Az új Windows két arca

Cikkünkben a Windows szeptember közepén megjelent fejlesztői verzióját vesszük górcső alá.

Az új Windows két arca

Út a kettéválás felé

2011. szeptember 13-án, Anaheimben rendezte meg a Microsoft a BUILD elnevezésű konferenciát, amelyen lerántották a leplet a Windows következő verziójáról. Olyannyira, hogy tőlük teljesen szokatlan módon szinte azonnal publikusan (azaz mindenki által közvetlenül) letölthetővé tették az operációs rendszer egy nagyon korai tesztverzióját. A hangsúly itt a „nagyon korai” verzión van, a kód minősége ugyanis nem éri el még a bétaverziókét sem, a rendszer még nagyon kiforratlan, jó néhány megakadás vagy nem működő részlet jellemzi a szoftvert. Arra azonban tökéletes, hogy egy előzetes képet kapjunk a várható újdonságokról. Cikkünkben feltérképezzük a legfontosabb újításokat – azokat is, amelyekről még csak beszéltek, de a jelenlegi tesztváltozatban nem találhatók meg, valamint szót ejtünk azokról a javításokról, amik a fejlesztői blogon azóta nyilvánosságra kerültek. Mivel ő maga sehol sem nevezi magát Windows 8-nak, ezért a továbbiakban WDP (Windows Developer Preview) néven fogunk rá hivatkozni.

Út a kettéválás felé

Minden egyes új Windows-verziónál a felhasználókat a vonzó, látványos újdonságok érdeklik, a szaksajtó viszont elsősorban arra kíváncsi, hogy a Microsoftot milyen koncepció vezette az újdonság megalkotásakor. A később totális bukásnak minősíthető Vista a rendszer alapjaihoz nyúlt hozzá, megújította a szoftver alrendszereit, de a használhatóságot növelő újításokra, a teljesítmény fokozására nem maradt idő és energia. A cég tanult az elkövetett hibákból, és a Windows 7-ben konszolidálta a megújult alrendszereket, miközben növelte a sebességet és a stabilitást, és a felhasználói élmény tekintetében is jelentős újításokat valósított meg (például a Tálca reformját).

Amit azonban nem láthattak előre, pedig elég hamar bekövetkezett, hogy az elmúlt években valóságos tablet-őrület bontakozott ki, amelyet szokás szerint az Apple indított el, és a mobilos fronthoz hasonlóan a Microsoft egy körből önszántából kimaradt. Kézenfekvő volt tehát, hogy az új operációs rendszer tervezésekor a fókuszba az érintőképernyős használat elősegítése kerüljön.

Két úton lehetett volna elindulni: vagy a jelenlegi felületet lehetett volna érintésbaráttá tenni, vagy egy teljesen új fejlesztésébe belefogni (ahogyan ez történt a Windows Phone esetében is). Ugyanakkor tekintettel kell arra is lenni, hogy a világon rengeteg olyan felhasználó van, aki nehezen szokja meg az újításokat (elég nagy port kavart a Windows 7 új Tálcája, de említhetném az új Office-verziókban bemutatkozott Szalagot is). A cég érezte, hogy drasztikus változtatásra van szükség, de a teljes átalakítást az imént említett okok miatt nem vállalták. Így egy öszvér megoldáshoz folyamodtak: mostantól a Windowsnak „két arca” lesz. Az egyik a hagyományos, megszokott munkaasztal, a másik viszont a Windows Phone 7 Metro UI-jához hasonló kezelőfelület, amivel együtt érkezik a Windows-alkalmazások teljesen új generációja.

A Start képernyő

A Start képernyő

Az operációs rendszer megjelenésének legszembetűnőbb újítása, hogy a Windows 95-ben debütált, immár 16 éve megszokott Start menü eltűnt. (Természetesen készült olyan segédprogram, amellyel visszaállítható a Windows 7 hagyományos menüje.) Helyét a Start képernyő vette át, amely a WP7 Metro UI-jára hajaz. Az ott látottakhoz hasonlóan élő „csempékből” épül fel, amelyek tulajdonképpen egyszerű, színes téglalapok. Ezek annyival többek egyszerű parancsikonoknál, hogy a mögötte futó alkalmazás állapotának információit is hordozhatják (például időjárási adatokat, RSS feedek tartalmát).

