Amikor a Cassini űrszonda annak idején keresztülrepült a Szaturnusz jeges holdjáról felszabaduló egyik anyagfelhőn, szenzációs felfedezést tett: olyan összetevőket detektált, amelyek a Földön jellemzően a mélytengeri kürtőkből távoznak, amelyek kapcsán egyre többen vélik úgy, hogy egykor az élet bölcsői lehettek. Az anyagfelhőben különösen érdekes volt a metán magas szintje, amely rögtön megmozgatta az asztrobiológusok fantáziáját, bár ők is hangsúlyozták, hogy nem zárható ki, hogy geotermális folyamatok állnak a gáz termelődése mögött, nem pedig élet, amiben mindenki reménykedett.

A helyzet azóta annyiban változott, hogy a szakértők megállapították, hogy a Földön nem ismert olyan geológiai folyamat, amelyben ilyen mennyiségű metán keletkezik. Vagyis az Enceladuson vagy valamilyen ismeretlen földtani esemény zajlik, vagy pedig a metán biológiai folyamatok eredménye.

„Tudni akartuk, hogy vajon a dihidrogénnel etetett földi mikrobák képesek-e olyan mennyiségben metánt termelni, mint amit a Cassini tapasztalt az Enceladuson” – mondja Regis Ferriere, az Arizonai egyetem biológusa. A szakértők ezért a Földön ismert metanogén mikrobák alapján számítógépen modellezték, hogyan nézne ki, ha ezen mikroorganizmusok az Enceladus jégkérge alatti óceánban működnének.

Az Enceladus egy roppant érdekes égitest, hiszen bár távol van a Naptól, a Szaturnusz árapályerői keltette súrlódás melegíti a belsejét, így a jégkéreg alatt hatalmas globális óceán rejtőzik. Ebben a sejtések szerint olyan mélytengeri kürtők is rejtőzhetnek, amelyekből a hold belsejéből hő és vulkanikus gázok szabadulnak fel a vízbe. A Földön ezek a kürtők rendkívül érdekes élővilágnak adnak otthont, amelyben a mikrobák fotoszintézis helyett kemoszintézissel termelnek energiát.

A földi mélytengeri kürtők többek közt metánt, dihidrogént és szén-dioxidot tartalmaznak, és ezeket sikerült detektálni az Enceladus kigőzölgéseiben is. A szakértők tehát a Földön ismert folyamatot modellezték egy feltételezett enceladusi kürtőben, összevetve az eredményeket a kigőzölgésekben megfigyelt molekuláris arányokkal. Az aprólékos munkát igénylő kutatás alapján pedig egyrészt úgy tűnik, hogy a megfigyelt arányok nem magyarázhatók geológiai folyamatokkal, másrészt viszont biológiai folyamatokkal igen, vagyis elképzelhető, hogy valóban mikrobák élnek az Enceladus óceánjának mélyén.

Ezt megerősíteni persze jelenleg nem lehet, hiszen ehhez le kéne fúrni a jégkéreg mélyére, majd közvetlenül vizsgálni az óceáni feneket, egy ilyen küldetés azonban még évtizedekre van, ha egyáltalán megvalósítható. És az sem zárható ki, hogy a nem a Földön nem ismert geológiai folyamatok állnak a háttérben. De a rendelkezésre álló adatok alapján a metanogén mikrobák jó magyarázatot jelentenek a megfigyelt kigőzölgésekre, mondják a kutatók.

Az Enceladusra jelenleg nincs tervben űrküldetés, bár több különböző projekt is felmerült az elmúlt években, végül mindegyiket halasztották vagy törölték. A Jupiter Europa nevű, szintén jeges, gejzíreket eregető holdjára ugyanakkor indul egy olyan küldetés 2024 táján (Europa Clipper), amely különösen hasznos lehet egy eljövendő enceladusi misszió megtervezésekor, meg persze annak feltárásában is, hogy mi zajlik egy ilyen, felszín alatti óceánnal borított holdon.