Az örök haldokló - 7 éves a PS Vita

2012. február 22-én érkezett meg Európába a PlayStation Vita. Hetedik születésnapja alkalmából visszaemlékezünk a kis konzol nehézkes életútjára.

Az örök haldokló - 7 éves a PS Vita

Vita. Latin nyelvterületen az életet jelenti, óészaki nyelven a tudás és látás igéje, és természetesen magyarban a vita mint vitatkozás - nézeteltérés. A PlayStation Vita bukásáról még az is tud, aki az életében nem találkozott az első hordozható PlayStation, a PlayStation Portable utódjával, és talán ők tudják a legjobban sorolni a hírhedt egysorosokat, amelyek a sírba vitték. "Nincs rá játék." "Túl drága." Esetleg Diablo-rajongókat idézve: "Igen, van telefonom."

Bárhogy is nézzük, el kell ismernünk azt is, hogy a Vita, bár a rossz nyelvek szerint (és hivatalosan is) halott, nomen est omen mégis tele van élettel és vízióval. A Sony tavaly bejelentette, hogy idén márciustól a PlayStation Plus többé nem ad PS Vita-játékokat ingyen (hacsak nem keresztplatform-támogatással), és a napokban hangzott el az is, hogy az utolsó frontvonalon, Japánban is leállítják a kis konzol gyártását.

Európában és Amerikában már egy ideje nem kapható újan, hacsak nem elszórtan itt-ott, de mindenesetre új szállítmányok már biztosan nem érkeznek.

Teszik a pontokat a mondat végére. Verik be a koporsószögeket. Búcsúztatják, elfelejtik. Ennek ellenére a Vita egyáltalán nem halott. Meg lehet venni, be lehet kapcsolni, lehet játszani rajta online, trófeákat gyűjteni, mindent tud, amit az első napon tudott, a store tele van izgalmas címekkel, és még idén is várhatunk érdekes megjelenéseket.

Szóval, nem úgy kezdeném ezt a megemlékezést, hogy "viszlát, Vita!", inkább csak szerényen: "jó látni téged, Vita!".

Galéria megnyitása

1. Az ígéret

A 2011-es E3-on vagyunk. Az emberek feszült csendben hallgatják a Sony hatalmas kivetítővászna előtt Kazou Hirai bejelentését, hogy a korábban a sajtóban NGP-ként (Next Generation Portable) emlegetett kézikonzol hivatalos neve PlayStation Vita. A vásznon megjelenik a gép. Lassan induló, bátortalan taps a közönség soraiból. Hirai elmondja, hogy az új "PSP" elmossa a határokat a való élet és a videojáték között. Jön egy sima Wi-Fi-s és egy AT&T 3G-támogatással érkező verzió. Könnyebben játszhatunk másokkal, a Near funkciónak köszönhetően kereshetünk játékosokat a közelben, a "Party" funkciók segítenek a többjátékos lobbik létrehozásában, a beépített mikrofonnal pedig folyamatosan tarthatjuk a kapcsolatot barátainkkal. És a többi, és a többi.

Mindez senkit nem érdekelt. Ha csak a saját tapasztalataimat nézzük, én akkor kapom elő a PS Vitát, ha egy kietlen vidéki vonatúton zötykölődök, ahol a Wi-Fi még mindig amolyan science-fiction koncepció. Hol van a többi játékos ebben az egyenletben? Bár játszottam érdekes multiplayer címekkel, a Near-t tudtommal soha nem használtam, és leginkább azokat az élményeket keresem rajta, amelyeket bármikor, de leginkább hirtelen előforduló megszakításokkal is lehet játszani. Ha már az ember bevackol, hogy másokkal szórakozzon, azt a tévé előtt, biztonságban, stabil nettel teszi, nem?

Az egyjátékos címek bejelentése tűnt tehát a legígéretesebbnek. A Sony nagy címei, mint Uncharted, LittleBigPlanet, Resistance vagy Killzone, mind ott voltak egy-egy exkluzívval, amelyek egyébként szépen futó, pofás és tartalmas AAA-játékoknak minősültek. PS3-as szintű játékokat vihetünk magunkkal a zsebünkben, ígérte a Sony, és úgy tűnt, tényleg. Ezek a játékok nem csak egy-egy fullos új kampányt adtak kedvenc sorozatainkhoz, ki is használták a Vita szintén ígéretes tulajdonságait, mint az érintőképernyőt, vagy a dönthetőséget.

Galéria megnyitása

Szemléltetem az Uncharted példáján: Nathan Drake sírkövet talál, amelyre egy papírt terít, hogy szénlenyomatot készítsen - ahogy az ujjunkat húzogatjuk az érintőképernyőn, úgy satíroz Drake is. Vagy így tisztítunk meg egy-egy koszos ereklyét. Vagy így vágjuk el machetével a bozótot. Amikor Nathan Drake indákon leng, mi is előre-hátra döntjük a Vitát. Nem rossz azért. Vagy mondjak még bizarrabb példát? A Senran Kagura Shinovi Versusban van egy öltöző-mód, ott ha megdöntjük a Vitát, belátunk a lányok szoknyája alá, és ha belefújunk a mikrofonba, a szoknya fel is libben. Ha ez nem adja el ezt a kütyüt, hát semmi!

Szóval a Vita látszólag tudott mindent. Teljesítménye lehetővé tette, hogy kompentens grafikát hozzon, ráadásul visszafelé kompatibilis digitális PSP és válogatott PS1 címekkel, kijöttek rá a PS3-ra is kihozott PS2-es gyűjtemények, mint a Ratchet & Clank, Sly Cooper, Jak & Daxter, God of War, Metal Gear Solid. Ez azért elég jó felhozatal valakinek, aki életében most fog először a kezében Sony konzolt.

Ha ez nem volt elég, a Vita használható második kontrollerként vagy távoli elérésű eszközként a PS3-mal és a PS4-gyel is. Minden afelé mutatott, hogy a Vita egy kifejezetten ütős termék.

Galéria megnyitása

2. A hiányosságok

Aztán... valahogy nem akart beindulni a dolog. Egyre többen fedezték fel a Vita nem éppen felhasználóbarát tulajdonságait, és a mobiltelefonok is kezdtek eljutni arra a szintre, hogy nem csak dedikált játékok jelenhettek meg rájuk, de zökkenőmentesen futtattak emulátorokat is. A Sony hajlandó volt arra fogadni, hogy a játékokat dobozosan és digitálisan vásárlók lenyomják a "csak leszedem lol" tömegeket, de sajnos nem jött be. Olyannyira nem, hogy a Vita nem is tudott lépést tartani a játékfelhozatalával az akkor már szanaszéjjel hackelt PSP-vel sem. A Nintendo már egy évvel korábban ott villogott a 3DS-sel, ami nem csak digitális, hanem dobozos DS-játékokkal is kompatibilis volt, és NES/SNES/N64 címek is csordogálnak rá, ezzel is jóval nagyobb előnyre tettek szert.

A Vita további hiányosságai arcpirítóak. Nem lehet letörölni egy játékot úgy, hogy ne töröljük le a mentését is - kénytelen az ember a PS Plus-előfizetéssel együtt járó felhő-szolgáltatást használni. És hát gyakran kell törölni a játékokat, mert a nagyszerű grafikának ára van: a hely. És a PS Vita nem érkezett tárhellyel. Nem viccelek. Venni kellett hozzá külön kártyát. Nem probléma, olcsó az SD? Mondok jobbat: csak és kizárólag PS Vita-kompatibilis tárolókártyát fogad el. Már a 4 GB-os sem olcsó, és nagyjából semmire nem elég (egy Ratchet trilógia jóformán az egészet kitölti), a 8, 16, 32 GB-os kártyák pedig nem hogy magyar, de még amerikai pénztárcához sem illettek túlságosan, hogy finoman fogalmazzak. És akkor játékot még nem is vettünk.

Nem segített az eladásokban az sem, hogy a Vitát nem lehet USB-vel tölteni, és nem támogatja a HDMI-kimenetet sem. A Vita nem kompatibilis a PSP lemezeivel, és a digitális boltban kapható PS1-es játékok közül sem mindegyiket szereti. A Vitán mindössze egyetlen játékosprofilt lehet tárolni, és szinte lehetetlen külső szoftvert telepíteni rá. Zene- és filmlejátszóként rosszabb a középszernél, két kamerája pedig nem túl minőségi. A hátsó érintőképernyő jópofa, de komolyabb játékoknál és Remote Play-nél nem helyettesíti kényelmesen a hiányzó L2/R2 és L3/R3 gombokat.

A Remote Play elméletben lehetővé teszi azt is, hogy egy távoli (akár kilométerekkel arrébb található) PS4-gyel játszhassunk a Vita képernyőjén. A gyakorlatban viszont inkább problémás a kapcsolódás.

Jack Tretton, a Sony Computer Entertainment America vezetője 2014-ben hagyta ott a céget. Egy későbbi interjúban elárulta, hogy szerinte a Vita kitűnő termék volt, de talán túl későn érkezett. Ha arra céloz, hogy a Nintendo beelőzte őket, mindenképpen igaza van. Viszont nem ez okozta a Vita bukását. A Vita ugyanis kifejezetten megelőzte a korát, még a Switch mellett is igen erős hordozható konzol. A Sony egyszerűen csak nem szánt elég figyelmet arra, hogy a változó piacot figyelembe véve lépést tartson a hordozható játékok versenyében. Amikor pedig észrevették, hogy lemaradtak, nem csináltak semmit. Hátraléptek, és ott hagyták a porban.

Galéria megnyitása

3. A bukás

2015 októberében Masayasu Ito egy interjúban megerősítette, hogy a Sony többé nem fejleszt first party címeket a PS Vitára. Megrázó hír lett volna, ha ugyan bárkit is megrázott volna. A Sony elismerte, hogy nem éri meg többé figyelmet fordítani a kis konzolra. Ez nem is lett volna nagy probléma, ha a többi nagyobb fejlesztő kitartóbban hozza ki a játékokat, és egy ideig úgy tűnt, akadnak hű harcosok.

A legkitartóbb minőségi kiadó talán a Koei Tecmo, akik Berserk-, Dynasty Warriors-, Ninja Gaiden-, One Piece- és Toukiden-játékokat szállítottak rendszeresen, és ezek a felbontásukat leszámítva nem különböztek nagykonzolos testvéreiktől. A NIS America még exkluzívokat is szívesen hozott, de egyébként klasszikus sorozataik, mint a Ys vagy a Disgaea több résszel is képviselik magukat a Vitán. A Capcom kihozta a Resident Evil: Revelations 2-t, a Sqaure Enix a Final Fantasy X/X-2 HD-t, a Spike Chunsoft erős sikereket ért el a Danganrompa és Zero Escape-játékokkal, az Atlus pedig minden idők legnépszerűbb Vita-játéka, a Persona 4 Golden mellett hozott Dragon's Crownt, Odin Sphere-t és Catherine-t is.

Galéria megnyitása

Gondolom, ebből már eléggé kirajzolódik, mi a probléma. Ha valaki viszolyog a japán játékoktól, akkor a Vita teljes felhozatalának nagy részével nem tud mit kezdeni. A nagy nyugati címek esetlegesek voltak: Assassin's Creed: Liberation, Borderlands 2, Need for Speed: Most Wanted, Mortal Kombat... unalmas, de azért elégséges sor, csak éppen nem futottak olyan szépen, mint keleti társaik, pláne nem úgy, mint nagy konzolon. Ennek legfőbb oka, hogy a PS Vita fejlesztői keretszoftvere és a hardver is komoly fejfájást okoz a legedzettebb programozóknak is. A Vita észrevétlenül felzabálja az erőforrásokat, így vagy kisebb játékokat érdemes rá fejleszteni, vagy ha nagyobbakat, akkor olyan mértékű melót kell belerakni, hogy az egy nyugati fejlesztőnek sem éri meg. A kisebb játékok fejlesztői viszont jól jártak, mert a Vita fejlesztőszoftvere ingyen használható, így rengeteg indie játék jön rá mind a mai napig (az elmúlt időszakból a Stardew Valley, a Papers, Please! és az Undertale talán a legütősebbek).

Mégis, a Sony támogatásának teljes hiánya csak hátráltatja ezeket az erőfeszítéseket. A Vita hűséges, kitartó játékosai kapják a tartalmakat, de semmi olyat, amely megrengetné a konkurens 3DS-t. Rendre kérdezzük évek óta, miért nem jönnek olyan egyértelműen marokkonzolra illő címek, mint a Mega Man vagy a Dragon Quest régebbi részei, vagy akár csak egy Wolfenstein 3D és Doom Classic (mindkettő megjelent PS3-ra), a Steam retro és indie-felhozatalából is tömegesen sorolhatnánk példákat, de hát semmi. Már mindegy.

Az utolsó próbálkozások szegényesek voltak: a PS Vita második iterációja, a Vita Slim (2014) az égvilágon semmit nem tett meg azért, hogy javítsa a legnyilvánvalóbb hiányosságokat. Nem kapott szabad SD-kártya támogatást, nem kapott új játékokat, és bár olcsóbb lett, a gyönyörű OLED-képernyőt lecserélték egy silányabb LCD-kijelzőre. A PS Vita TV még nagyobb kérdőjel: egy TV-hez csatlakoztatható, néhány Vita-játékot játszó kis doboz, ami tulajdonképpen semmire se jó, ha van mellette nagy konzol. A Sony csak tili-tolizott a meglévő termékkel, nem javította azt, és egészen biztosan nem biztosított olyan tulajdonságokat, amelyek megmenthették volna.

A PS Vita egyre röhejesebb termékké vált, és senki nem kívánt többé hozzányúlni. Eladásai ugyan ma milliós nagyságrendben mérhetőek, de így is töredéke annak, amit várni lehetett volna: a PSP eladásaihoz képest az ötödét hozta, a 3DS eladásainak pedig a negyedét. Hogy a mobiljátékosok milyen arányban vették volna, ha a mobil nem lenne opció, arról nincsenek megbízható adatok, de valószínűleg nem elhanyagolható mennyiségben.

Galéria megnyitása

4. A védőbeszéd

Mit mondjak, nehéz a fentiek tükrében azt mondani, hogy ma megéri beszerezni a Vitát. Ha kényelmesen tudsz játszani a legtöbb mai címmel (akár konzolon, akár PC-n), igazán nagy dolgokról nem maradsz le, ha kihagyod. Ha nem utazol rendszeresen órákat, nincs rá szükséged. Ha zavarnak a fent sorolt hiányosságok, és jobban is el tudod költeni a pénzed, teljes szívvel elhiszem, hogy nincs szükséged rá.

Ami engem illet, mind a mai napig maximálisan ki tudom használni a PS Vitát. Nagyon jó gép, majdnem öt év alatt az akkumulátor szinte semmit nem veszített élettartamából (egy négyórás vonatutat lazán lenyomunk), igaz, elő szokott jönni egy töltési bug, amit közben megtanultam kijavítani.

Fel sem tudom sorolni, mennyi olyan játékot toltam rajta, amit nagyobb gépen csak halogattam, az üres vonatutakból pedig játéktörténelmi műveltség lett.

A PS Vitán játszottam először a LucasArts olyan nagy nevű klasszikusait, mint a Full Throttle, a Day of the Tentacle, vagy a Grim Fandango, keményen küzdöttem a Darkest Dungeon, a Hotline Miami, a Super Meat Boy és a The Binding of Isaac stresszes pályáival, felfedeztem az indie-szcéna legütősebb címeit, mint a Fez, a Bastion, a Rogue Legacy, vagy a Guacamelee!, belekóstoltam a játéktörténelem legnagyobb klasszikusaiba, mint az Another World, a Final Fantasy IX, a Metal Gear Solid 2, csendben, szomorúan bámultam a Telltale-féle Walking Dead első évadának fináléját, vagy heves szívdobogással toltam századszorra végig a Duke Nukem 3D-t.

Galéria megnyitása

Elmondhatom azt is, hogy rendkívüli játékokkal játszottam, amit sehol máshol nem lehet kapni, ilyen az Uncharted: Golden Abyss, a Freedom Wars, a Severed vagy a Persona 4 Golden, és több tucat órát szöszöltem a Minecraft és Terraria világaiban, amelyeknek mentéseit aztán átvihettem a nagykonzolra is. Ha pedig a gyerekek aludtak, és sötétben nem játszhattam a PS4-gyel, még mindig ott volt a Remote Play lehetősége. Nagyon sokat használtam és használom, nem csekély mennyiségű platinatrófeát adott a PSN-profilomhoz, és mindig nagyon jól szórakoztam vele. Ami még jobb: még sok mindent ki sem próbáltam.

Ütött-kopott, viharvert, több éves már az én Vitám, de nem halott, ő él, nagyon is él. Boldog születésnapot!

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap