Elég régóta pletykálták, hogy az Intel következő generációs processzorai, a Raptor Lake-S család tagjai várhatóan 2022. szeptember 27-én vagy 28-án, az Intel Innovation rendezvény alkalmával mutatkozhatnak be. Ez így is lett, végül szeptember 27-én került sor a jeles eseményre, amelynek alkalmával a várakozásoknak megfelelően csak háromféle „K” jelölésű processzor bukkant fel, a Core i9-13900K, a Core i7-13700K, illetve a Core i5-13600K, plusz ezekből készült egy-egy „KF” jelölésű változat is, ami aktív iGPU nélkül érkezik.
Mielőtt kitérnénk az egyes modellek paramétereire, érdemes áttekinteni, mit kotyvasztott az Intel a boszorkánykonyhájában annak érdekében, hogy a ZEN 4 alapú AMD processzorok ellen is állhassa a sarat érkező termékpalettájával. Az már korában is elhangzott, hogy egyszálas terhelésnél nagyjából 15%-os, míg többszálas terhelés alkalmával akár 41%-os gyorsulást is elérhetnek az újdonságok az aktuális Core generáció tagjaihoz képest, igaz, ezeket a számokat konkrétan a Core i9-13900K és a Core i9-12900K szembeállításával mérték. Hogy mi okozott ekkora gyorsulást? Az alábbiakban kitárgyaljuk.
A Raptor Lake-S processzorok felépítése
Az Intel bemutatóján egyelőre csak felületesen esett szó a felépítésről, de már ez is megmutatja, honnan érkezik a gyorsulás. Az új processzorok továbbra is az Intel 7 gyártástechnológiával készülnek, azaz a 10 nm Enhanced SuperFin csíkszélességet használják, ám a jelek szerint kapott némi optimalizációt a gyártástechnológia, amit egyelőre nem részleteztek, de legkésőbb a tesztek publikálásakor ezekre is fény derülhet.
A Raptor Lake-S modellek ugyanúgy LGA-1700-as tokozást használnak, mint az Alder Lake-S processzorok, ennek megfelelően BIOS frissítést követően a 600-as sorozatú lapkakészlettel ellátott alaplapokban is használhatóak, a meglévő hűtés mellett, amennyiben az megfelel a kiszemelt processzor TDP keretének. Ugyanígy az Alder Lake-S processzorok is bekerülhetnek egy 700-as sorozatú Intel lapkakészlettel ellátott alaplapba, ha szükséges, és itt már BIOS frissítésre sem lesz szükség.
A motorháztető alatt természetesen rengeteg változtatást eszközöltek, még akkor is, ha a Raptor Lake-S a korábbi hírek szerint csak egy kényszermegálló a Meteor Lake-S felé vezető úton. Az új processzoroknál a teljesítményre kihegyezett P-Core részlet immár nem a Golden Cove, hanem a Raptor Cove architektúrát használja, ami a változtatásoknak köszönhetően magasabb IPC-t kínál, vagyis az órajelenként végrehajtható műveletek száma emelkedik.
Míg a Golden Cove processzormagoknál 1,25 MB-nyi másodszintű gyorsítótár állt rendelkezésre, addig a Raptor Cove sorozatnál ez már 2 MB-nyi értéket képvisel, viszont a maximális magszám ugyanúgy 8 maradt, mint eddig.
Fontos változás viszont, hogy nőttek az órajelek, így a Raptor Cove processzormagok már akár 5,8 GHz-es maximális boost órajelet is bevethetnek. Ezzel egy időben természetesen az energiahatékony működésre optimalizált E-Core részleg is fejlődött.
Felépítés terén maradtak a Gracemont alapok, ám a négymagos kluszterek ezúttal már nem 2 MB-nyi, hanem 4 MB-nyi másodszintű gyorsítótárat használhatnak, ilyen magcsoportokból pedig nem kettő, hanem négy lapulhat a fedélzeten, vagyis az E-Core részleg maximális magszáma 8-ról 16-ra nőtt. Ez azért elég komoly segítség abban, hogy a többszálú teljesítmény is határozottan növekedjen, főleg úgy, hogy az E-Core részlegben immár 4,3 GHz a maximális órajel.
