A fenti képet NASA James Webb űrtávcsövének közeli infravörös tartományban vizsgálódó kamerája (NIRCam) készítette a 630 fényévre lévő Kaméleon I nevű sötét molekuláris felhő központi régiójáról. A hideg, csomókat képező anyagot (kék, középen) a Ced 110 IRS 4 katalógusjelű protocsillag (narancssárga, balra fent) fénye világítja meg az infravörös tartományban. A felhő mögött narancssárga pöttyökként számos háttérbeli csillag tűnik fel, amelyek fénye révén a felhőben levő jeget lehet vizsgálni, amely összetételétől függő mértékben nyeli el a rajta áthaladó csillagfényt.

A James Webb olyan elemeket keresett a felhőben, amelyek új bolygókba beépülve idővel az élet építőkövei lehetnek. A vizsgált Kaméleon I felhő egy csillagkeletkezési régió, amelynek egyik leghidegebb és legsötétebb régióját vizsgálták a szakértők, egy sűrű, csomós részt, ahol csillagok képződnek.

A kutatócsoport a háttérbeli csillagok ezen régión áthaladó fényét a felhő anyagának elemzésére használták, és a módszerrel fagyott víz, szén-dioxid és ammónia jelenlétét mutatták ki, illetve olyan összetettebb jegeket is detektáltak, mint a metanol és más szerves molekulák fagyott formái.

„Eredményeink betekintést kínálnak ezen jegek kialakulásának kezdeti, sötét, kémiai szakaszába a csillagközi porszemcséken. Ezekből aztán a centiméteres méretű anyagcsomók képződnek, amelyekből idővel bolygók alakulhatnak ki” – mondja Melissa McClure, a Leiden Obszervatórium munkatársa a kutatás kapcsán. „ megmutatja, hogy a jég milyen keverékei – és így milyen elemek – kerülhetnek végül a kőzetanyagú exobolygók felszínére, vagy épülhetnek be az óriási gáz- vagy jégbolygók légkörébe.”

Az említett elemek létfontosságúak az élet kialakulásához, így annak megértése, hogy melyikből mennyi épül bele egy újonnan születő bolygóba, segíthet meghatározni, hogy az a planéta végül mennyire lesz élhető. Az a tény, hogy a Kaméleon I molekuláris felhő ennyire komplex elemeket tartalmaz, arra utal, hogy az élet építőköveinek egy részét „készen kapják” ezek az égitestek.