- A híres regény "folytatása".
A sci-fi műfajt legtöbben az űrhajókkal, az űrcsatákkal, idegen lényekkel (lehetőleg drámai, világvége helyzetekkel) és a látványos technológiai megoldásokkal, csodákkal azonosítják. Belegondolva a tudomány a fantasztikum és a képzelet a mai állapotokat is ilyenné varázsolnák egy 50-100 évvel ezelőtt élt ember számára. Igaz nincsenek repülő autók, hiperhajtómű és idegen bolygókra se szálltunk le személyesen – a potenciál attól még a mai valóságban is ott van. De mi a helyzet, ha „csupán” egy üzenetet kapunk. Vagyis, miből tudjuk, hogy az, amit észleltünk valóban egy üzenet?
11111100 01111010 01100101 01101110 01100101 01110100
Felmerül a kérdés, hogy a tudásunk mihez elég? Észlelni? Rögzíteni? Eldönteni, hogy valóban mesterséges kódsort, ismétlődő szekvenciát találtunk és nem egy interferenciát vagy természetes eredetű „űr zajt”? A könyvben szereplő tudósok ezekre a kérdésekre kielégítő választ adnak, azonban a következő lépcsőfok – a legégetőbb mind közül – hiányzik. Nem tudják megfejteni a jelentését. Mint egy levél, amit nem lennénk képesek elolvasni, hiába nézzük és forgatjuk a kezünkben.
Pálfi György (Hukkle, Taxidermia, Szabadesés) új vizekre merészkedett és jól tette. Stanislaw Lem könyvét megfilmesíthetetlennek tartják, mégpedig joggal. A naplószerűen megírt, a tudóscsapat visszaemlékezéseiből, merengéseiből álló történet önmagában csak vázat, keretet és ötletek egész sorát adta a rendezőnek. Úgyhogy csavart egyet a könyv anyagán és egy teljesen váratlan nézőpontból, egy családi dráma, egy krimibe oltott rejtély és egy elveszett (disszidált) édesapát kereső férfi szemszögéből indul a történet. Összeesküvés elméletek, rejtélyes kutatások és halálesetek borzolják az idegeket, de a film magja akkor is az esendő, választ kereső emberi lélek és a múlt titkainak feloldása marad.
Mindeközben választ keresünk, bűnöst keresünk és egyre nehezebb tehernek tűnik a válaszok cipelése.
01100101 01101101 01100010 01100101 01110010
Az űrből érkezett üzenet, a keresés a megfejtés emberi léptékűvé lassul, miközben szürreális jelenetek és meglepő vizuális effektek teszik egyre feszültebbé a filmet. Persze kapunk űrhajós jeleneteket is, ahogy egysci-fihez illik – bevillanó jövőképként a filmben lejátszódik az első találkozás, a kapcsolatfelvétel, igaz ez is magában hordozza a maga rejtett jelentését. Régóta foglalkoztatja ugyanis a tudósokat az, hogy vajon jól járunk-e, ha egy idegen civilizációval kapcsolatba kerülünk. Ha hozzánk hasonlóan militarista múlttal rendelkeznek, akkor nagyon könnyen elképzelhető, mi lenne a válaszuk, ha (önvédelmi) támadás érné őket. Emellett az is egy élő teória, hogy az erősebb civilizációk nagyon is hajlamosak a gyengébbek elpusztítására – tanulni nem tudnak tőlük, ha pedig élni hagyják őket, egy későbbi veszélyforrást tartanak életben.
A részben Kanadában forgatott film két kultúrát, 30 évnyi idő-szakadékot, egy otthon maradt testvért és egy aktívan kereső testvért is belevesz a képletbe. Ehhez azonban jó színészek is kellettek. A RLSM-ból ismerős lehet Polgár Csaba, aki nagyon jól hozza a helyét nem találó, apját kereső furcsa figurát, aki mintha egyszerre lenne jelen és élne egy teljesen más dimenzióban. Fekete Ádám a Tiszta szívvel című filmmel lett ismert, és az ő karaktere is kellett ahhoz, hogy plusz mélységet és bonyodalmakat kapjon az amúgy sem egyszerű történet. Eric Peterson történetéről egy film utáni beszélgetésben derült ki annyi, hogy a kanadai-magyar koprodukció felfedezettje. Hiába kellett volna olyan színész, aki magyarul és angolul is tud, végül ő lett az, aki az anyanyelvén már alig beszélő, elszármazott hazánk fiát, az eltűnt majd megtalált édesapát személyesítette meg, méghozzá nagyon is jól. Külön kiemelném a filmzene elektronikus "fehér zajáért" felelős Gryllus Ábris munkáját, aki sötét, súlyos betétekkel gazdagította a filmet, tökéletesen ráérezve annak hangulatára.
Pálfi György egy közönségtalálkozón arról is beszélt, hogy számára olyan volt a film készítése, mintha a regény folytatását, „második részét” készítette volna el. A történetre illesztette a másfajta keresést, az üzenet (és a múlt) megfejtését, valamint a kikerülhetetlen találkozás élményét. Kísért a múlt, és amit találunk az közel sem biztos, hogy azt adja, amit vártunk. És mihez kezdhetünk ilyenkor? Pusztíthatunk, tanulhatunk és belenyugodhatunk. Akár ebben a sorrendben is.
