Az Intel csapata egy speciális szabadalmat adott be 2026. augusztus 6-án, amire a Patentlyze munkatársai bukkantak rá. Az US 2026/0230175 A1 bejegyzés alatt futó szabadalom igazából egy korábbi, idén februárban beadott szabadalomnak a folytatása, amit anno US 12,542,604 B2 névvel regisztráltak.
A lényeg, hogy a vállalat egy teljesen új műhold-architektúrát álmodott meg, amelynél az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdakat nem a földi adatközpontok vezérlik és hangolják össze a működésüket, hanem a közepes Föld körüli pályára (MEO) vagy magas Föld körüli pályára (HEO) állított adatközpontok. Ehhez persze extra számítási teljesítményre, adatközpontokban használatos szerverprocesszorokra és AI gyorsítókra van szükség, amelyek természetesen az Inteltől érkezhetnek – ezzel a szabadalompárossal próbál új piaci szegmenset alkotni magának a vállalat.
A klasszikus műhold-architektúrák esetében az alacsony Föld körüli pályán keringő műholdak – például a műholdas internetkapcsolatot kínáló infrastruktúra részei – jelenleg a földi adatközpontokra támaszkodnak a konstelláció koordinálásához, illetve a különböző, nagyobb számítási teljesítményt igénylő feladatok végrehajtásához. Hasonló elven működik a SpaceX tervezés alatt álló AI1-es műholdja, illetve a Google által fejlesztett Project Suncatcher is: mindkettőnél optikai kapcsolat lesz a Föld körül keringő műholdak és a földi adatközpontok között.
A többi rendszernél, mint például a Starlink, a Telesat Lightspeed és az Amazon Project Kuiperje esetében is az az alapvetés, hogy az alacsony Föld körüli pályán keringő műholdak, amelyekből több száz vagy több ezer is lehet egy adott infrastruktúrán belül, a földi adatközpontokra támaszkodnak az adatforgalom irányításához, a kommunikációs linkek vezérléséhez és a műholdak pozicionálásához is, illetve minden egyéb olyan feladat esetében, amelyeknél magas számítási teljesítményre van szükség. A földi kommunikáció igénybevételét az időjárási körülmények és egyéb tényezők is befolyásolják, ami különösen akkor probléma, ha időkritikus számításokat kell elvégezni vagy időkritikus döntéseket kell hozni. Ahogy az efféle műholdas infrastruktúrák egyre bonyolultabbá, egyre nagyobbá válnak, a vezérlés is egyre körülményesebb lehet, amihez nem ideális a földi adatközpontok bevetése.
Az Intel csapata ezért találta ki a fentebb már említett koncepciót: a klasszikus, alacsony Föld körüli pályán keringő műholdak menedzselését a feljebb lévő pályákra (MEO, HEO) állított adatközpontok végzik, amelyek gyorsan és hatékonyan tudják fogadni és továbbítani az időkritikus adatokat, ezáltal a különböző feladatok irányítása és elvégzése alacsonyabb késleltetéssel, gyorsabban történhet, ami az infrastruktúra hatékonyabb működését segíti. A vezérlő műholdakból persze nem egy, hanem több kerülne bevetésre annak érdekében, hogy a flotta kezelése gyorsan és hatékonyan kivitelezhető legyen. Ezzel egy időben persze a földi adatközpontokkal is fenn kell tartani a kommunikációt, hiszen a nem időkritikus feladatokat továbbra is azok végzik, illetve előre összeállított, feladatcsomagot is felküldhetnek a vezérlő műholdaknak és a műholdak által küldött nem-időkritikus adatokat is feldolgozhatják, legyen szó műholdképekről, vagy éppen időjárási és egyéb adatokról.
A szabadalom alapján az irány világos, egyelőre viszont semmilyen hivatalos bejelentésre nem került sor, illetve arról sincs hír, konkrétan mely műholdrendszerek alkalmazhatják az Intel újítását a távolabbi jövőben.
