A B.1.1.529, avagy omikron nevű vírusvariánst november 24-én azonosították a dél-afrikai kutatói, akik a genom szekvenálása után rögtön fel is hívták a figyelmet a vírusváltozatra. A genomot botswanai és hongkongi kutatók is szekvenálták és közzétették, miután azonosították az új variánst. Az omikront november 28-ig 15 országban, köztük több európai országban detektálták. Hogy a variáns hol bukkant fel először, az bizonytalan. Lehetséges, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban vagy Botswanában, de az is lehet, hogy a kontinens más részein, ahol nem áll rendelkezésre az utóbbi két országéhoz hasonló genomszekvenálási infrastruktúra.
Az új variáns kapcsán világszerte sok ország utazási korlátozásokat vezetett be, egyelőre elővigyázatosságból, hiszen nem tudni, hogy az omikron terjedése milyen kockázatot jelent. Amit jelenleg tudni lehet, hogy Dél-Afrikában a jelek szerint képes hatékonyan versenyre kelni a jelen levő többi variánssal, köztük a rendkívül fertőzőképes deltával, és nagyon gyorsan terjed. A Dél-afrikai Köztársaságban az esetszám is elkezdett növekedni. Minderre magyarázat lehet, hogy a deltánál is fertőzőképesebb, vagy hogy olyanokat is képes megfertőzni nagyobb arányban, akik a többi variánssal szemben védettséget élveztek, vagy az előbbi kettő kombinációja is elképzelhető.
Az aggodalmakat azonban jelenleg nem is elsősorban az esetszámok vagy a megbetegedések keltik, hiszen vasárnapig összesen 186 főt azonosítottak omikronnal fertőzöttként. A kutatók elsősorban amiatt figyelik kiemelten ezt a variánst, mert nagyon sok mutációt szedett össze és ezek szokatlan kombinációban fordulnak elő. Egyes mutációkat ezek közül már más variánsokon is megfigyeltek, és esetükben összefüggésbe hozták a fokozott fertőzőképességgel és az immunrendszer kicselezésének képességével.
Hogy a mutációk ezen kombinációja együttesen hogyan működik, azt viszont még nem tudni, és az omikron kapcsán csak most kezdik elvégezni azokat a kísérleteket, amelyekből következtetni lehet majd a fertőzőképességére és az immunrendszerrel kapcsolatos viselkedésére.
Az viszont tény, hogy a vírusvariáns 32 mutációt halmozott fel csak a tüskefehérjében, ami azért lehet fontos, mert mind az mRNS-vakcinák, mind a vektorvakcinák ezen fehérje révén tanítják meg az immunrendszert a vírus azonosítására.
Ha tehát a tüskefehérje drasztikusan megváltozik, az problémás lehet, hiszen az immunrendszer nem fogja felismerni, és nem tud időben reagálni a vírus jelenlétére. A vakcinák úgynevezett poliklonális immunválaszt generálnak, amely olyan antitestekből tevődik össze, amelyek a tüskefehérje különböző részeit tudják azonosítani. Az eddig azonosított és széles körben elterjedt variánsoknál szintén voltak változások a tüskefehérje egyes részein, köztük ezeken az azonosításra alkalmas, antigenikus helyeken is, de mivel bőven volt olyan antitest, amely a fehérje más részeit képes volt felismerni, a vakcinák képesek voltak megőrizni magas szintű hatásosságukat.
Az omikron-variáns kapcsán viszont amiatt aggódnak a kutatók, hogy a változások csaknem minden antigenikus helyre kiterjednek. Ez pedig elméletben oda vezethet, hogy az oltás vagy egy korábbi fertőzés nyomán kialakult antitestek nem lesznek képesek felismerni és ártalmatlanítani a vírust.
Ez ugyanakkor jelenleg csak egy lehetőség, hogy valóban így van-e, annak kapcsán már végzik is a vizsgálatokat.
Jelenleg tehát senki sem tudja, hogy az új variáns mennyiben érinti, ha érinti a vakcinák hatásosságát.
A védőoltások eddig képesek voltak lépést tartani a SARS-CoV-2 változataival, és az immunitás teljes elkerüléséhez nagyon jól elhelyezett mutációk tömegére van szükség.
A sejtes immunválaszt ráadásul a jelek szerint kevésbé befolyásolják a mutációk, vagyis hiába kevésbé hatékonyak az antitestek a vírussal szemben, a T sejtek azért felismerik azt. A kutatások alapján ugyanakkor az antitestszint és a védelem foka között korreláció van. Ennek kapcsán viszont jó hír, hogy az antitestek szintje emlékeztető oltásokkal jelentősen növelhető, így azok akkor is képesek lehetnek megbirkózni a variánssal, ha az erősen mutálódott, és nem minden részét ismerik fel.
A szakértők szerint ilyen esetekben a mennyiség a jelek szerint jól kompenzálja az esetleges pontatlanságot. Így az valószínűsíthető, hogy akármilyen veszélyesnek bizonyul az omikron, a legnagyobb veszélyben azok lesznek, akik nincsenek beoltva, vagy akiknél az oltás, illetve a korábbi fertőzés nem generált elég erős immunvédelmet.
Hogy a variáns hogyan tett szert ennyiféle mutációra ilyen gyorsan, az szintén érdekes kérdés. A kutatók úgy sejtik, hogy az omikron nem egy átlagos fertőzésből származhat. A legtöbb érintettből egy akut fertőzés után pár nap vagy pár hét alatt kiürül a vírus, időnként azonban, jellemzően immunkompromittált személyeknél krónikussá válhat a fertőzés. A vírus ilyenkor tartósan megmarad a szervezetben, és gyorsan evolválódhat, sokkal gyorsabban szedve össze mutációkat, mint ami a normál fertőzések során lehetséges. A szakértők úgy sejtik, hogy a világot az első hullámban bejáró alfa-variáns is hasonló módon alakulhatott ki.
Különösen érdekes, hogy az omikron nem a delta leszármazottja. A delta világszerte olyan gyorsan dominánssá vált, hogy a kutatók úgy sejtették, minden jelentősebb további variáns ebből fog továbbfejlődni, de úgy tűnik, hogy itt-ott azért megmaradtak más változatok is, amelyekben még van potenciál.
Hogy mit hoz a jövő az omikron kapcsán, azt egyelőre nem tudni. Világszerte kutatások indultak az új variánssal kapcsolatban, a vakcinafejlesztők nekiláttak adaptálni az oltóanyagokat az új genomhoz, hátha szükség lesz rá. A járványtani következményekkel kapcsolatban azonban egyelőre csak találgatni lehet. A variáns akkor bukkant fel Dél-Afrikában, amikor az országban elég alacsony volt az esetszám, így lehetséges, hogy látszólagos gyors terjedése néhány szuperterjesztő eseményhez köthető, vagy egyszerűen a szekvenálásra kiválasztott minták beválogatási módja nyomán jelentkező torzítás eredménye.
Ha másutt is terjedésnek indul, akkor fog igazán látszani, hogy mennyire fertőzőképes. És az is, hogy mennyire versenyképes a deltával szemben például a jelenleg igen magas esetszámokat produkáló európai országokban.
És ha a variáns fertőzőképesebbnek bizonyul a deltánál, akkor sem biztos, hogy súlyosabb betegséget okoz.
Vagyis az omikron kapcsán egyelőre tényleg kérdésekből van a legtöbb. A következő hetek-hónapok során a kutatók laborokban vizsgálják majd a viselkedését, ahogy az is egyre inkább látszani fog, hogy a külvilágban hogyan boldogul az új variáns. Az elmúlt másfél év során számos aggodalomra okot adó vírusváltozatot detektáltak, de ezek többsége nem volt képes globálisan elterjedni – az alfa és a delta viszont igen. Hogy egy variáns hogyan boldogul egy populációban, az szintén soktényezős kérdés, függ például az immunitás szintjétől, a keringő más variánsoktól és az aktuális átfertőzöttségtől is.
Az ugyanakkor egyáltalán nem meglepő, hogy az új variáns Afrikából került elő.
A következő időszakban egyre inkább várható, hogy a vakcinák globális elosztásában jelentkező egyenlőtlenségek éreztetik hatásukat.
Ahol az alacsonyabb átoltottság miatt nagyobb a fertőzések száma, ott mindig nagyobb lesz az esélye, hogy új variánsok jelennek meg. Jelenleg a Dél-afrikai Köztársaságban a lakosság mindössze 24 százaléka teljesen oltott, és ezzel egyébként nagyon jól állnak a többi afrikai országhoz képest. Az afrikai kontinensen nagyjából a lakosság 10 százaléka kapott legalább egy dózisnyi vakcinát, ez az arány Európában 62 százalék, Észak-Amerikában 64 százalék.
