Szerzői értékelés

Olvasói értékelés

56
2611 - iPon Black Friday - All-in
  • „Az anti-intellektualizmus áramlata folyamatosan átszövi politikai és kulturális életünket, abból a téves gondolatból kiindulva, hogy a demokrácia azt jelenti, hogy „az én tudatlanságom épp annyit ér, mint a te tudásod”. ” Isaac Asimov, Newsweek, 1980. január 21.

Ugyan a hamis hírekre sokan a modern kommunikáció nagypályás machereinek átkos-kárhozott vívmányaként gondolnak, ez az elítélendő gyakorlat valószínűleg egykorú az emberiséggel. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az időszámításunk előtt 1274-ben az egyiptomiak és a hettiták között lezajlott kádesi csata véres-értelmetlen döntetlennel zárult, ám ez a legkevésbé sem zavarta a két nép uralkodóit. Az ütközetet mindketten fényes diadalként könyvelték el, és ennek megfelelően hosszasan ünnepeltették magukat megtévesztett alattvalóikkal. Sőt, a kis híján fogságba eső II. Ramszesz arcátlanságában odáig merészkedett, hogy egy, az érdemeit ezerszeresen felnagyító eposzt íratott arról, hogy Ámon kegyeltjeként egymaga zavarta haza az ellenséget.

Ergo, ez a praktika éppen olyan kipróbált és bejáratott, mint amilyen ősi: egyedül az állami-egyházi információs monopólium szűnt meg, vagy enyhült. Az egyéneket gúzsba kötő cenzúra megannyi országban csupán egy szörnyű éra a boszorkányperekkel, a tortúrával és a nyilvános kivégzésekkel egy kalap alá vett, undorító mementója. Hovatovább, az internetnek köszönhetően egy kis furfanggal az elvileg elnyomás alatt nyögők is relatíve akadálytalanul tájékozódhatnak, vagy létrehozhatják a saját híroldalaikat.

Persze ez azzal a veszéllyel jár, hogy az áttekinthetetlenné duzzadt kibertérben bármikor felütheti a fejét egy, a forráskritikát úri huncutságnak tartó, megvezethető ostobákat felingerlő-kétségbeejtő, kapitális marhaság. A példák hosszasan sorolhatóak. Sokan szentül hiszik, hogy az egész világot sokkoló Sandy Hook-i mészárlás nevetséges színjáték. Csak a homályba burkolózó, rejtélyes-megfoghatatlan háttérhatalom tagjai ötlötték ki, hogy utána bábjaik segítségével keresztülverjenek egy alkotmánymódosítást, és elvegyék az USA lakóinak lőfegyvereit.

Mások vérét a Washington legsikkesebb pizzériái között bérelt hellyel bíró Comet Ping Pong alatti, pedofilokra specializálódott kazamata-kéjtanya borzalmait taglaló mendemondák forralták fel. Egyikük, Edgar Maddison Welch annyira felpaprikázta magát, hogy puskát ragadott, és azt követelte a halálra rémült pincérektől, hogy azonnal engedjék el a nem létező foglyokat. Manapság pedig páran a koronavírust 5G-tornyok felgyújtásával akarják megfékezni, mert azt vallják, hogy az nem közönséges fertőzés, hanem lélekmételyező-tüdődöglesztő hullámokkal élesített nanopor.

Ahogy az ennyiből is kiókumlálható, minimum trükkös logikus szisztéma szerint bemutatni az efféle badarságok változatos motivációjú terjesztőit, és az általuk létrehozott, makacs-mániákus tagadásra, agybajokra vagy üres blöffökre alapozott közösséget. De szerencsére a gyaníthatóan nem kevés kutatómunkát végző Andrew Rossi könnyűszerrel veszi ezt az egy szerényebb képességű pályatársát feltétlenül térdre kényszerítő kihívást. Karon ragad minket, aztán posztmodern Vergiliusként akkurátusan végigkalauzol a téboly, a manipuláció és a látszatra deklaráltan nem ügyelő, viszont paradox módon ezzel a megcélzottaknak még hitelesebbé váló propaganda poklának bugyrain.

