Le se tagadhatnám, hogy mindkét korábbi találkozásom a Nothing készülékeivel pozitív benyomásokat hagyott maga után, hiszen mindig jó valami egyedivel, valami különlegessel találkozni, főleg, ha az adott termék erényei nem pusztán abban merülnek ki, hogy elkülönböznek a fősodortól. Először a második generációjuk legfőbb képviselőjével, a kettes számú modellel, idén áprilisban pedig a (3a) Pro-val barátkozhattam, melynél a mérleg nyelvét az árazás is tagadhatatlanul segített a pozitívabb irányba billenteni.

Lassan közeledik a nyár vége, az augusztus utolsó napjaihoz közeledvén pedig befutott a gyártó legújabb - és valójában legelső – csúcskészüléke is, melyből mindjárt kétféle memória + háttértár kombináció is elérhető, hogy az igazán igényes felhasználóknak se legyen félnivalója. De mi is a Nothing azon a piacon, ahol a felsőkategória legjobbjának kijáró presztizsért harcoló Apple és Samsung mellett számos, leginkább kínai gyártó árasztotta el a piacot, többnyire elképesztően nehezen megkülönböztethető ajánlatokkal. Fotózni szeretünk, esetleg a tartalomfogyasztás az elsődleges, vagy talán csak az a fontos, hogy ne valami szokványosat, unalmasat hordozzunk magunkkal?

Ha valakinek az utóbbi valóban szempont a vásárláskor, akkor mostanra biztosan kifigyelte a Nothing készülékeit, melyek első és második ránézésre is az iPhone-ra jellemző formavilágot igyekeznek ötvözni egy igen különleges hátlapi dizájnnal, egyedi LED-es funkciókkal és fényhatásokkal, illetve saját képükre formált Androidos felhasználói felülettel. Az új készülék láttán azonban úgy tűnik, hogy a cégnél nem igen szeretnek sokáig ülni egy formaterven, az eddigi legerősebbre sikerült mobiljuk tiszteletére ismét újragondolták a dolgokat, egy továbbra is egyedi, de annál megosztóbb hátlapi dizájnnal köszöntve az őszt. A csomag persze továbbra is jónak tűnik, de vajon egy kis egyediségért cserébe elnézhető a látványos áremelkedés?

Csomagolás és tartozéko

A csomagolás terén azért csak maradtak a jól bevált formulánál, tehát a doboz külső kartontokjához ezúttal is a telefon egyedi hátoldalát választotta mintának, mely lényegében 100 százalékban le is leplezi az új dizájnt, mely több elemében is jelentősen eltér a korábbi irányvonaltól. A termékdoboz továbbra is nagyon impozáns és hívogató darab, a lapos fehér doboz exkluzivitást áraszt, a kissé érdes felületéve együtt pedig egyértelmű lesz a minőségérzet megteremtésének sikeres kísérlete. Tetszik a felnyitható, keményfedeles megoldás, mellékelt üdvözlőkártya helyett pedig a fedél belsejére vésték fel a köszönőszöveget.

A felnyitás után máris látható a külön papírral védett telefon és egy azzal nagyjából azonos méretű rekesz, melyben nem csak a szintén egyedi Type-C kábelt, de egy igényesre sikerült, áttetsző szilikonból öntött mobiltokot is találunk. Ez ma már egyáltalán nem apróság, főleg egy meglehetősen egyedi és kevéssé kommersz mobil esetében, ahol bizonyára időbe telne valamiféle utángyártott tokot vadászni, vagy akár extra költségek árán a cégtől rendelni egyet.

Szerencsére nem feledkeztek meg a SIM-tűről sem, mely most is megkapta az áttetsző kis fogantyúját. Ennek hála még kényelmesebb is használni, mint a szokásos, lapos megoldásokat, tehát fizikai formátumú kártyánk behelyezésével nem kell majd sokat bajlódni. Az első benyomás tehát a szokott módon nagyszerű, a korábban látott igényes tálalás és körítés változatlanul kellemes és bizalomgerjesztő első találkozáshoz vezetett.

Az örök nyughatatlan, avagy dizájn és anyaghasználat 

A Nothing valamiért úgy gondolta, hogy ami az aktuális csúcsmobiljuk egyedi dizájnját illeti, inkább nem variálják vagy finomítják a korábbiakat, inkább majdnem az egész asztalt lesöprik és újra berendezik. Tehát, bár a szokott néven, de mondhatni új alapokon folytatják a Glyph névre keresztelt hátlapi "extravagánykodást". Korábban ugyebár a különböző funkciókhoz kötött és valóban egyedi látványt nyújtó LED-ek jelentették az elsőszámú különlegességet, melyet az áttetsző üveg hátlap és az így láthatóvá tett, egyedi mintájú hátoldal koronáztak meg.

