Bőrsejtekből génmódosítással tumorsejteket ölő őssejteket hoztak létre az Észak-Karolinai Egyetem kutatói. Bár a módszert egyelőre még csak egereken tesztelték, ha embereken is működőképesnek bizonyul, az minden eddiginél hatékonyabb, személyre szabott terápiát jelenthet az agydaganatok egyik halálos típusa ellen.

A szakértők arra a meglepő, évekkel ezelőtti felfedezésre alapozták módszerüket, hogy az agyi őssejtek valamiért nagyon vonzódnak a tumorsejtekhez. Így a kutatók felnőtt emberi bőrsejteket programoztak át ilyen őssejtekké, majd olyan hatóanyagokkal is felszerelték ezeket, amelyek elpusztítják a daganatos sejteket. Az őssejteket ezt követően olyan egerek szervezetébe juttatták be, amelyekben előzőleg emberi agydaganatokat, glioblasztómákat növesztettek. A kezelés hatására a tumorok mérete jelentősen csökkent, az egerek pedig sokkal hosszabb ideig éltek, mint a kontrollcsoport tagjai.

Bár az őssejtterápiák többsége valamilyen szerv vagy szövet növesztésére, regenerálására irányul, ezek a sejtek a jelek szerint más célokra is használhatók lehetnek. Ha pedig tényleg beválnak a glioblasztómák ellen, az óriási dolog lenne. Ezek a daganatok azért nagyon veszélyesek, mert mindent behálózó nyúlványokat bocsátanak ki magukból, így ha daganat fő tömegét sikerül is eltávolítani, akkor is maradnak az agyban tumorsejtek. A főként felnőtteket érintő betegség így nagy arányban halálos, és évtizedek óta nem született új gyógymód vagy hatóanyag a helyzet javítására.

Az agyi, pontosabban idegi őssejtekhez ugyanakkor nem könnyű hozzájutni. Felnőttekben ezek az agykamrák falában rejtőznek, és lehetővé teszik, hogy az agy korlátozott mértékben ugyan, de regenerálódjon. Ezekből viszont egyrészt nincs sok, másrészt nem lehet anélkül hozzájuk férni, hogy felboncolnák az agyat. A szakértők így a génmódosításhoz eszközéhez nyúltak, és felnőtt testi sejtekből, könnyen hozzáférhető bőrsejtekből csináltak idegi őssejteket.

Az ehhez szükséges géneket vírusok révén juttatták be a sejtekbe, és így mindössze négy nap alatt az idegi őssejtekhez hasonló sejtekhez jutottak. Ezt követően újabb módosításokat hajtottak végre: a sejtek egy részét egy olyan génnel szerelték fel, amely lehetővé teszi, hogy a sejt egy gombaellenes szerből a tumorsejtek helyén kemoterápiás hatóanyagot hozzon létre. A másik sejtcsoportot pedig egy olyan fehérjével látták el, amely a tumorsejtekhez kötődve apoptózisra (gyakorlatilag öngyilkosságra) készteti azokat.

Mindkét sejttípus hatásosnak bizonyult az emberi gliobasztóma sejtekkel beoltott egerek tumorjai ellen, mintegy 30 nappal megnyújtva az állatok életét. (Mivel az egerek átlagosan két évig élnek, ez jelentős időtartamot jelent.) A kutatók aztán a jövendő emberi kezelést is tesztelték az egereken. Az elképzelés az, hogy a gliobasztóma javát továbbra is műtétileg távolítanák el, majd a kiemelt daganat helyére tennék be a beteg saját bőrsejtjeiből létrehozott idegi őssejteket, hogy azok elbánjanak a daganat nyúlványaival. Az így kezelt egerekben az újra kifejlődő daganat azonos idő alatt harmad akkorára nőtt, mint a kontrollcsoport tagjaiban.

A kezdeti eredmények tehát nagyon biztatók, az viszont még évekbe telhet, mire a kezelés eljut a klinikai gyakorlatba, ha embereken egyáltalán működik. A terápia kapcsán az egyik nagy kérdés ugyanis az, hogy az idegi őssejtek mennyire mozgékonyak, vagyis mennyire képesek követni az egérénél jóval nagyobb emberi agyban a tumor kiterjedt nyúlványait. A szakértők mindenesetre gőzerővel dolgoznak a problémák megoldásán, és azt remélik, hogy ha a ma diagnosztizált betegeken már nem is tudnak segíteni, azokat, akikről mondjuk két év múlva derül ki, hogy glioblasztómájuk van, már talán kezelhetik az új módszerrel.