Egy ilyen csempére kattintva egy teljes képernyős alkalmazás indul el, általában elég látványos, letisztult, könnyen kezelhető felülettel, teljes képernyős módban. Ezek az úgynevezett Metro-stílusú alkalmazások, amelyek az új, WinRT-nek (Windows Runtime) nevezett futtatókörnyezetben futnak és HTML 5 vagy valamelyik .NET-es programnyelven írhatók meg.

A WDP-ben jó pár Metro-alkalmazást találunk: kapunk többek között egy időjárás-előrejelzőt, RSS-hírolvasót, részvény- és tőzsdei árfolyamokat összegyűjtő alkalmazást, egy egyszerű rajzolóprogramot, Twitter-klienst, ébresztőórát (!), valamint számtalan játékot, amelyek mind az új felület használhatóságát hivatottak demonstrálni. Sajnos azonban ezek nem eléggé kidolgozottak, a használhatóságuk korlátozott, néhány perc alatt a teljes funkcionalitásuk feltérképezhető.

A WinRT-alkalmazások tartogatnak pár érdekességet a rutinos Windows-felhasználóknak. Az egyik, hogy a programokból nem lehet kilépni, a szokásos Alt+F4 kombináció sem működik. A háttérbe kerülő folyamat Suspended, azaz felfüggesztett állapotba kerül, tehát a processzort nem terheli, így kímélve a hordozható eszközök akkumulátorát, majd amikor újra előtérbe kerül, feléled. A másik, hogy a programoknak nincsen saját menüje, az egérkurzort a bal alsó sarokba mozgatva felbukkan az addig rejtett Start gomb, egy kis menüvel együtt, amelyből elő lehet csalni az adott alkalmazás beállításait, továbbá a képernyő jobb szélén megmutatja a dátumot, időt és a hálózat valamint az akkumulátor állapotát. Az alkalmazás háttérbe küldéséhez a Start gombra kell kattintanunk, amely visszavisz a Start képernyőre.

A kezelés érezhetően érintőképernyővel lenne az igazi, egérrel meglehetősen szokatlan, vagy legalábbis nem olyan, mint amilyennek a Windows-programokat megszoktuk. Bár az alkalmazások teljes képernyőn futnak, van arra lehetőség, hogy a képernyőt megosszuk egy Metro-stílusú és egy hagyományos program között. A kétmonitoros konfigurációt használóknak jó hír, hogy lesz lehetőségük a kétféle alkalmazástípust külön képernyőn használni.

Sok fontos újítás kapcsolódik az új alkalmazástípushoz. A legfontosabb, hogy az új operációs rendszert lehetőségünk lesz az okostelefonokhoz hasonlóan a „gyári” állapotba visszaállítani, akár a Metro-alkalmazások nélkül (Reset Your PC), vagy azok és a beállítások valamint felhasználói fájlok megtartásával (Refresh Your PC). A másik, hogy a végleges változat bemutatásáig elindul majd a Windows Store, amely egy olyan alkalmazásbolt lesz, ahonnan be tudunk szerezni mind hagyományos, mind pedig az új keretrendszerre épülő programokat.

A Start képernyő gyermekbetegségei

Sajnos, bármennyire is látványos és letisztult a felhasználói felület ezen új eleme, a jelenlegi verzióban számos hiányossága és problémája van. Az egyik, hogy alapból nem tartalmazza az összes telepített alkalmazás indításának lehetőségét. A korábbi Start menüben a „Minden program” menüpontra kattintva hozzájuthattunk az összes telepített program listájához. Most a bal alsó sarokban felbukkanó menüből a Search (Keresés) pontot kell választani, ekkor ABC sorrendben, betűnként csoportosítva kapjuk meg az összes telepített program listáját. Az Engineering Windows blogon olvasható információk szerint ezt már korrigálták, a következő publikus verzióban látható lesz ennek eredménye.

