Az Uránusz és a Neptunusz a Naprendszer két legtávolabbi bolygója, amelyeket eddig csak egyszer látogatott meg emberi űrhajó – a Voyager 2 több mint 30 évvel ezelőtt –, ezért sok mindent nem tudunk róluk. Azt azonban úgy hittük, hogy tudjuk, milyen típusú bolygók ezek. Most viszont egy új kutatás megkérdőjelezi a besorolásukkal kapcsolatos egyik nagyon fontos dolgot: ezek a világok, állítják a kutatók, nem is jégóriások.
A Naprendszer négy kőzetbolygója – a Föld, a Mars, a Vénusz és a Merkúr – kicsi, szilárd, kőzetekből és fémekből álló bolygók. A négy óriásbolygó – a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz – két kategóriába sorolható, mert bár mind nagyok, nem egyformák. Az első kettő gázóriás, mert tömegük több mint 90 százalékát hidrogén és hélium alkotja. Az utóbbi kettő pedig jégóriás néven ismert. A hidrogén és a hélium ezen bolygók tömegének kevesebb mint 20 százalékát teszi ki. Az Uránusz és a Neptunusz viszont számos más molekulában gazdag, például vízben és ammóniában, amelyek szilárd jég formájában voltak jelen, amikor a bolygók évmilliárdokkal ezelőtt kialakultak, legalábbis a modellek szerint.
Az új kutatás viszont másik nézőpontot javasol ezekkel a külső bolygókkal kapcsolatban. Ahelyett, hogy a két világ belsejét a hiányos és potenciálisan hibás információk alapján modellezték volna, véletlenszerű modelleket hoztak létre, majd azokat összehasonlították a megfigyelési adatokkal, és létrehoztak egy katalógust a megfelelő verziókról. Megvizsgálták mind a víz-, mind a kőzetdominanciájú forgatókönyveket, és arra a következtetésre jutottak, hogy bár a bolygókban valóban a megfigyelt molekulák keveréke található, a jelenlegi megfigyelések alapján a kőzetesebb, szilárdabb belső szerkezetnek van nagyobb értelme.
„Összességében eredményeink megkérdőjelezik az Uránusz és a Neptunusz hagyományos jégóriás-besorolását, és kiemelik a jobb megfigyelési adatok, illetve a formálódási korlátok alkalmazásának szükségességét az összetételbeli degeneráció feloldása érdekében” – írják a szerzők az eredményekről beszámoló tanulmányukban.
Tehát lehetséges, hogy az Uránusz és a Neptunusz nem is jégóriások, hanem inkább a Naprendszer első ismert óriás kőzetbolygói. Ugyanakkor, bár az új kutatás érdekes, a szerzők is hangsúlyozzák, hogy különleges küldetésekre van szükség az Uránuszhoz és a Neptunuszhoz, hogy jobban megismerjük tulajdonságaikat, és még pontosabb képet kapjunk róluk.
Nem ők az egyetlenek, akik újra meg akarják látogatni ezeket a külső világokat. „Szerintem egy nagy küldetés, egy Uránuszhoz és Neptunuszhoz tartó űrsikló indítása mellett szólnak a legerősebb érvek! Ha egyike lennék a milliárdosoknak, akik csak úgy elvannak a pénzükkel, két küldetést finanszíroznék: egy űrsiklót az Uránuszra és egyet a Neptunuszra” – mondta el Brian Cox professzor tavaly.
„Az Uránuszra és a Neptunuszra irányuló eljövendő speciális küldetések lehetőségével módszerünk rugalmas és elfogulatlan eszközt is nyújt a jövőbeli adatok értelmezéséhez” – írják a szerzők. „Végső soron az Uránusz és a Neptunusz belseje továbbra is rejtélyes, nem azért, mert elérhetetlen, hanem mert a titkaik megfejtéséhez szükséges adatok még mindig nem állnak rendelkezésre. Addig pedig csak több modell, és nem egyetlen modell lehet képes teljes mértékben lefedni a rejtett mélységek lehetőségeinek teljes skáláját.”