Nos, a mobil hátoldala ezúttal senkinek a retináját sem fogja kivillantani a buszon, ugyanis a fotókhoz kötelező vakut leszámítva az összes LED ment a levesbe, hogy a korábbi Glyph interfész átadja a helyét az aprócska kis Glpyh Matrix kijelzőnek és a hozzá tartozó érintőgombnak. No, ezt aztán nem láttam jönni, de úgy tűnik, hogy az Asus után mások is hátoldali kijelzővel próbálkoznak. A monokróm kijelző funkcióira persze még később kitérünk, de egy darabig még idézzünk el kicsit a látványon, amit a telefon hátoldala nyújt.

A Nothing láthatóan annyira nem bírja az átlagosat és a megszokottat, hogy nem bírt magával és a bal felül elhelyezkedő telefotókamerát enyhén közelebb tolta a telefon széle felé, hogy véletlenül se legyen szinkronban az alatta lévő főkamerával. Ha ehhez hozzávesszük a kameráknál nagyobb – de legalább szintén kerek – kijelzőt is, akkor az összkép meglehetősen... érdekes lett. A magam részéről nem különösebben húztam fel rajta a szemöldököm, de az is biztos, hogy sokak számára nem feltétlenül lesz hívogató ez a kissé kaotikus összkép, amit a szimmetria szándékos felrúgásával elértek.

Úgy tűnik, hogy a gyártó ezt teljesen szándékosan alakította így és ha dizájndíjat nem is, de némi tiszteletet ez igazán megérdemel. Ezt leszámítva a kellemes és sajátos hátlap maradt a régi, persze új formákkal, de az összkép azért így is nagyon ismerősen "Nothing" maradt. Az említett érintőgomb nagyjából az alsó hangerőgomb mellett található és a kameralencsékkel ellentétben nem emelkedik ki a hátlap síkjából, ehelyett a főképernyőhöz hasonlóan, az üvegen keresztül érzékeli, amikor megnyomjuk. Szerencsére annyira nem szenzitív, tehát minden kis érintkezésre nem kezd el majd szórakozni kijelzővel, egy kis határozottság kell az aktiváláshoz és még haptikus visszacsatolás, egy aprócska kis rezgés is kíséri a megnyomását.

Ezek mellett még érdekesség, hogy elemlámpaként nem csak a vakut használhatjuk, de ha enyhébb fényre vágyunk, akkor a Matrix kijelzőt is bevethetjük. Valamiért azt hittem, hogy a kamerafény alatti félkörben meghagytak egy LED-csíkot, de sajnos csak dizájnelemnek bizonyult. Illetve van egy vörös kis négyzet az ultraszéles kamera alatt, mely állandó felvételjelző fényként funkcionál. A kis LED a rögzítés megkezdésekor feltűnő villogásba kezd és nem kikapcsolható, legalábbis a zárhanggal ellentétben ehhez nem találtam külön pontot a beállítások között.

A kijelző felől vizsgálva a telefont kellemes visszafogottság fogadott, felül szinte csak a szelfikamera kivágása látható, a beszédhangszóró vékonyka sávja alig volt csak észrevehető a felső káva és a keret találkozásánál. Mivel alul nincs ilyen, egy egyszerre hasznos, mégis fura helyzet áll elő, miszerint a hang a felső részen felénk is áramlik, nem csak a keretbe vágott rácson át a telefon fölé, mindenesetre zenehallgatáskor vagy kihangosításkor gazdagabb élményt nyújt. A kijelző körüli káva amúgy egy hangyányit tovább vékonyodott a kettes számú elődhöz képest, ami örömteli hír, ahogy az is, hogy a kijelző mögé épített ujjlenyomat szenzor pontos és villámgyors.

Az alumínium keretet minden oldalon megtöri egy-egy pár műanyag csíkocska, melyek természetesen antennakivezetésként szolgálnak és bár néhány gyártónak sikerül elrejtenie, egyáltalán nem zavaró, hogy itt megmaradtak. A bal oldalon a két hangerőszabályzó gomb uralkodik, az ellentétes sávon pedig a bekapcsológomb alatt ezúttal is megtaláljuk az Essential Space akciógombját. Én mobilok és digitális kütyük esetén tagadhatatlanul rajongója vagyok a fizikai gomboknak, legyen szó külön fotógombról vagy egy programozható extra billentyűről, örülök, hogy a gyártó ezen nem változtatott a 3a modellek után.