Program telepítése után azonban kiderül, hogy bizonyos szempontból sikerült átesni a ló túlsó oldalára. Telepítettem a K-Lite Mega Codec Packet, amely köztudomásúan rengeteg sok parancsikont elhelyezett a régi Start menüben. Legnagyobb megdöbbenésemre, az összes ilyen ikon, csempe formátumban, csoportosítás nélkül ömlesztve megjelent a Start képernyőn, a következő ábrán látható módon:

Ez így már néhány szoftver telepítése után is kaotikus, kezelhetetlen állapotokat eredményez, azt pedig a Microsoft sem gondolta komolyan, hogy a szükségtelen csempéket egyesével fogjuk törölni. Az ötlet nem rossz, de a megvalósításon még csiszolni kell. Bízzunk benne, hogy hamarosan erre is születik megoldás a fejlesztők boszorkánykonyhájában (valószínűleg a szoftverek telepítőjének kell majd kezelnie, mi kerüljön ki és mi nem).

Mester és tanítvány

Kettő van: egy mester és egy tanítvány

Van két program, amiből kettő van a rendszerben: a Vezérlőpult (Control Panel), illetve az Internet Explorer. Pontosabban, mindkét szoftvernek van egy hagyományos, megszokott és egy Metro UI-s változata, ez utóbbi mindkét esetben erősen csökkentett funkcionalitással bír.

A Vezérlőpult új változata a mobiltelefonokon megszokott Settings panelre hajaz: az opciókat csúszkákkal lehet beállítani (bár ezek nem elég nagy méretűek ahhoz, hogy ujjal el tudjuk találni egy érintőkijelzőn), és kétpaneles nézettel operál. Tény, hogy lényegesen áttekinthetőbb és egységesebb, mint a korábbi verziók hasonló alkalmazása, de sajnos nem lehet a rendszer összes beállítását innen vezérelni. A „More settings” pontra kattintva átvált a szokásos asztalra, és megnyitja az általa Desktop Control Panel-nek nevezett régi Vezérlőpultot, amely sem kinézetében, sem alapvető funkcionalitásában nem változott a Windows 7-hez képest. Egyetlen apró érdekesség, hogy a 32 bites WDP-ben a 16 bites régi Windows 3.1-es alkalmazások támogatása most ki-be kapcsolható egy új applet segítségével. (Nyilván ez a 64 bites verzióból hiányozni fog, hiszen az nem támogatja a 16 bites alkalmazások futtatását.)

 

Apró riadalmat okozott, hogy a tesztelés során az új, Metro-alapú Internet Explorer csempéje egyszer csak eltűnt a tesztgépen, és helyette a hagyományos IE-t indító hivatkozás jelent meg. Mint utóbb kiderült, ennek oka az volt, hogy feltelepítettem egy másik böngészőt, ami alapértelmezett lett, ettől a Metro-s IE megsértődött, és addig nem volt hajlandó elindulni, amíg újra nem ő lett alapértelmezett.

Az „új” böngésző egyébként egy az egyben a Windows Phone szoftverének kezelőfelületét örökölte: alul látható a címsor, és néhány gomb. A jobb egérgombot lenyomva a képernyő felső részén megjelennek a megnyitott lapokat jelképező „fülek”, és így nagyon könnyű váltani köztük.

Az új böngésző tableteken valószínűleg jól használható lesz, a leegyszerűsített kezelőfelületnek és a felnagyított irányítógomboknak köszönhetően. Az alsó és felső sávok eltűnnek, amikor nincsen rájuk szükség, így a teljes képernyőfelület használható lesz. Sajnos azonban elég komoly korlátozás, hogy nincsen Flash támogatás, így a reklámok mellett egyúttal például a YouTube videók megtekintéséről is le kell mondanunk. A tesztverzióban a programnak egyéb nyűgjei is voltak: érthetetlen okból például nem volt hajlandó megjeleníteni a Gmailben a chat panelt. A hiányosságoktól eltekintve aránylag jól használható, elég gyors is, stabilitási problémával pedig nem találkoztam a használat során.