Küldetéstudatos, magukra mocskos-becstelen eszközeik dacára egy üdvös ügy kereszteslovagjaiként hivatkozó aktivisták, veterán politikai fixerek, elmebetegek, kufárok, hírnévre ácsingózó, önjelölt médiaszemélyiségek vagy éppen életformájukat sirató, reményvesztett átlagpolgárok: egyre megy. Valamennyien lehetőséget kapnak arra, hogy kifejthessék a nézeteiket. Így bepillantást nyerhetünk a rendszer működtetőinek hétköznapjaiba, és pontos képet alkothatunk magunknak arról, hogy miképpen épül fel ez a bizarr-alternatív szubkultúra.

Ráadásul külön öröm, hogy a jeles szakember eközben nem esik az olcsó moralizálás csapdájába, és a Michael Moore nevével fémjelzett iskola híveire jellemző, tudatos-hatásvadász torzítás sem ront az összképen. A direktor egyszerűen hagyja, hogy a tények önmagukért beszéljenek: a tetteken, és az álhírek kiváltotta reakciókon van a hangsúly. Azaz a megszólaltatottak önszántukból, netán kéjes boldogsággal az arcukon csomózzák meg az akasztásukhoz használt kötelet.

Egyik-másik jelenet mintha egyenesen Ladislas de Hoyos méltán iskolapéldává nemesedő, az ártatlanságát szajkózó Klaus Barbie-val készített interjúját parodizálná. Hiszen míg 1972-ben Lyon bestiális hóhéra kígyókat megszégyenítő hidegvérrel tagadott és terelt, itt senki sem rejti véka alá büszkeségét. Tort ül a legaljasabb, józan ésszel felfoghatatlan gátlástalanság, primitív provincializmus és a vegytiszta, kimagyarázhatatlan-menthetetlen hülyeség.

Összességében tehát elégedettek lehetünk – ám ezzel együtt a záróképsorok után esélyes, hogy óhatatlanul is hiányérzetünk támad. Mivel miközben sorra hullik le a lepel az érintettek motivációiról és technikáiról, a lényegről, jelesül, a slendrián törvényi szabályozásról szinte alig hallani. A rendező tömjénfüsttől rettegő ördögként kerüli annak a kivesézését, hogy beleférhet-e a szabad véleménynyilvánításba az előre megfontolt szándékú dezinformálás, vagy ellenőrizhetetlen-alátámaszthatatlan koholmányok nagy nyilvánosság előtti megfellebbezhetetlen igazságként tálalása. Emellett arról sem tudunk meg semmit, hogy az illetékesek miért nem hajlandóak orvosolni az egyre zavaróbb problémát.

Vagyis egyrészt a legérdekesebb kérdések szégyenszemre megválaszolatlanok maradnak. Másrészt Rossi már-már a demokrácia egyfajta elháríthatatlan-kivédhetetlen hibájának tünteti fel azt, hogy egyesek bizonyítási kötelezettség nélkül delirálnak tévképzeteikről, és valóságnak állíthatja be sejtelmeit. Holott ahogy arra többen rámutatnak, kellő elszántsággal a vígan tenyésző hazugsággyárakat jószerivel hetek alatt fel lehetne számolni, vagy érdemben csökkenthetnénk az anyagi és ideológiai mozgatórugók mentén okozott kárt. De ezen egyetlen kihagyott ziccer kivételével nincs okunk panaszra, ezért ha szeretnénk elmélyedni a sokak fantáziáját megmozgató témában, egy percet se habozzunk: irány az HBO Go!

Összefoglalás

Szerzői értékelés

Egy, az álhírekkel és azok terjesztőivel foglalkozó dokumentumfilm.
Igen alaposan és közérthetően körbejárja a témát, elfogultság vagy ítélkezés nélkül.
Kínosan kerüli a felelősség kérdéskörét.

Olvasói értékelés (6 db)

Az értékeléshez kérlek jelentkezz be!
Bejelentkezés
Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

13 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!
lesliel
lesliel
2020. ápr. 18. 17:03
#5

Csak kövesd a pénz útját...

pl. Kié az HBO? Ott kik a főrészvényesek? Ők kikkel barátkoznak? És kiket támadnak?...

lesliel
lesliel
2020. máj. 13. 21:35

@lesliel 2012-ben a Comet Ping Pong pizzazo (lasd Pizzagate) tulajdonosa volt a 49. legbefolyasosabb ember Washington-ban... ez tenyleg senkiben nem vet fel kerdeseket?

2012-01-18: GQ - The 50 Most Powerful People in Washington
49. James Alefantis -- Restaurateur and Bon Vivant
https://www.gq.com/gallery/50-most-powerful-people-in-washington-dc

To Serve Man - The Lie Of Philanthropy
https://youtube.com/watch?v=gm19xYwJ2nQ&t=56m10s

axe
axe
2020. ápr. 14. 18:38
#4

Zorigóóót köll olvasni oszt mindenki megvilágusul e!!!44!!4négy!!4

powerage
powerage
2020. ápr. 14. 17:34
#3

"egy percet se habozzunk: irány az HBO Go! "

Szóval nézzünk inkább azt? Van rajta American Gladiators is?

Törölt felhasználó
Törölt felhasználó
2020. ápr. 14. 8:57
#2

A gond ott van, hogy a bulvár mint olyan alapvetően nem hír és nem is hírértékű. Az emberek jelentős része nem informálódni jár híroldalakra, hanem szórakozni.

Tudományos lapok, közlönyök ritkán közölnek valótlanságokat, nem? A gazdasági és pénzügyi intézetek sem hazudnak, de nyilván van érdekeltségük és felelősségük is, ezért sokan kamunak titulálják... De ez mindig is így volt, csak az emberek ma már inkább siránkoznak, mint hogy számításba vegyék a nyilvánvalót.

Most biztos le leszek oltva, de ősztintén jelentem ki, hogy a fenti hírek egyike sem mond nekem semmit... Fogalmam sincs milyen hirekrol van szó. Szemetet nem olvasok. Ami azt illeti erre a cikkre is azert kattintottam, mert azthittem valami szociálpszichológiai összefoglaló a témában. Tévedtem :)

BiroAndras
BiroAndras
2020. ápr. 14. 19:00

@powerage

Azért ez messze nem ugyanaz a szint. Csak egy-két területet érint, és ott sem arról van szó, hogy minden rossz, és pláne nem arról, hogy politikailag motivált színtiszta hazugságokkal lenne tele.

pdx006
pdx006
2020. ápr. 13. 16:34
#1

Ma már csak álhírek léteznek. Esetleg csak akkor mondanak igazat, ha baleset vagy dugó van az M7-esen, vagy épp orángután bébi született a vadasparkban - minden más közéleti dolog kamu. Az egyik bulvár, a másik politikai térfél szerint alakítja a híreket, harmadik pedig otthon kitalált hírek innen-onnan lopott képekkel. Olyan hírforrást senki nem fog tudni mondani ami megbízható.  Ami volt, azt ellehetetlenítették, vagy felvásárolták bárhol a világban.

BiroAndras
BiroAndras
2020. ápr. 14. 10:37

@sutyko_hopkins

Az utánnajárásba természetesen beleértettem a józan ész használatát. De léteznek hiteles források is, csak tudni kell felismerni őket. Egy kis gyakorlattal ez nagy biztonsággal megtehető. Pontosabban a nem hiteles forrásokat könnyű felismerni, így ami marad, abban megbízhatunk. És még jobb, ha több független forrást is találunk, amik ugyanazt mondják. Tudományosnak hangzó állítások esetén nagyon hasznos az eredetüket kinyomozni, ami szintén nem nehéz, mert ha nem egy neves tudományos lapban publikált cikk a forrás, akkor szinte biztosan nem igazak. Még magukkal a tudósokkal is vigyázni kell, ha a szakterületükön kívül eső dologról beszélnek.
Még egy hasznos trükk, bár kicsit több melóval jár, hogy nem magát az állítást nyomozzuk le, hanem megtanuljuk az adott témakör alapjait, és magunk ítéljük meg a hitelességét. Ebben az a jó, hogy a hazugságok nagyon ritkán hatolnak ilyen mélyre, plusz az adott témakörre vonatkozó összes jövőbeni butaságot kapásból tudjuk cáfolni, így a befektetett munka is megtérül.

Vissza az oldal tetejére