Fent mikrofon és hangszóró, lent pedig ugyanez, csak SIM-tálcával és a Type-C porttal. Ami még biztosan egyedi lenne, az egy 3.5 mm-es hangcsatlakozó, egy MicroSD foglalat, esetleg egy infarport, de ilyesmit ma már tényleg inkább a kínai gyártóknál érdemes keresni és már nálunk is csak egyre ritkább esetben jellemző. Cserébe a készülék meglehetősen egyben van, kialakítása aprólékos és amennyire megmertem szorongatni, hajlítgatni sem nagyon lehet. Ezek mellett jó hír az IP68-as védelem, ami fél órányi lubickolást hivatott elviselni, legfeljebb másfél méteres vízben.

Az ütésálló üvegbetétek esetében a gyártó nem vacakolt annyit az olcsóbb, kompromisszumos megoldásokkal, a kijelzőt Gorilla Glass 7i védi, míg a hátlapra ezúttal Gorilla Glass Victus került. Előbbi minden bizonnyal jobb védelmet biztosít, mint a 3a Pro-nál bevetett Panda Glass fedőnevű megoldás, ahogy a hátoldal is megbízhatóbb védelmet élvez. Utóbbi kicsit csúszós, de kialakításának köszönhetően tok nélkül is magabiztos fogást találtam a telefonon. Az ujjlenyomatokat, azokat gyűjti, de mivel csodaszép fehér színű mobilt kaptam, így ez egy fokkal kevésbé volt feltűnő, mint a fekete kiadásnál. 

Kijelző 

Az OLED kijelző kiváló specifikációkkal érkezik, de először is kiválóan olvashatró, éles és színgazdag volt a képe. Ehhez hozzájárul az akár 4500-nites maximális fényerő is, mely főleg HDR tartalmak esetében fordulhat elő, de mindenképp kiváló, hogy ilyen képességű megjelenítőt szereltek be. Az átlagos maximum valószínűleg inkább 1000-nit körül alakul, de amikor a környezeti fényt érzékelő szenzor dolgozott, mintha néha jobban feltolta volna a megvilágítást, mint amikor manuálisan elhúztam a csúszkát a maximumig.

Ami hiányzik, az az LTPO panel, tehát a kijelző frissítési rátáját közel sem tudja olyan aprólékosan és olyan széles skálán szabályozni. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy 60 Hz alá nem tud leesni, így nincs 1 Hz-es, takarékos üzemmód vagy igazodás a megjelenített mozgókép képkockaszámához. Van helyette 60 Hz, 90 Hz és 120 Hz, ami miatt eret azért nem érdemes vágni, de csúcsmodell lévén azért klassz lett volna, ha ez is belefér a keretbe. Cserébe meglehetősen fullos HDR-támogatást nyújt, talán csak a Dolby Vision hiányzik.

A mindig aktív kijelző elérhető, de túl sok mindent nem mutat majd és sajnos nem is testre szabható vagy módosítható, mindössze az időt mutatja és néhány értesítést. 

Zene füleimnek? 

A hangot néhány sorban le is tudnám, ugyanis a telefon meglehetősen jól teljesített, akkor is, amikor feljebb toltam a hangerőt. A hangzás meglepően telt és részletgazdag volt egy telefonhoz képest, a basszus is egész ügyesen képviseltette magát, szóval, ha épp nincs senkinél hordozható hangszóró, egy kisebb szobában ez is megteheti. Ráadásul csutkára húzva sem torzított be, ami miatt dicséret illeti a Nothing mérnökeit, hallottam már nem kevés rosszabb hangzást telefontól, de még úgynevezett "mini hangszórótól" is, szóval részemről ez így teljesen rendben van. 

Funkciók és szoftver 

A telefon az Android 15-re épülő NothingOS 3.5-ös verziójával érkezik és jó hír, hogy az úgynevezett csúcsmodell kerek 5 éven át tartó rendszerfrissítésre számíthat. Maga a NothingOS továbbra is számos izgalmat tartogat, kezdve az egyedi, monokróm hatású és kellően minimalisztikus UI-témával, mely a brand egyik védjegye az első készülék megjelenése óta.