A hagyományos Internet Explorer a 10-es verziót viseli, és külsejében egyelőre nem tér el jelentősen elődjétől. Ebben remekül működik a Flash, valamint a Gmail chat-része is. Azt kell feltételeznünk tehát, hogy a két program nem ugyanazt a motort használja a megjelenítéshez, ami nem tűnik igazán logikus lépésnek, mint ahogy az Adobe-plugin negligálása sem, bár ez utóbbi mögött azért erőteljes piaci megfontolásokat sejtünk.

Újdonságok a hagyományos asztalon

Újdonságok a hagyományos asztalon

Amennyiben sikerült túltennünk magunkat a Metro UI okozta sokkon, a Start képernyőn a Desktop csempére kattintva a régi Asztalon találjuk magunkat, amely a WDP-ben egyelőre túlságosan sokat nem változott a Windows 7-hez képest. Apró vizuális változás, hogy a Vistában és a Windows 7-ben bevezetett lekerekített szélű ablakok újra szögletesek, ezáltal jóval szigorúbb hatást keltenek. Az ablakok fejlécében a szöveg mostantól középre igazított, és nagyobb betűmérettel jelenik meg, egyúttal a fejléc mérete is megnőtt. A rendszermappák (például Computer) bal felső sarkában pedig újra megjelent az alkalmazásikon, amelyre kattintva a Windows 95 óta megszokott rendszermenü bukkan fel.

 

Ezeknél sokkal fontosabb újítás, hogy a Windows Explorer (Intéző) megkapta az új Office-verziókban nagy vitát kiváltó Szalag (Ribbon) felhasználói felületet, valamint sok felhasználó kérésére újra van „Up” gomb, amellyel még az XP-s időkben eggyel feljebb lehetett lépni a mappák hierarchiájában. A Windows 7-ben sokat egyszerűsítettek az Intéző használatán, az új verzióban a Szalag bevezetésével pedig a használhatóság ugrásszerűen megnő, lényegesen könnyedebbé válik a fájlműveletek végzése.

Megújultak a másoláskor, áthelyezéskor, törléskor megjelenő ablakok is. Több információt nyújtanak, a sebesség alakulását már grafikonon is jelzik, továbbá egyszerűbbé tették a folyamat felfüggesztését, leállítását. Finomítottak a fájlnevek ütközésekor megjelenő értesítéseken is.

A következő nagy változás a Task Managert (Feladatkezelőt) érintette, amely a Windows NT 4.0-s verziója óta kezelőfelületét, illetve funkcionalitását tekintve nagyjából változatlan maradt. A WDP-ben ez a program mind külsejét, mind pedig képességeit tekintve látványos és hasznos megújuláson ment keresztül.

Az egyik fontos újdonság, hogy a program, hasonlóan a WDP egyéb ablakaihoz, összecsukható, és ilyenkor egy egyszerű feladatlistává változik, amelyen egyetlen kattintással kilőhetjük a felesleges vagy beragadt programokat.

Teljes nézetben azonban rengeteg információt tudunk gyűjteni a rendszer és a folyamatok működéséről. A Processes fülön a futó programok, illetve háttérfolyamatok láthatók, CPU-, memória-, lemez- és hálózati használatukkal együtt, ez utóbbiakat nem csak numerikusan, hanem színekkel (hőtérképes ábrázolással) is nyomon követhetjük. Megjelenik a Metro UI-s alkalmazások korábban említett Suspended (felfüggesztett) állapota is. Nagyon fontos változás, hogy a folyamatokat csoportosítja (alkalmazások, háttérfolyamatok, Windows-folyamatok), és a korábbi fájlnevek helyett (svchost.exe) elég jól érthető neveket használ a megjelenítéshez (pl. Service Host: Local Service).

A következő lap a Performance nevet viseli, ahol a korábbiakhoz képest sokkal szebb és áttekinthetőbb grafikonokon tekinthetjük meg a rendszer erőforrás-használatát. Az App History kilistázza, hogy a Metro UI-ra épülő alkalmazások a rendszer telepítése óta mennyi processzoridőt használtak, illetve mekkora adatot forgalmaztak.

