Az autóipar – sok más iparághoz hasonlóan – alaposan megérezte a chiphiány negatív hatásait, és a helyzet a jelek szerint nem is igazán javult az elmúlt hónapok folyamán, inkább még rosszabbá, kilátástalanabbá vált. Márpedig az autóiparban bő két évtizede nélkülözhetetlenek a különböző chipek, ezek ugyanis motorvezérlőkbe, fedélzeti elektronikákba, illetve szórakoztatóelektronikai- és navigációs rendszerekbe kerülnek, nélkülük manapság lényegében nincs is modern autó. Az autóipari beszállítók megsegítéséről már tárgyalt a TSMC és a tajvani kormányzat az elmúlt hónapok folyamán, de a TSMC által biztosított esetleges extra kapacitás nem elég a chiphiány enyhítésére, sőt, azóta a tajvani aszály miatt még nehezebbé vált a félvezetőipari-bérgyártó dolga, így egyéb szereplőkre is szükség lesz ahhoz, hogy az autóipar helyzete javulhasson.
Az egyik ilyen szereplő az Intel lehet, aki a régebbi gyártástechnológiáival siethet az autóipari beszállítók segítségére – itt 22-45 nm közötti csíkszélességekre kell gondolni, illetve idővel a 14 nm-es csíkszélesség legfrissebb változata is szerephez juthat ezen a területen, ugyanis a vállalat végre elhagyhatja a szóban forgó gyártástechnológiát, a 10 nm-es csíkszélesség már kiforrott annyira, hogy asztali kliensprocesszorok gyártására is használni lehessen.
Az optimista tervek alapján az Intel – megfelelő megállapodás megkötése esetén – akár a következő 6-9 hónap folyamán kezdheti meg az autóipari chipek gyártását. Mint ismeretes, a vállalat saját üzemekkel rendelkezik, így termékei gyártása során jelenleg nem szorul rá külső bérgyártó segítségére – leszámítva az olcsóbb, kisebb profittal kecsegtető megoldásokat, ide tartoznak egyes belépőszintű lapkakészletek. Az Intelt jelenleg olyan természeti jelenség sem hátráltatja, mint amilyen a Tajvan középső részén tapasztalható aszály, ami igen sok fejfájást okoz a lakosság és az ipari szereplők számára. Az Intel esetében egyelőre a beszállítói lánc is állja a sarat, így a vállalat 10. és 11. generációs asztali processzorai megfelelő mennyiségben érhetőek el, valamint áraik is kedvezőek. Ezzel szemben az Nvidia és az AMD esetében problémát okoz az, hogy a TSMC gyártósorai maximálisan le vannak terhelve, így előbbinél csak a videokártyák, utóbbinál pedig a processzorok és a videokártyák is megszenvedik a kedvezőtlen helyzetet – ez a termékek nehéz elérhetőségében, illetve magas árában nyilvánul meg.
Amennyiben az Intel tényleg belevág az autóipari chipek gyártásába, akkor legjobb esetben is 1 év kell majd ahhoz, hogy a lapkáival felszerelt autók megérkezzenek kereskedelmi forgalomba. Az mindenképpen kedvező lehet az autóipari beszállítók számára, ha több félvezetőipari bérgyártó szolgáltatásai közül tudnak válogatni, hiszen stabilabbá válhat a beszállítói lánc. Akkor persze, ha az egész iparágat alapanyaghiány sújtja, ez a több lábon állás persze nem sokat ér – az Intel esetében egyelőre nincsenek problémák a nyersanyag-ellátással, de lehet, hogy ez az ideális állapot már csak rövid ideig áll fenn, legalábbis a jelenlegi iparági trendeket elnézve elég nagy esély van erre.
