A Brigham Young Egyetem kutatói olyan rendkívül víztaszító felületek kifejlesztésén dolgoznak, amelyek használatával jelentősen megnövekedhet az erőművek és a napenergiával működő rendszerek hatásfoka. Az általuk tervezett szuperhidrofób felszíneket szinte lehetetlen nedvesíteni, mivel a vízcseppek rögtön legördülnek róluk, vagy egyszerűen nagyobb cseppekbe összegyűlve megülnek rajtuk.

A természetben számos példa van hasonló víztaszító anyagokra a kacsák fedőtollaitól kezdve, a pillangók szárnyain át a lótuszlevelekig. Az ez utóbbiról elnevezett lótusz-effektus lényege, hogy a felszínre hulló cseppek nem terülnek szét, hanem gömbölydedek maradnak, és nagyobb egységekbe állnak össze, mivel egymáshoz jobban vonzódnak, mint a felülethez. Idővel aztán elérik azt a tömeghatárt, hogy ha nem teljesen vízszintes a felszín, legördülnek arról.

Ezek a felületek számos biomérnök-csapatot megihlettek már. A mostani kutatás során a szakértők olyan mintázatokat hoztak létre, amelyek aprócska oszlopokból vagy a hajszál vastagságának tizedével megegyező nagyságú barázdákból állnak, majd az egészet víztaszító bevonattal (Teflonnal) látták el, tovább növelve a hidrofób hatást.

Az ilyen bevonatok iránt számos területen nagy igény van. Spray formájában a ruházatra vagy a lábbelire permetezhetők, az érzékeny elektronikus rendszerek könnyebben tisztán tarthatók általuk, a hajótestek külsején alkalmazva pedig megakadályozzák, hogy azon bármiféle organizmus megtelepedjen, vagy beinduljon a korrózió, és elviekben még a jármű vízben való haladását is megkönnyítik.

Julie Corckett és Dan Maynes ezeken felül az energiaipar forradalmasítását várják fejlesztésüktől. Nemrégiben teljes gőzzel üzemelni kezdett a világ legnagyobb naphőerőműve a Mojave-sivatagban. Az erőmű óriási tükrei víztartályokra irányítják a napfényt, és nagynyomású gőzt képeznek az ezekben található folyadékból, amely aztán meghajtja a generátorok turbináit, és elektromos áramot termel. A gőzt ezt követően visszavezetik a tartályokba, előtte azonban cseppfolyósítani kell azt. Ha a kondenzáció olyan tartályokban zajlik, amelyek szuperhidrofób belső felülettel rendelkeznek, a kutatók elmondása szerint sokkal gyorsabbá és hatékonyabbá válhat ez a folyamat. A napelemek vagy éppen az említett tükrök felszínének szuperhidrofób bevonattal való ellátása szintén hatásos megoldás lehet, mivel így ezek a felületek jóval nehezebben koszolódnak.