Az amerikai kormányzat Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnökének vezetésével néhány napja írt alá egy szándéknyilatkozatot az Intel első emberével, amelynek értelmében 8,9 milliárd dollárért cserébe 9,9%-os tulajdonrészt szerez az amerikai kormányzat az Intelben. Ezt a részesedést nyugodtan felkerekíthetjük 10%-ra, hiszen az első pletykák is erről szóltak.
A felek megállapodása első körben erős pozitívumnak tűnt, ami segíthet a befektetői és a piaci bizalom növelésében, valamint segíthet abban is, hogy az Intel hatékonyabban folytassa a szerkezeti átalakításokkal kapcsolatos folyamatokat és minél előbb egyenesbe jöhessen. Az persze már korábban is tény volt, hogy a 10%-os tulajdonrészért cserébe igazából a CHIPS Act keretén belül megállapított támogatást kapja meg a vállalat, valamint az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériumával kötött 3,2 milliárd dolláros megállapodást is hozzácsapják az ajánlathoz, azaz lényegében „új befektetést” nem igazán kap a vállalat, de mégis a legnagyobb részvényessé teszi az amerikai kormányzatot.
Azóta az Intel egy SEC (Securities and Exchange Commission) dokumentum keretén belül kifejtette, hogy a 10%-os kormányzati tulajdonrész számos problémát okozhat hosszabb távon, ami mind a részvényeseket, mind a befektetőket, mind az üzleti partnereket, mind pedig a vállalat munkavállalóit negatívan érintheti, sőt, az Intel nemzetközi kereskedelmére is negatív hatást gyakorolhat.
A vállalat egyik legnagyobb kétsége a nemzetközi kereskedelem alakulásával kapcsolatos. A 2024-es pénzügyi év folyamán a teljes árbevétel 76%-a származott külföldi értékesítésekből, ami elég nagy részt tesz ki az 53,1 milliárd dolláros összegből. A legnagyobb külföldi kereskedelmi partner természetesen Kína volt, a teljes árbevétel 29%-a származott az említett országból, míg a második az Amerikai Egyesült Államok lett 24,5%-kal, azt követte 19,2%-kal Szingapúr, majd 14,7%-kal Tajvan. Most, hogy az amerikai kormányzat az Intel legnagyobb részvényese lett, a cég közvetlenül ki van téve Donald Trump megjósolhatatlan kereskedelmi- és vámszabályainak, amelyek negatív hatást gyakorolhatnak a külföldi megrendelőkkel és kormányzatokkal folytatott üzleti megállapodásokra. Mivel az amerikai kormányzat a legnagyobb részvényes, így egyedi szabályokat léptethetnek érvénybe, legyen szó korlátozásokról, tiltásokról, vagy éppen speciális törvényekről, amelyek egy-egy adott térségre vagy partnerre vonatkoznak.
A hosszabb távon esetlegesen felbukkanó problémák között szerepelnek a részvényesek, a riválisok, a beszállítók, illetve a munkavállalók részéről történő negatív reakciók is. Annak is fennáll a veszélye, hogy ha az amerikai kormányzat egy új választás hatására más összetételű lesz és más vezeti majd, az azt is jelentheti, hogy a most megkötött megállapodást megváltoztathatják vagy akár semmisé is tehetik, ami további következményekkel járhat.
Az Intel a 8,9 milliárd dollárnyi összegért cserébe 433 millió részvényt bocsát az amerikai kormányzat rendelkezésére. Az első 275 millió részvényt akkor adják át, ha a megállapodásban lefektetett összeg első része megérkezik, majd a következő 159 millió részvényt akkor adják át, ha a Secure Enclave program keretén belül megítélt pénzek is megérkeznek. Amennyiben az Intel nem kapja meg az összes pénzt, például a Secure Enclave program keretén belül, az ehhez a szakaszhoz tartozó részvénymennyiségnek csak a felét adják át, a másik fele kiesik a megállapodásból és az Intelnél marad.
Közben az Amerikai Egyesült Államok elnöke örül az üzletnek, szerinte ugyanis az amerikai kormányzat úgy szerzett 10%-nyi tulajdonrészt az Intelben, hogy azért lényegében egy fillérnyi extra pénzt sem fizettek ki. Nem is érti, hogy ennek a manővernek miért is nem örül a sok buta ember, pedig az üzlet hatására a részvényárfolyam emelkedésével az Amerikai Egyesült Államok egyre gazdagabbá válhat, ami végső soron jó forgatókönyv, valamint új munkahelyeket is eredményezhet. Nem is érti, ki ne szeretne ilyen üzleteket kötni…
Hogy végül hosszabb távon jól jár-e az Intel az üzlettel? Erre majd később derülhet fény, a fentiek alapján viszont most már nem olyan egyértelmű a helyzet – túlzottan sok a potenciálisan negatív eshetőségek mennyisége.
