Bár egy Nap felé száguldó üstökös kapcsán nehéz bármi biztosat mondani, az üstökös fényesedési üteme alapján a kutatók jelenleg azt várják, hogy az ATLAS olyan látványos égi jelenséggé válik, mint a történelmi forrásokban feltűnő kométák. Persze az is benne van a pakliban, hogy végül csalódást okoz a rá váróknak, és alig-alig lesz látható, de amennyiben beváltja a reményeket, rövidesen igazi égi csemegében lehet részük az északi félteke lakóinak.
A C/2019 Y4-et 2019. december 29-én detektálta az Földet fenyegető kisbolygókat kutató ATLAS nevű égboltfelmérési program. A felfedezés idején az égitest mindössze 19,6 magnitúdós volt, és 3 csillagászati egységre járt a Naptól, tehát a Mars Naptól való távolságának nagyjából duplájára tartózkodott. Március közepére aztán az üstökös igencsak felfénylett, és elérte a 4 magnitúdót, amiből a szakértők akár –8 magnitúdós csúcsfényességet is elképzelhetőnek véltek.
Volt már azonban példa hasonló ütemű fényesedésre, például a C/1999 S4 (LINEAR) kapcsán, amely 2000-ben nagyon hasonlóan viselkedett, aztán a Naphoz közeledve egyszer csak szétesett, így a látványos fényshow elmaradt. Ha azonban ez nem történik meg, valami hasonló várhat ránk, mint amilyen a C/1975 V1 West volt 1976-ban.
A május 31-én esedékes napközelségig (az égitest a Nap–Föld-távolság negyedére közelíti meg a csillagot) az északi félteke 50–55. szélességi köre között élők fognak a legjobban rálátni az égitestre, de a 40–60. szélességi kör közöttieknek, így nekünk sem lesz okunk panaszra. Az üstökös ezt követően gyors ütemben halványodni kezd majd, mivel nemcsak a Naptól, de tőlünk is egyre távolabb kerül. Az egyenlítői és a déli féltekén élő észlelőknek egy jó hetük lesz május 28-tól kezdve, de az üstököst ekkor is csak nagyon alacsonyan és rövid ideig fogják látni az égbolton.
Az előrejelzések szerint a C/2019 Y4 április közepétől már szabad szemmel is látható lesz, először diffúz, fényes foltként tűnve fel az égbolton (április 22-én újhold lesz, tehát ekkor különösen jók lehetnek az észlelési körülmények), majd egyre jobban kirajzolódik a kóma (az üstökösmag légköre) és a csóvák is. 2 magnitúdó környékén már a nagyvárosokból is könnyedén észlelhető lesz távcső nélkül is, május közepére pedig az égitest fényessége meghaladhatja a Vénuszét.
Ami a legnagyobb közelség környékét illeti, május 25–31. között az égitest naponta 1 magnitúdóval fényesedhet, ami azt jelenti, hogy minden nappal tízszer fényesebbé válik a korábbinál. A látványos porcsóva eddigre egész éjjel látható lesz az égbolton, azt követően is, hogy az üstökösmag lebukott a horizonton. Eddigre ugyanis maga az üstökös szorosan a Nap mellett lesz, így nappal lesz látható az égen, de mivel sosem kerül 11 foknál közelebb a Naphoz, azért lesz lehetőség észlelni.
A távcsöves észlelések alapján a kométa csóvái egyébként szépen fejlődnek, ahogy közeledik a Naphoz. A napszél által „fújt” ioncsóva mindig a csillaggal ellentétes irányba mutat, míg a nehezebb részecskékből álló porcsóva ívelten követi az üstökösmagot.