A gyártó szimpatikus megközelítést alkalmazva a minimalista Android mellett tette le a voksát, ami elsősorban a hozzátoldott extra funkciókkal és az egyedi vizuális elemekkel igyekszik feldobni a fapados alapokat. A gyári widgetekből közel 20 féle van, köztük néhány egész hasznos, pl. Az iránytű vagy a lépésszámláló túrázóknak kiváló lehet, de kéznél lehet a diktafon funkció, folyamatosan csekkolhatjuk, hogy mennyit bámultuk a kijelzőt és persze van időjárás is, mindezt azonos vizuális körítéssel.

Ez a vizuális körítés pedig a monokrómban fürdőzik, ami egyfelől szerintem szuper, imádom ezt a miniamalista, mégis egységes stílust. Másrészt néha annyira visszafogottan ábrázolnak egy-egy appot vagy ikont, hogy nem áll rá a szemem arra, amit keresek, vagy csak szimplán arra, hogy éppen mit nézek. Ez már az egyedi ízlésünkön múlik, de szerintem ez továbbra is kellemes és szerethető része a Nothing szériának.

Nyilván nincs már okoseszköz vagy igazából bármi AI nélkül, így innen sem hiányozhat. A legutóbbi modelltől továbbhozott Essentil Key ezúttal is működik, mögötte pedig ott az Essential Space, ami egy AI alapú segéd. Ez segíthet a munkában, a gépeléssel bevitt és hangalapú jegyzetek készítésében, de a legjobb, hogy az elmúlt hónapokban a rendszer megtanult végre rendesen magyarul, így pl. A nagyágyú Samsunggal ellentétben a gyári AI képes hatékony fordításra, míg a Samsung ezt még a legdrágább telefonjai mellé sem tudja felkínálni a magyar vásárlóknak.

Glyph Matrix 

A segédkijelző meglehetősen érdekes váltás volt a LED-ek után, de tagadhatatlanul izgalmasabb az őrülten villogó diódáknál és a ritmusa táncoló fényeknél, amire igazából továbbra is képes. A kijelző alapvetően kikapcsolt állapotban van, de ha a beállítások között engedélyezve van (ez az alapbeállítás), akkor az érintőgombbal felébreszthető. Nos, tagadhatatlan, hogy a villogásnál jóval informatívabb egy közel 500 LED-et felsorakoztató kis felület, mely szövegek és ábrák kirajzolására is alkalmas.

Alapvetően jelzi nekünk az időt, de még beépített minijátékokat is tud, az üvegezés pedig leginkább arra enged következtetni, hogy azért itt elsősorban a fiatalokat próbálták megszólítani, akik meg leginkább iPhone-t szeretnének, de ezt most hagyjuk is. Attól függően, hogy röviden vagy hosszan nyomjuk a gombját, váltogathatunk a funkciók között, illetve elindíthatjuk őket, pl. a stoppert. Módosításkor mutatja a hangerőt, egyedi hívásazonosítót állíthatunk be, a gyári csengőhangokhoz pedig egyedi kis animációk tartoznak.

Az egész jópofa és van benne potenciál, főleg, ha idővel gyári frissítések és esetleg felhasználói bővítmények is elkezdenek érkezni hozzá. Bár ez a néhány pixel túl részletes mintákra nem alkalmas, de a kreativitás és a funkcionalitás találkozásából született nem kevés szuper ötlet. A gyártó innovációs törekvései tehát értékelendők, viszont magamon mégis azt vettem észre, hogy erőszakkal kellett rászoktatnom magam, mert amúgy nem igazán használtam. Jópofa és több benne a potenciál, mint a LED-ekben volt, csak többnyire megvoltam nélküle. 

Hardver és fotók

DRIVE LINK A NYERS FOTÓKHOZ

Érdekes választás volt a Snapdragon 8s Gen 4 chip használata, mely bár nem egy gyenge darab, kissé energiaigényes és sajnos hajlamos a zavaró melegedésre. A nyers erejét illetően bár nem beszélhetünk csúcsprocesszorról, a Nothing 2-t konkrétan lekörözi és nagyjából az aktuális legjobb Snapdragon teljesítményének is a hozza a kétharmadát, ami bőven kiváló a felhasználók többsége számára. A mobilos játékok nem fognak kifogni rajta, de videót is szerkeszthetünk vele út közben, a teljesítmény rendben lesz.