Rendkívül fontos újdonság a Startup fül, ahol végre kényelmesen tudjuk szabályozni az automatikusan elinduló szolgáltatásokat, nincs szükség többé az msconfigban való kotorászásra. A Users lapon felhasználónként követhetjük az erőforrások felhasználását. A Details fül felsorolja a futó processzeket, a régi Feladatkezelőben megszokott módon. Az utolsó, Services feliratú lapon a Windows szolgáltatásait tudjuk könnyen és egyszerűen elindítani vagy éppen leállítani.

A Windows Task Manager új verziója a WDP-ben egy mindenre kiterjedő, komoly és átgondolt ráncfelvarrás, amely már nagyon régóta várt és hiányolt funkciókat adott ehhez a hasznos kis segédprogramhoz.

Windows Live és boot

Windows Live integráció

Nyilván sokakat örömmel tölt majd el, megint másokat pedig kifejezetten bosszantani fog, hogy az új Windows kiterjedt Windows Live integrációt valósít meg. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos Windows bejelentkezés helyett a Live ID-val is be tudunk lépni a rendszerbe, és ekkor az ott használt névnek megfelelő felhasználói fiók jön létre. (Egyébként az új verzióban lesz PIN-kódos azonosítási lehetőség, illetve képes jelszó is, nem kötelező a Live ID használata.)

Ennek egyik magától értetődő következménye, hogy az Live-os azonosítást igénylő oldalak (természetesen csak IE-n) rögtön a bejelentkezett állapotban jelennek meg. Ennél lényegesen fontosabb újítás, hogy a Live-fiók mostantól a Windows legfontosabb testre szabási beállításait (téma, nyelvi beállítások, alkalmazások beállításai), valamint a használt Metro-stílusú alkalmazások állapotait is képes lesz eltárolni, tehát egy másik gépen bejelentkezve a megszokott környezet fogad minket.

Sajnos a WDP-ből kimaradt az ezzel kapcsolatos legnagyobb durranás: a Windows Live Essentials csomag megújult formában, a Windows Phone-on megismert módon lesz része a rendszernek. Lesz tehát People hub, amellyel a kontaktjainkat és a közösségi funkciókat tudjuk menedzselni, a Messaging a Live Messengert váltja, és a különféle IM szolgáltatásokat kapcsolja össze. Lesz egy Call hub is, amely a hang- és a videóhívásokat kezeli, és elég valószínű, hogy ehhez köze van a Skype nemrégiben történt felvásárlásának is. A levelezést a Mail, a naptárfunkciókat pedig a Calendar fogja biztosítani. Ezen alkalmazások felülete szinte egy az egyben a Windows Phone-os megfelelőjüket idézi, és teljesen nyilvánvaló, hogy egy olyan rendszerű telefon esetén mindent szinkronizálni tud majd az asztali PC-vel vagy tablettel. Ezáltal a felhasználót, akármelyik eszközzel dolgozik, lényegében ugyanazok az alkalmazások és adatok fogadják majd, és a felhasználói élmény is hasonló lesz.

Ennek előfutáraként bejelentkezés előtt az okostelefonokon megszokott lezáró képernyő (lock screen) fogadja a felhasználót, amely információt nyújt az akku töltöttségéről, a hálózati kapcsolatokról, és az előzetes képernyőfotók tanúsága szerint az új Live Essentials is ide fogja kipakolni az elmulasztott eseményekről szóló értesítéseket (például elmulasztott hívás, azonnali üzenet, e-mail).

Újdonságok a boot folyamatban

Az új Windows a bootolás során is számos újdonságot tartogat. Egyrészt a Microsoft ígérete szerint a folyamat annyira rövid lesz, hogy a Windows 7-ben debütált boot animációt teljes egészében eltávolítják a rendszerből, mert úgysem lehetne látni. A WDP-ben a „Windows Developer Preview” felirat látszik, majd pöttyök menetelnek körbe-körbe. Idejét tekintve érezhetően rövidebb a Windows 7 elindulásánál, főleg akkor, ha az előző rendszerindítás alkalmával is az új operációs rendszert indítottuk el.

A másik, régen várt újdonság, hogy a szöveges boot menü helyett, nagyméretű (Metro-stílusú) csempékkel lehet választani az indítható operációs rendszerek közül, amely lista így érintőképernyővel is kényelmesen kezelhető lesz.

Ennél megint jóval fontosabb újdonság, hogy a Microsoft megújítja vírusvédelmi és kártevőellenes szoftverét, amely eddig a Security Essentials nevet viselte, azonban itt újra Windows Defendernek szólítják. A program egyes komponensei a bootolás során fontos szerepet töltenek be: már az alatt megpróbálnak megakadályozni bármilyen fertőzési tevékenységet.

Változtatni szeretnének azon is, hogy induláskor pár másodpercig a BIOS csúnya, karakteres képernyőjét kelljen bámulnunk. Az új Windows támogatja az UEFI-t (Unified Extensible Firmware Interface), ezáltal a szöveges felület helyett a számítógép (vagy az alaplap) gyártója egérrel kezelhető grafikus felületet biztosíthat a beállítások megváltoztatásához, illetve tetszőleges, nagyfelbontású logót vagy ismertetőt jeleníthet meg a bootolás folyamata során.

A közelmúltban elég nagy vitát váltott ki, hogy az UEFI specifikáció 2.3.1-es verziójának „secure boot” funkcióját a Microsoft előírja a „Designed for Windows 8” logó elnyeréséhez. Ennek az lehet a következménye, hogy a számítógép gyártója meghatározhatja azokat a szoftverösszetevőket, amely az adott gépen elindulhatnak, és mivel ezeknek nyilvános kulcsú kriptográfiai eljárással aláírtnak kell lenniük, ez például kizárja a GPL-re épülő bootloadereket, tehát például a Linux operációs rendszer használatát. Remélhetőleg a későbbi bétaverzióban egy megnyugtató megoldás születik erre a problémára, vagy legalább kikapcsolhatóvá teszik a secure boot opciót.

Kettős személyiség

Kettős személyiség

Mint a cikk elején említettem, az operációs rendszernek csak egy nagyon korai, béta előtti verziójáról szól ez a bemutató. Ez a használat során is eléggé érezhető, bár ahhoz képest, hogy a Vista korai verziói mennyire borzasztóak voltak, a helyzet nem is annyira rettenetes.

Ugyanakkor az egész rendszeren érezhető a befejezetlenség, a következetlenség. A Start képernyő gyermekbetegségeiről már szóltam. Bár az Alt+Tab továbbra is használható az alkalmazások közötti váltásra, a Windows+Tab már nem az annak idején sokat reklámozott Flip3D-t hozza elő, hanem egyszerűen egy Metro-stílusú alkalmazás és egy hagyományos Windows-alkalmazás között vált.

A legfurcsább vonása a felhasználói felületnek, amikor a hagyományos asztalon dolgozunk, hogy időről időre felbukkannak olyan panelek, amelyek külseje a Metro-felületről lehet ismerős (egyszínű háttér, lapos és szögletes gombok). Ilyen például a társított alkalmazást kiválasztó panel, a billentyűzetkiosztást választó ablakocska, vagy éppen az, amelyiken az elérhető hálózatok közül lehet választani. Ezek megjelenése semmilyen összhangban nincsen sem a rendszer megjelenésével, sem pedig színsémájával, és rendkívül ronda zöld színben „pompáznak”.

A klasszikus Start menü eltüntetésével lényegesen nehezebben férünk hozzá jó pár dologhoz: a hagyományos Vezérlőpulthoz, az adminisztratív eszközökhöz, vagy akár a Disk Management eszközhöz. Még a számítógép kikapcsolása, újraindítása sem eléggé magától értetődő művelet. Úgy gondoljuk, hogy a Microsoft azért tette ilyen korán közkinccsé ezt az előzetes verziót, hogy a tapasztalatok, felhasználói visszajelzések összegyűjtésével a bétaverzióra egy lényegesen letisztultabb, összecsiszoltabb változattal lepje meg az operációs rendszer rajongóit, és a blogbejegyzések alapján is ez tűnik valószínűnek.

