Az Nvidia egy speciális programot indított azon partnerei számára, akik szeretnék saját fejlesztésű chipjeiket az NVLink összekötő technológián keresztül bekötni az Nvidia rendszerébe, ezzel kiaknázva a nagy adatátviteli sávszélességet és alacsony késleltetést kínáló NVLink-ben rejlő lehetőségeket. Ezt az NVLink Fusion programon keresztül tehetik meg, amellyel kapcsolatban korábban úgy tűnhetett, az Nvidia végre megnyitja az NVLink összekötőt az iparági szereplők számára is, ám ez a nyitás végül csak egy elég szűk mozgásteret biztosít, rengeteg korlátozással karöltve.
Az NVLink-C2C összekötőn keresztül a különböző chipek között maximum 900 GB/s-os adatátviteli sávszélesség érhető el a jelenlegi verzió esetében, viszont a benne rejlő lehetőségeket csak szigorú feltételek mellett lehet kiaknázni. Az Nvidia megköveteli, hogy az NVLink kapcsolatra támaszkodó egyedi processzornak minden esetben Nvidia termékhez kell kapcsolódnia, ami igazából érthető is. A vállalat ezzel együtt megtartja a szigorú kontrollt is azon kritikus fontosságú szoftverek felett is, amelyekre mindenképpen szükség van az NVLink kapcsolatok kezelésére. A partnerek ennek köszönhetően nem kapnak valódi függetlenséget, nem tudnak csak úgy különböző hardvereket keverni egymással, hogy egyedi rendszereket hozzanak létre, a végső engedélyt minden esetben az Nvidia adja meg.
A vállalat ezzel együtt megtartja a felügyeletet a kommunikációs vezérlő és a kommunikációs rétegek felett is, amelyek az NVLink Fusion működését segítik a sávok inicializálásával és menedzselésével. Ahhoz, hogy egy adott egyedi processzor használhassa az NVLink kapcsolatot és az NVLink Switch chipeket, az Nvidia minden esetben kötelezővé teszi a szükséges jóváhagyások és licencek megszerzését, vagyis a külsős fél által kifejlesztett termékeket minden esetben ellenőrzik és ha minden megfelelő, megadják számukra a licencet, ellenkező esetben azonban módosításokat kérhetnek és kérnek is.
Az NVLink Fusion alternatívájaként egy másik összekötő fejlesztése is zajlik, ami viszont egy nyílt szabványú alternatíva, az UALink, amit az UALink Konzorcium fejleszt. Ennek az összekötőnek az 1.0-s verziójú szabványa már el is készült, ez gyakorlatilag lehetővé teszi, hogy akár 1024 darab AI és HPC piaci gyorsítót is összekapcsoljanak a piaci szereplők, és az sincs megszabva, hogy ezeknek a gyorsítóknak mely vállalatok kínálatából kell érkezniük. Ez a szabadság sokak számára lehet vonzó, ám nyers adatátviteli sávszélesség terén még mindig az NVLink felé billen a mérleg nyelve, de az UALink mellett is szólhatnak érvek, mint például a rugalmasság, a költséghatékonyság, és a nyílt szabványú felépítés.
Az NVLink Fusion program iránt egyelőre nyolc vállalat mutatott érdeklődést, igaz, az azért némileg beárnyékolta a program pozitív képét, hogy a kommunikációs link áttekinthetősége korlátozott, ami miatt az elkészülő dizájnok nem feltétlenül optimálisak és hatékonyak. Mivel ez már a munka megkezdése előtt világos volt, illetve az Nvidia által kifejlesztett szabvány sajátosságait sem rejtették véka alá, ezt a helyzetet jó előre tudomásul kellett venniük mindazoknak, akik bizalmat szavaztak a programnak. A korlátozások elfogadása mellett számos felhőszolgáltató kezdett el dolgozni az NVLink Fusion program keretén belül olyan egyedi chipeken, amelyek az NVLink kapcsolatból profitálva új lehetőségeket kínálhatnak számukra, köztük van például az AWS, az Azure, illetve a GCP is.
