez, de azért nem teljesen azonosak, így azt egyelőre nem tudni, hogy bennünk is pontosan ugyanezen molekulák játszanak-e szerepet a viszketés érzetének kialakulásában, teszi hozzá Hoon. Erre a kérdésre majd csak a célzott emberi kutatások adhatnak választ. A viszketés ugyanakkor számos betegség kellemetlen velejárója, és például ekcéma vagy pikkelysömör esetén a vakarózás tovább ronthatja az amúgy is nagyon sérülékeny bőr állapotát. Az antihisztaminok pedig csak a viszketés egyes fajtái ellen jelentenek megoldást, az esetek nagy többségében viszont egyáltalán nem hoznak enyhülést. A mostani eredmények viszont új lehetséges célpontokat biztosítanak a viszketés megszüntetésére törekedő kutatások számára.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward