Vajon milyen előjel az, hogy eredetileg ennek a filmnek a bemutatója 2018 áprilisában lett volna, de szembe jött a Deadpool 2? A következő nekirugaszkodás 2019 februárja lett volna, de a Sötét Főnix miatt ez ugyanazon év augusztusára módosult. A Disney bevásárlása miatt viszont 2020 áprilisra tolódott ismét a bemutató, a járvány azonban ismét csavart egyet ezen és megérkeztünk 2020 szeptemberéhez. Rossz előjel? Vagy csupán a nagyvilág történéseinek és a cégek érdekeinek kusza hálója? Akárhogy is, az X-Men és a horrorfilm egy lapon emlegetése is érdekes reakciókat váltott ki a rajongókból.
Hasonlóan ellentmondásos, mint Logan megölése a sorozat korábbi részében, vagy az Old Man Logan képregény ciklus, ami érdekes (de legalább alternatív) irányba viszi a mutánsok világát. A horror elemeket pedig a filmen ügyködő okosok már akkor elkövették, amikor valaki úgy döntött, hogy a képregényeket, az angol nyelvet és úgy mindent szemétbe vágva Rozsomákot Farkasnak, Vihart pedig Ciklonnak fogják hívni – ki tudja miért. Nézzük minderre milyen horrort tudtak még rápakolni a kreatív felelősök.
Az ugródeszka vagyis pilot minden sorozatnak az a bemutatkozó része, ahol igyekeznek mindenkit meggyőzni arról, hogy ez remek ötlet, remek szereplőgárda, kivételesen izgalmas és érdekes történet és a többi. A moziban ülve Az új mutánsok olyan, mintha egy félig kitalált, kissé szétesett pilot lenne, aminek azt az ígéretet kellene (legalább) magában hordoznia, hogy ezekre az alapokra lehet majd építeni.
Josh Boone (Csillagainkban a hiba) kérdéses, hogy hány szuperhősös vagy X-Men filmet látott eddig (a képregényeket nem is kérdezem), de még akkor is kissé mellé lőtt, ha inspirációnak egy interjúban két hírneves alkotást, a Rémálom az Elm utcában sorozatot és a Ken Kesey könyvéből adaptált Száll a kakukk fészkére filmet jelölte meg.
Ez még illene is a Marvel univerzumba, de Boone beemelt egy jó adag YA (young adult) elemet is, ami nehezen értelmezhető ebben a keretben. Biztosan érdekes, hogy a karakterek közti dinamikákat, történéseket is megmutatja a film, hiszen mégiscsak egy kórház/elmegyógyintézet a helyszín, ahol össze vannak zárva, egymásra vannak utalva, de itt nem azokra a húrokra kíváncsi a nézők és rajongók nagy része, hogy ki kinek tetszik, kivel kap össze és ki a menő falkavezér épp.
Hacsak nem viszi a Disney a Star Wars után ezt a vonalat is abba az irányba, hogy új, fiatal, a tiniknek elérhető és érthető szereplők kellenek, ismerős színészekkel, hiszen ki a fene kíváncsi már az öreg Skywalkerre, Solora vagy épp a „régi öreg mutánsok” küszködéseire. Ez vinné tovább elméletben a sorozatot, az univerzumot, de közben a hangulat, a karizma és a bevonódás az, ami fájóan hiányzik.
Annyi a szerencsénk, hogy ez összességében nem a színészek hibája. Ők hozzáteszik amit tudnak, és külön kiemelkedik a Stranger Thingssel befutott Charlie Heaton (Cannonball) teljesítménye. Anya Taylor-Joy (Magik), Maisie Williams (Wolfsbane) a kötelezőt hozzák, de pl. Alice Braga (Dr. Cecilia Reyes) már nagyon klisékből épül csak fel – ki gondolná, hogy nem jóindulatú, kedves doktornéni?
Az alapötlet sem rossz amúgy, hiszen az intézménybe bezárt fiatal mutánsok elvileg a képességeik feletti jobb kontroll és saját egyensúlyuk megtalálása okán vannak ott.
Ez azt is jelenti, hogy félelmeikkel és a múltjukkal is szembe kell nézniük, majd erre jön még egy baljós és félelmetes „valami” ami ott kísért a kórházban. A probléma az, hogy minden karakternél felvetődik a tragikus múlt, a nehézségek és az a súly, amit a vállukon cipelnek, de sem a belső személyiségük, sem a fejlődésük nem kap elég szerepet.
Haloványak maradnak még akkor is, amikor (ez azért nem nagy spoiler) az akadályokon átküzdve magukat végül egész ütős csapattá válnak. A film nagy lendülettel beígért horror elemei szintén elvéreznek az ijesztgetés és a majdnem félelmetes között, valahol félúton. Mintha itt is egyszerre akarta volna valaki a gázt és a féket is nyomni.
Jó eséllyel a Fox-Disney váltás is benne volt abban, hogy a végeredmény jó alapokkal rendelkezik, de nem tud azokkal mit kezdeni. Félbehagyott, potenciál nélküli mű Az új mutánsok ebben a formában, ahol a hangsúlyok ide-oda rángatása is inkább zavart okozott csak végül. Ez most nagyon tartalék csapat és nem csoda, hogy nem lopták be magukat az emberek szívébe, de egy folytatásban, megfelelő mélységgel még van esélyük. Remélhetőleg kevésbé rögös út kíséri az útjukat, ha egyszer eljutnak odáig.