Az architektúra pontos felépítését egyelőre nem részletezték, annyi viszont kiderült, hogy javult az elágazásbecslő, nőtt a másodszintű gyorsítótárak száma, illetve egyéb IPC-növelő változtatásokat is eszközöltek. Ott van például a harmadszintű megosztott gyorsítótár kapacitása is, ami 30 MB-ról 36 MB-ra hízott, ehhez pedig továbbra is hozzáférnek mind a P-Core, mind pedig az E-Core részleg tagjai.
A Ringbus interconnecten ülő harmadszintű megosztott gyorsítótár egy folyamatosan címezhető blokként működik, ennek az összekötőnek pedig megemelték a maximális órajelét, így az 4,1 GHz helyett egészen 5 GHz-ig skálázódhat, ami szintén segít a teljesítmény növelésében. Ezzel együtt az is segítség, hogy a megnövelt másodszintű gyorsítótárak jóvoltából mind a P-Core, mind pedig az E-Core részleg processzormagjainak kevesebbszer kell a harmadszintű megosztott gyorsítótárhoz fordulniuk, ez pedig szintén hoz némi teljesítménynövekedést a konyhára.
A sorban tovább haladva elérkezünk a memóriavezérlőhöz, ami szintén fejlődött, igaz, továbbra is támogatja a DDR4-es memóriamodulokat a DDR5-ösök mellett, ami komoly fegyvertény lehet a költséghatékonyabb PC-k építői számára, hiszen az AMD-nél már nincs DDR4-es memóriatámogatás a Socket AM5-ös platform esetében. Viszont azt is számításba kell venni, hogy a DDR5-ös memóriamodulok árai az elkövetkező hónapok folyamán tovább csökkenhetnek, így összességében csökken a felár a DDR4-es memóriacsomagokhoz képest, ami jó hír lehet.
A memóriavezérlőre visszatérve újítás, hogy DDR5 fronton immár DDR5-5600 MHz-es támogatás áll rendelkezésre, ha memóriacsatornánként egy memóriamodult használunk, ha viszont mind a két darab 80-bites memóriacsatornát megtöltjük modulokkal, ami a 40-bites alcsatornák miatt 4 x 80-bites memóriatámogatást jelent, már csak DDR5-4400 MHz-es effektív órajel áll rendelkezésre, persze csak hivatalosan.
A teljesítmény növelése érdekében a már jól ismert Thread Director, ami a hibrid architektúra sajátosságainak megfelelőan próbálja a lehető leghatékonyabban elosztani az operációs rendszer és az alkalmazások felől érkező terheléseket, szintén fejlődött. A funkció most már hatékonyabban osztályozza a terhelésformákat, hála a gépi tanuláson alapuló technológiának, vagyis a processzor idővel „kiismeri”, milyen terhelésformákra lehet számítani, ezekhez pedig igyekszik igazodni is.
Jól jön a hibrid architektúra számára a Windows 11 22H2 frissítéssel érkező PID QoS is, ami segít a rendszer és a felhasználó által indított háttérfolyamatok hatékonyabb kiszolgálásában, ami szintén segít a teljesítmény optimalizálásában.
Tuning tekintetében a vállalat arról beszélt, hogy a Raptor Lake-S generáció tagjai igazi bestiák lesznek, ugyanis DDR5 fronton egészen DDR5-10000 MHz-ig lehet majd elmerészkedni, míg a P-Core részleg tuningjakor a 8 GHz-es órajel elérére is lesz mód. Ennek érdekében frissült az Extreme Tuner Utility is, ami lehetővé teszi, hogy magonként állítsunk be szorzókat, a memória-órajelet pedig valós időben, rendszer-újraindítás nélkül módosíthatjuk, ami hatékonyabb tuningra ad lehetőséget.