Kipróbálási tapasztalatok és végszó

Kipróbálási tapasztalatok két hardveren

A WDP-t egy viszonylag régebbi notebookon és egy ION-os netbookon futtattuk. A hardveres specifikációkat és a Windows Experience Index értékelését az alábbi táblázat tartalmazza.

Mindkét notebook esetében a hardvereket felismerte a telepítő, az egy-két hiányzó meghajtót a Windows Update-ről le lehetett tölteni. A nagyobb videokártya-gyártók már bejelentették az új rendszerre optimalizált meghajtóikat, bár hivatalosan az NVIDIA oldaláról nem lehet a WDP-hez drivert letölteni. Így a Windows 7-hez készített, 285.62-es verziójú illesztőprogram került fel a rendszerre a teszt idejére.

Az eredmények tartogatnak érdekességeket. A ProBook esetében a processzort egy kicsivel jobbra értékeli az új Windows, mint a régi. Érdekes, hogy az Aero grafikában jelentősen alacsonyabb, míg a játékoknál jóval magasabb pontszámmal jutalmazza ugyanazt a hardvert.

Az ION-os netbook esetén még furcsább a helyzet. A mérést lefuttattuk az Intel GMA3150 és az ION használata mellett is. Valamiért az NVIDIA üdvöskéjénél az Aero grafikát itt is rendkívül lehúzta (pedig kizárt, hogy ennyivel gyengébb lenne a GMA-nál, sőt). Ugyanakkor a játékos grafikában nagyon szépen megmutatkozik az ION előnye.

A jelenségekre magyarázat lehet, hogy ezek a driverek valószínűleg nem kompatibilisek a Windows Display Driver Model 1.2-es verziójával, amely az új Windowsban debütál. Remélhetőleg a hamarosan érkező bétaverzió és a kifejezetten hozzá írt meghajtók javítanak majd a helyzeten.

Az operációs rendszer sebessége egyébként lényegében megegyezik a Windows 7-nél tapasztaltakkal, megakadások nem jellemzőek. Mindkét hordozható gépen nagyon jól lehetett dolgozni, nem sok különbség volt tapasztalható a gyengébb hardverrel rendelkező 1201N esetében sem. Érdekes adat, hogy a frissen elindított rendszer a ProBookon mindössze 420 MB, míg az 1201N-en már 500 MB foglalt memóriát jelzett. Ezek alapvetően nem vészes értékek, főleg, ha hozzávesszük, hogy két különálló kezelőfelület fut egymással párhuzamosan. A Microsoft további optimalizációt ígér, tehát a végleges verzió várhatóan ennél kevesebb memóriával is beéri majd. Úgy tűnik tehát, hogy az ígéreteknek megfelelően gyengébb képességű gépeken is vidáman el fog szaladgálni az új Windows.

A szoftverek kompatibilitása sem tűnik egyelőre vészesnek: pár program (például a Total Commander), panaszkodik ugyan, de kifogástalanul fut, a többiekkel még ennyi gond sincsen. A K-Lite Mega Codec Pack telepítése után a Full HD felbontású filmek lejátszása sem okoz problémát. A cikk teljes egészében WDP-n készült, semmilyen komoly, a megírást veszélyeztető nehézséggel, lefagyással, újraindulással nem találkoztam.

Végszó

Nehéz értékelni az új Windows verzió előzetes változatát. Rengeteg fontos, előremutató újítás van benne, a Microsoft azonban nagy kockázatot vállal azzal, hogy az idáig nem túlságosan nagy népszerűségnek örvendő Windows Phone felületét ülteti át az asztali verzióra. Ráadásul az új UI a WDP-ben még elég kiforratlan, bár az ígéretek szerint a következő publikus verzióban számos javítással és finomítással találkozhatunk.

A tesztverzió tulajdonképpen arra tökéletes, hogy megmutassa, mire számíthatunk a legtöbbek által használt asztali operációs rendszer legújabb változatában. Reményeink szerint még ebben az évben, de legkésőbb 2012 elején megjelenik egy publikus bétaverzió, akkor vissza fogunk térni a témára, és egy újabb cikkben mutatjuk be a fejlesztés során bekövetkezett valószínűsíthetően pozitív irányú változásokat.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward