Az európai detektor alig két héttel azt követően, hogy immár továbbfejlesztett formában munkába állt, összeolvadó fekete lyukak gravitációs hullámait észlelte. A jelet ráadásul az amerikai LIGO két detektora is rögzítette, amelyek immár negyedszer érzékeltek hasonló hullámokat.

A mostani esemény különlegessége azon felül, hogy bebizonyosodott, a Virgo is alkalmas a téridő Einstein által megjósolt, hullámszerűen terjedő egyenetlenségeinek érzékelésére, hogy mivel a Föld három különböző pontjáról érzékelték a jelet, a szakértők minden eddiginél pontosabban meg tudták határozni a forrás helyét. És rögtön távcsövek hadát is a kérdéses irányba tudták fordítani, hogy az összeolvadás folyamatának elektromágneses hullámait is elcsíphessék.

A Virgo, amely Pisa szomszédságában található, két 3 kilométeres karral rendelkezik, és a LIGO detektoraihoz hasonlóan ez is egy lézer interferométer. Vagyis karjaiban egy kettébontott lézernyaláb fut végig többször és verődik vissza az azok végében elhelyezett tükrökről, mielőtt a fény újra egyesülne. A nyalábok interferenciájából pedig megállapítható, hogy menet közben az esetlegesen beérkező gravitációs hullámok nyomán megváltozott-e a karok hossza.

A mostani jelet augusztus 17-én észlelték a detektorok, és mindhárom műszer fizikusai egyetértenek abban, hogy a hullámokat két, egymás felé gyorsuló fekete lyuk keltette, amelyek 31, illetve 25 naptömegűek voltak. Az eseményre 1,8 milliárd fényévnyire került sor, és a két égitest összeolvadásával egy 53 naptömegű égitest jött létre. Az összeolvadás során tehát nagyjából három naptömegnyi energia távozott a rendszerből gravitációs hullámok formájában, és ennek töredéke haladt keresztül a Földön.

A forrás irányának meghatározása során a szakértők azt vizsgálták, hogy melyik detektort pontosan mikor érte el a jel a Földön, és milyen erejű volt a szignál. A távolságot pedig a gravitációs hullámok intenzitása alapján becsülték meg a kutatók. A mostani észlelés során a három műszer együttesen huszadára korlátozta azt a térrészt, ahol a hullámok forrása lehet, mint amire a LIGO detektorai egyedül képesek.

Ennek köszönhetően a jel beérkezésekor könnyebb volt az elektromágneses hullámokra érzékeny távcsövek irányba fordítása is. A csillagászok 25 teleszkópot irányítottak az ég kérdéses területére, és bár ezúttal nem észleltek semmit, valószínűleg csak idő kérdése, hogy az első kombinált észlelés is megtörténjen. Erre főleg abban az esetben lesz nagy esély, ha nem fekete lyukak, hanem például összeolvadó neutroncsillagok lesznek a gravitációs hullámok forrásai, ilyenkor ugyanis tetemes mennyiségű elektromágneses hullám is távozik a rendszerből.

A harmadik detektor a fekete lyukak összeolvadás előtti viselkedésének vizsgálatát is megkönnyíti. A kettős fekete lyukak eredetével kapcsolatban több elmélet is létezik. Az egyik szerint ezek kettőscsillagokból jönnek létre, ebben az esetben viszont forgástengelyeiknek párhuzamosnak kellene lenniük. Ez azonban az eddig észlelt négy összeolvadás egyikére sem volt igaz, ami azt sugallja, hogy az ilyen kettősök közt biztosan vannak olyanok, amelyek nem együtt formálódtak, hanem külön-külön jöttek létre, és csak életük késői szakaszában keveredtek egymás mellé.

Az új észlelés tehát sok szempontból nagy jelentőségű, de mindenekelőtt megerősíti, hogy érdemes volt dolgozni a Virgo detektorán. A rendszer eredeti változata 2007–2011 között működött, de ez idő alatt egyetlen gravitációs hullámot sem észlelt. Aztán több évnyi átalakítás során jelentősen megnövelték a detektor érzékenységét, ami meg is hozta gyümölcsét. Jelenleg sem a Virgo, sem a LIGO nem üzemel, mivel éppen újabb fejlesztéseken esnek át, de 2018 őszétől kezdve újra mindhárom detektor működni fog.