A kínálat tehát úgy néz ki, hogy a csúcson a Core i9-13900K foglal helyet, alatta a Core i9-13900KF, majd a Core i7-13700K és a Core i7-13700K, végül pedig a Core i5-13600K és a Core i5-13600KF következik. Az újdonságok legfontosabb tulajdonságait az alábbi hivatalos diagram tartalmazza:
A Core i9-13900K elődjéhez képest nyolccal több energiatakrékos processzormagot tartalma, így ezek száma 16, míg a P-Core részleg továbbra is nyolc maggal rendelkezik. A TDP megmaradt 125 W-on, csak úgy, ahogy a Core i9-12900K esetében volt, ám az MTP esetében 12 W-os növekedést követően 253 W-os értéket láthatunk. Az E-Core részleg maximális órajele 400 MHz-cel emelkedett, így az 4,3 GHz-es értéket képvisel, ímg a P-Core részlegnél 600 MHz-es órajel-növekedést követően 5,8 GHz-en tetőzik a maximális boost órajel. A P-Core részleg magórajele viszont 200 MHz-cel csökkent, és nem csak ennél a modellnél. A 24 maggal ellátott Core i9-13900K ára 589 dollár lesz, vetélytása pedig a 16 maggal rendelkező 699 dolláros RYZEN 9 7950X lesz, ami ellen árelőnyben lehet, ha meg tudja verni, illetve már akkor is, ha azonos szintű teljesítményt tud elérni.
A Core i7-13700K esetében a P-Core részlegben 8 mag található, és az E-Core részleg is 8 maggal rendelkezik majd. Ennél a processzornál a P-Core boost órajelet 400 MHz-cel emelték a Core i7-12700K-hoz képest, így az 5,4 GHz-es értéket képvisel. A négy helyett immár nyolc darab E-Core esetében szintén 400 MHz-es órajel-emelés következett be, vagyis 4,2 GHz-es boost órajel alkalmazására nyílik lehetőség. Érdekes módon ebben az esetben a TDP keret 125 W lett, ám ehhez 253 W-os MTP társul, csak úgy, ahogy a Core i9-13900K-nál is, azaz a Core i7-12700K-hoz képest 63 W-tal emelkedett az MTP. A 409 dolláros listaáron érkező processzor várhatóan a 399 dolláros RYZEN 7 7700X ellen száll harcba, az viszont még rejtély, hogyan teljesít majd vele szemben.
A jelenlegi sor végén kullog a Core i5-13600K, ami hat darab P-Core és négy helyett már nyolc darab E-Core segítségével száll csatába. A P-Core részleg itt 200 MHz-es emelést követően 5,1 GHz-es boost órajelig nyújtózhat, míg az E-Core részlegnél 300 MHz-es órajel-emelést követően 3,9 GHz-es maximális boost órajel vethető be. Ennél a modellnél a TDP keret 65 W lesz, az MTP-t azonban emelték a Core i5-12600K-hoz képest, így az 150 W helyett ezúttal már 181 W lesz. Az aktuális kínálatból ez az egyetlen modell, amelynél emelték a listaárat, méghozzá 30 dollárral, így a 319 dolláros Core i5-13600K-nak a 299 dolláros RYZEN 5 7600X ellen kell majd jól teljesítenie.
Az új processzorok közül az aktív iGPU-val nem rendelkező „KF” modellek 25 dollárral olcsóbbak normál társaiknál, ahogy az az adatokból is kiderül.
Na de hogyan teljesítenek?
Természetesen a teljesítményről is szó esett, ugyanis az Intel készített belsős méréseket, ám mivel ezeket még a RYZEN 7000-es sorozat rajtja előtt kellett megcsinálni, így a Raptor Lake-S generáció tagjait a RYZEN 9 5950X és a RYZEN 7 5800X3D teljesítményével mérték össze. A Core i9-12900K-hoz képest a Core i9-13900K a játékok alatt akár 18%-kal is gyorsabb lehet, míg a RYZEN 9 5950X ellenében 6% és 58% között szóródik a különbség.
Néhány teszt erejéig a RYZEN 7 5800X3D is előkerült, amelynél már az látszik, hogy a Core i9-13900K teljesítményéhez közelít ott, ahol a Core i9-12900K-t képes megverni, ahol viszont a Core i9-13900K a jobb, ott is 10%-on belül van hozzá képest az AMD 3D V-Cache technológiát használó üdvöskéje. Kreatív alkalmazások alatt a Core i9-13900K 27%-kal gyorsabb elődjénél, itt az Adobe Media Encoder és az Adobe Photoshop alatt felmutatott teljesítményre kell gondolni. A játékfejlesztők által használt Blender és Unreal Engine alatt szintén jobb teljesítményt kínál az új processzor, méghozzá 34%-kal, ami nem egy elhanyagolhat előny.
Érdekes lesz látni, hogy a független tesztek mit mutatnak majd a RYZEN 7000-es sorozat tagjaival történő összehasonlítások esetén, az ugyanis eldönti majd a két vállalat aktuális processzorgenerációja közötti küzdelmet.
Jönnek a 700-as sorozatú lapkakészlettel ellátott alaplapok
Érdemes még pár szót ejteni a Raptor Lake-S processzorokat kiszolgáló új platformról is, ami 700-as sorozatú lapkakészlettel szerelt alaplapok köré épül. Az új platform nagyjából ugyanazt tudja, mint amit az Alder Lake-S generációhoz tartozó 600-as sorozatú alaplapoknál megszokhattunk, már ami az I/O részleget illeti. Ennek megfelelően kétcsatornás DDR5-ös vagy DDR4-es memóriatámogatást kapunk, attól függően, az adott alaplapon milyen memóriafoglalatokat helyeztek el.
A processzor felől továbbra is 28 darab PCI Express sáv érkezik, amelyek közül 16 darab PCI Express 5.0-s szabványú, ezek a videokártyákat szolgálják ki, de igény esetén SSD-k mellé is jól jöhetnek. A fennmaradó 12 sáv már PCI Express 4.0-s alapokon nyugszik, így a processzor által kezelt PCIe NVMe slot is PCI Express 4.0 x4-es sávszélességet kínál. Az alaplapgyártók persze dönthetnek úgy, hogy a 16 darab PCI Express 5.0-s sávot „megcsapolva” PCI Express 5.0 x4-es M.2-es slotot vagy slotokat kínálnak, ám ekkor a videokártya számára biztosított sávszélesség mértéke csökken, ami akár a teljesítményre is negatív hatást gyakorolhat.
Hogy ez így van-e? Majd az első független tesztekből kiderül. A fennmaradó 8 darab PCI Express sávon keresztül egyébként a processzor és a platformvezérlő hub közötti kommunikáció zajlik a már megszokott DMI interfészen keresztül, ami PCI Express 4.0 x8 sávszélességgel bír.
Újítás viszont a Z790 Express esetében, hogy a Z690 Expresshez képest változik a lapkakészlet által kínált PCI Epxress sávok elosztása, azaz most már nyolccal több PCI Express 4.0-s sávot kapunk, ahogy az várható volt. További előrelépés, hogy az USB 3.2 Gen2 portok száma is nőtt, így már maximum öt ilyen csatlakozót rejthetnek az új alaplapok, ám a gyártók most is kapnak némi szabad kezet, hogy a rendelkező erőforrásokat saját belátásaik szerint osszák el a különböző portok és bővítőhelyek között, így ezen a téren biztosan lesznek különbségek.
Az Intel Raptor Lake-S generációjának első három tagja várhatóan 2022. október 20-án kerülhet az üzletek polcaira.
