Az először 2015-ben leírt emberféle agyával kapcsolatban egy nemzetközi kutatócsoport publikált egy új tanulmányt. A szakértők a H. naledi koponyájának belső lenyomatait vizsgálták, és elemzésük alapján a kihalt emberfaj agya külső mintázatát tekintve meglepően hasonló volt a modern emberi agyhoz.
A H. naledi első maradványait 2013-ban fedezték fel, és az azóta elvégzett vizsgálatok alapján az emberféle 236–335 ezer éve nagyon elterjedt lehetett Afrika déli részein. Vagyis nagyjából akkoriban létezhetett, amikor a modern ember is elkezdett egyre nagyobb szerepre szert tenni a kontinensen. Ez a tény eléggé meglepte azokat a kutatókat, akik úgy hitték, hogy fajunk ebben a késői időszakban gyakorlatilag egyetlen emberfajként létezett Afrikában.
A legnagyobb ide kapcsolódó kérdés, hogy hogyan kelhetett versenyre a harmadakkora aggyal rendelkező H. naledi a Homo sapiens egyedeivel. Az új vizsgálat erre keresi a magyarázatot, arra a tetemes mennyiségű koponyadarabra alapozva az elemzést, amely legalább öt felnőtt után maradt hátra.
Az egyik csonton világosan látszik a homloklebeny tekervényes lenyomata, amely a nyom alapján meglepően hasonló volt a modern ember homloklebenyéhez. Ezzel persze a H. naledi nincs egyedül, hiszen a Homo erectustól kezdve minden emberféle hasonlóan fejlett homloklebennyel bírt, szemben az Australopithecusokkal, akik ezen agyi régiója sokkal inkább hasonlított a csimpánzok homloklebenyére.
A homloklebeny szerkezete azért kiemelten érdekes, mert ez a nyelvhasználat egyik központja. Bár arról korai lenne nyilatkozni, hogy a H. naledi beszélt-e, az világosnak tűnik, hogy a Homo-nemzetség megjelenésével valami gyökeresen megváltozott az agy ezen részén, megalapozva a későbbi nyelvi kommunikációt.
A H. naledi agyának hátsó fele is hasonló lenyomatokat hagyott hátra, mint ami a modern embert jellemzi. Fajunk tagjainak agya rendszerint aszimmetrikus: a bal agyfélteke egy kicsit előrébb helyezkedik el, mint a jobb. Ez az aszimmetria a legteljesebb H. naledi koponyacsonton is látszik. A szakértők továbbá arra utaló jeleket is találtak, hogy az emberős látókérge kisebb volt a csimpánzokénál, ami szintén a modern emberre is jellemző tulajdonság.
A H. naledi tehát a rendelkezésre álló adatok szerint nagyon hasonló szerkezetű és barázdáltságú aggyal bírt, mint mi magunk, csak éppen az sokkal kisebb volt, mint bármely emberféle agya. A Johannesburgtól északnyugatra feltárt koponyák csak 465–610 cm3-esek, holott a H. erectus koponyatérfogata is átlagosan 900 cm3 volt.
A H. naledi agyának mérete tehát az Australopithecusokéra hajaz, szerkezete ugyanakkor egészen más, ami új kérdéseket vethet fel az emberi agy evolúciójával kapcsolatban. A szakértők többsége egyetért abban, hogy fajunk nagy agya révén emelkedett ki a többi emberféle közül. A H. naledi példája ugyanakkor azt mutatja, hogy másfajta stratégiák is létezhettek a kogníció fejlesztésére az agy tömegének növelésén kívül.
A nagy agynak ugyanis megvannak a hátulütői, hiszen rengeteg energiát emészt fel. Fenntartása áldozatokba kerül, gazdagabb étrendet és hosszabb gyermekkort igényel. Bár azt nem tudjuk, hogy a H. naledi használt-e eszközöket, az a tény, hogy ennyire kicsi aggyal túlélte sokkal nagyobb agyú versenytársa mellett, már önmagában is figyelemre méltó. És könnyen elképzelhető, hogy a rejtélyre kicsi, de nagyon komplex agya lehet a magyarázat.
