Az Intel mérnökei elkészültek egy új mikrokód-frissítéssel, ami a 0x112 jelölést viseli, legérdekesebb újítása pedig az, hogy alap esetben elérhetetlenné teszi a korábbi DLVR Bypass funkciót, ami az ASUS alaplapjainál „Power Gate” néven fut, ezzel pedig normál esetben már nem lehet majd megkerülni a processzor fedélzetén dolgozó feszültségszabályzó funkciót. A DLVR lényegében arról gondoskodik, hogy az alaplapi VRM-től érkező feszültségszintet az adott helyzetnek megfelelően optimalizálja az egyes processzormagok, illetve processzormag-fürtök számára, ezzel is fokozva a hatékonyságot, ám a DLVR esetenként a teljesítményt is negatívan befolyásolhatja ahhoz az állapothoz képest, amikor a DLVR Bypass aktív.
A friss döntéssel az Intel mérnökei azt szeretnék megakadályozni, hogy a funkció esetlegesen hibás alkalmazásából károkat szenvedjen az adott processzor és így az adott felhasználó is, de extrém tuning alkalmával, amikor a processzor a környezeti hőmérséklethez képest alacsonyabb üzemi hőfokon, jellemzően a negatív tartományban üzemel, továbbra is elérhető marad a DLVR Bypass mód.
Ahogy arra Der8auer korábban rámutatott, a DLVR az Arrow Lake-S processzorok esetében a kisebb és közepes terhelést jelentő feladatok, például játékok alatt segíthet abban, hogy a processzor hatékonyabban működhessen. A DLVR lényegében az alaplapi VRM-től érkező feszültséget szabályozza az egyes processzormagok igényeinek megfelelően, például két darab P-Core terhelésekor csak ezek a magok kapnak magasabb üzemi feszültséget, a többiek nem, és ez igaz akkor is, ha a négymagos E-Core részlegek üzemi paramétereit kell szabályozni, ezeknél is lehetőség van a négymagos tömbök egymástól független kiszolgálására, már ami az üzemi feszültséget illeti.
Akkor viszont, ha többmagos terhelésre kerül sor, a DLVR már kerékkötő lehet, ugyanis például akkor, ha a DLVR miatt az 1,5 V-os alaplapi VRM feszültség esetében 0,4 V-os csökkentést hajt végre a rendszer, az elméletben 88 W-os veszteséget eredményez 220 A áramerősség mellett. Ezt el lehetett kerülni a DLVR Bypass segítségével, így a teljesítmény is nőhetett. A magasabb üzemi feszültség ezen a szinten persze tuningnak minősül a gyári állapothoz képest és idővel károkat is okozhat, ha nem megfelelőek a körülmények, például a hűtőteljesítmény.
Az Intel szerint a DLVR Bypass funkciót eleve arra szánták, hogy extrém tuning alkalmával megkerülhető legyen a processzor fedélzetén található feszültségszabályozó áramkör, ami szabadabb és eredményesebb tuningot tehet lehetővé. Ez a funkció átlagfelhasználói szinten a jelek szerint problémák forrása lehetne, így inkább elérhetetlenné tették. A DLVR egyébként már a Raptor Lake/Raptor Lake Refresh processzoroknál is felbukkant, ám akkoriban még inaktív volt.
A fenti gyakorlat valószínűleg az elővigyázatosság eredménye, azaz nem szeretnék, ha a DLVR Bypass funkció esetlegesen hibás vagy nem eléggé körültekintő használata miatt problémákkal kellene szembesülniük úgy, hogy az adott termék közvetlenül nem tehet a meghibásodásról. Ez a lépés összességében érthető, főleg a Raptor Lake és a Raptor Lake Refresh processzorok körüli fiaskó fényében – nem hiányzik még egy olyan eset, ami miatt magyarázkodni kell. A funkció tiltása egyébként a felhasználók többségét nem érinti majd negatívan, az Extreme OC módot használók pedig továbbra is élhetnek vele, ha folyékony nitrogén alapú tuningban gondolkodnak. Azok persze, akik eddig arra használták a lehetőséget, hogy némi extra teljesítményre tegyenek szert bizonyos esetekben, nem érhetik el azt, így a döntés számukra biztosan negatívum lesz.
