A lizergsav-dietilamid, ismertebb nevén az LSD azzal lóg ki a pszichedelikus szerek közül, hogy szokatlanul hosszú ideig, átlagosan 12–18 órán keresztül érezteti hatását. Ez pedig minden más hallucinogénnél hosszabb időt jelent, ami sokáig érthetetlennek tűnt a szakértők számára. Egy új tanulmány szerzői azonban azt állítják, hogy megtalálták a rejtély kulcsát: az LSD hatása azért olyan tartós, mert a molekula gyakorlatilag beleragad az agyi receptorokba. Ami azért lehet nagyon izgalmas, mert az LSD viselkedésének megértése révén talán új, sokkal hosszabban ható gyógyszereket lehet létrehozni.
A kábítószer hatásait az 1970-es évektől kezdték el intenzíven vizsgálni a kutatók, akik rögtön egy nagyon meglepő ténnyel találták szembe magukat. Bár az LSD a drog bevételét követően csak nagyjából egy óráig mutatható ki a vérből, hallucinogén hatása akár egy nappal később is fennállhat. Vagyis a szer jelenléte már rég nem mutatható ki a szervezetben, de az, aki bevette, még mindig a hatása alatt állhat.
A különös jelenség megértése érdekében az Észak-Karolinai Egyetem kutatói krisztallográfiával vizsgálták meg, hogyan helyezkedik el a molekula a szerotoninreceptorokhoz való kapcsolódás után. Ennek során kiderült, hogy az LSD a receptorhoz való kötődés után „beragad” annak egyik belső zsebébe, ahonnan aztán fizikailag képtelen távozni. A receptor fehérjéi ráadásul még rá is hajolnak a molekulára, még inkább csapdába ejtve azt.
Ez a kötődési módszer a tanulmány szerzői szerint valószínűleg csak az LSD-re jellemző, tekintve hogy más hallucinogének közel sem hatnak ennyi ideig a testre. A molekula viszont így lehetőséget nyújt arra, hogy a kutatók újfajta hatóanyagokat tervezzenek, amelyek szintén a szerotoninreceptorokhoz kapcsolódnak. Az LSD-hez hasonló szerkezetű, a receptorokhoz szokatlanul „ragaszkodó” molekulákkal így új módon válhat kezelhetővé a depresszió, a skizofrénia és más pszichiátriai kórképek.
A tartós kötődés ráadásul talán más receptorok esetében is megvalósítható lehet, így ezeket is célba lehet venni különféle újfajta hatóanyagokkal, állítják a kutatók. Ha a módszer tényleg beválik, a különféle betegségek sokkal kisebb gyógyszerdózissal lehetnek kezelhetők, és a hatóanyagokat valószínűleg jelenleginél jóval ritkábban kell majd szedni. Az LSD most felderített tulajdonsága ráadásul arra is magyarázatot adhat, miért érzik úgy sokan, hogy a drog már nagyon kis mennyiségben is érezteti hatását, és így alkalmas például a kreativitás fokozására vagy a depresszió tüneteinek enyhítésére. Ami szintén arra utal, hogy a receptorokhoz hasonlóan kötődni képes gyógyszerekből valószínűleg sokkal kevesebbre lesz szükség a pozitív hatás kiváltása érdekében, mint a hagyományos hatóanyagokból.
