Furcsa, de nagyon érdekes véletlen lenne, ha az a két aszteroida, amelyet az emberiség szondái meglátogattak, ugyanabból a megsemmisült égitestből származna. Űrszondák útján eddig három aszteroidáról gyűjtöttek mintákat a szakértők: a kőzetanyagú Itokawáról, valamint a szénben gazdag Ryuguról és Bennuról. A szénben gazdag aszteroidák a kisbolygók legnagyobb csoportját alkotják, így nem túl meglepő, hogy a Ryugu és a Bennu is közéjük tartozik. Hasonlóságuk azonban sokkal mélyebb lehet, mint korábban gondolták: egy új kutatás merész hipotézist állít fel, amely szerint a Bennu és a Ryugu testvérek.

Az aszteroidaövezetben van egy Polana nevű égitest. Mai átmérője 55 kilométer, de a múltban sokkal nagyobb volt. Ütközések darabokra törték, és néhány darabja a fő övben aszteroidává vált, amelynek tagjait ma Polana-családként ismerjük. Lehet, hogy vannak mások is, és néhányuk a Föld pályája felé sodródhatott. A szakértők szerint ez lehet Bennu és Ryugu lehetséges eredete is.

A James Webb űrtávcső (JWST) segítségével a kutatók nemrégiben az eddigi legmagasabb minőségű színképet nyerték a Polanáról a közeli infravörös tartományban. Ezt összehasonlították a Bennu és a Ryugu mintáinak spektrumával, amelyeket az OSIRIS-REx és a Hayabusa-2 hozott a Földre. A feltárt hasonlóságok alátámasztják, hogy az aszteroidák közös eredetűek lehetnek.

„A JWST megfigyelései azt mutatják, hogy Polana olyan anyagokból áll, amelyeket a szénben gazdag aszteroidákon várnánk, ellentétben azzal, amit szilíciumban vagy fémben gazdag aszteroidákon tapasztalunk. Hasonló anyagokat találtak a Bennun és a Ryugun is, ami arra utal, hogy mindegyikük összetétele hasonló” – mondja az eredményekről beszámoló tanulmány vezető szerzője, Anicia Arredondo, a Southwest Research Institute munkatársa.

„Elég biztosak vagyunk abban, hogy a Polana és a Polana-család tagjai egykor egyetlen égitest voltak. A kérdés az, hogy a Bennu és a Ryugu is részei voltak-e ennek. Ezt a három égitest spektrumának hasonlóságai nem zárják ki. Biztosabbak akkor lehetnénk, ha űrszondát küldenének Polanára, és abból is mintát hoznánk vissza a Földre, ahogy Bennu és Ryugu esetében tettük” – teszi hozzá a szakértő.

Bennu és Ryugu eredetének megértése fontos betekintést adna a korai Naprendszer történetébe. Mindkét aszteroida gazdag szerves vegyületekben, amelyek közül néhány az élet alapvető molekuláinak előfutára. Mindkettőt megváltoztatta a víz, amikor még egy sokkal nagyobb égitest részei voltak. A legújabb kutatások szerint Bennu összetétele nagyon heterogén, darabjai a Naprendszer belső és külső részéről, valamint csillagközi anyagokból egyaránt származnak.

Fontos szem előtt tartani az összetevők sokféleségét, valamint a spektrumokban talált néhány különbséget, de ezek sem jelentenek komoly kihívást annak az elképzelésnek, hogy ezek az objektumok mind egy égitest részei lehettek. A Polana-család tagjai, a Ryugu és a Bennu mind ugyanúgy kezdhették, de anyaguk anyaégitestben való elhelyezkedése, ütközési történetük, az űridőjárás hatásai és más, a kialakulás utáni folyamatok mindegyik objektumnak sajátos jellemzőket adhattak. További kutatásokra van szükség, hogy kiderüljön, mi történt. „Több, a Polanánál kisebb Polana-családtagot fogok megfigyelni. Szeretném megtudni, mit árul el összetételük az eredeti égitestről és az ütközésről, amely szétroncsolta azt” – mondja Arredondo.

„Pontosan ez volt az OSIRIS-REx és a Hayabusa-2 mintavételi küldetések célja: hogy a laboratóriumi elemzések összekapcsolják a földközeli aszteroidákat, és azokat egészen forrásrégiójukig, az aszteroidaövezetig kövessék vissza” – mondja Dante Lauretta, az OSIRIS-REx vezető kutatója, aki nem vett részt a mostani vizsgálatban. „A JWST-vel most már közvetlen spektrális ablakunk van erre a forrásvidékre is. Az a képesség, hogy a visszahozott mintákat összekapcsoljuk anyaobjektumuk teleszkópos megfigyeléseivel, mérföldkőnek számít az égitestek kialakulásának és fejlődésének megértésében.”