Hasonló, vagy még jobb a helyzet a fotókkal is, melyek nappali fénynél kifejezetten jól sikerültek. Mindegyik kameránk 50 megapixeles és a rendszer többnyire minden körülmények között jól lövi be a színeket, kellően részletgazdag végeredményt produkálva. A 6x digitális zoomtól talán nem fogunk elájulni, de azért mobilos mércével az is vállalható. Egészen meglepődtem a makrótól is, nem jött zavarba, ha közel került egy tárgyhoz vagy felülethez, sok jól vizsgázott mobilhoz felzárkózott ezzel.

A mozgóképes részleg is rendben van, a bitráta talán lehetne jobb, de a minőségre vonatkozó pozitívumok zömét itt is el lehet mondani, talán jár neki a visszafogott taps.

Sötétedés után az éjszakai mód is egész ügyesen dolgozik, bár itt már jóval több a maszatolás vagy épp az élesítés, az összhatást tekintve mégis elég ügyesen tippeli meg a részleteket és elég szépen világosít ahhoz, hogy több, mint vállalható végeredményt kapjunk. Ha találunk egy szabil pontot, ahol nem remeg a kezünk, az esti felvételekkel is elégedettek lehetünk, részemről ez újabb pirospont.

Maga a szoftver elég átlagos, ami azt jelenti, hogy nincs sok csicsás extra üzemmód a képünkbe tolva, ha megtaláljuk, hogy hol vannak a gombok, onnan már gyorsan egyértelmű lesz minden.

Vezetéknélküli képességek 

A kivehető SIM-tálca két Nano SiM-et fogad, melyek egyszerre is működhetnek, illetve nem hiányzik az eSIM támogatás sem. VAn háromsávos Wi-Fi 7, mely számos általam is kipróbált routerrel ellentétben a 6 GHz-es frekvenciát is támogatja. Az USB-C egy fokkal visszafogottabb, mivel csak USB 2.0-s szabvány húzódik mögötte, így Gigabites netet ne ezen keresztül próbáljunk meg osztani a gépünknek, illetve felejtsük el, hogy ezzel monitorra köthetjük.

Van Bluetooth 6.0 és van NFC is, mellyel kiválóan tudtam helyettesíteni a bankkártyámat vásárlás alkalmával. A műholdkínálat és a GPS kiváló, engem egyszer sem hagyott cserben utazás során, a Google utazástervezőjével ellentétben, ami még olykor gyalogosan is félrevezető. A telefonon viszont nem múlt semmi, mindig azonnal talált kapcsolatot és szakadozást órákon át tartó használat során sem tapasztaltam.

Üzemidő 

A gyártó 5150 mAh-es akkumulátort szánt a nemzetközi piacra, tehát hozzánk is ez jutott el, ami csak azért különös, mert valamiért az indiai felhasználók megkülönböztetett figyelmet élvezhetnek, illetve 5500 mAh-es akkumulátort. Ez a választott lapkészlet ismeretében kissé szomorú, de azért összeségében így is egészen jók vagyunk, hiszen az egynapos üzemidőt így is simán hozza a telefon. Én 30%-nál már erősen keresem tekintetemmel a töltőt vagy veszem elő a powerbankot, de 15-20 órát simán tud a telefon, attól függ, hogy folyton megy a YouTube, vagy azért néha zsebre is vágjuk. Intenzívebbnél már inkább 12-13-at, játéknál meg inkább valahol a felét, de ezek még mindig egészen korrekt számok.

Részemről a 65 wattos töltés vállalhatónak tűnik, főleg annak ismeretében, hogy a Samsung még a csúcskategóriában is képtelen meghaladni azt a nyomorult 45 wattos határt. Egy óra alatt simán feltölti a szárazra fogyott akkuját, ha pedig nem sietünk, a 15 wattos vezeték nélküli töltés is működik. 

Kell ez nekem? 

A Nothing elérkezettnek látta az időt, hogy elmozduljon a prémium kategória felé, ami teljesen érthető lépés a vállalat részéről. Azonban gyártó ajánlatai eddig inkább a középkategóriában játszottak, ehhez szabott árazással és igazából ez az egyetlen komoly gond a Nothing újdonságával, az ára. A Nothing 3 egy újabb igényesre sikerült telefon, mely ezúttal jobb hardverrel, több memóriával, jobb anyaghasználattal és új funkciókkal kiegészülve igyekszik meggyőzni a pénzköltésre hajlamosabb vásárlókat.

A gond azonban az, hogy ebben az árkategóriában vannak nagyobb halak, akik azért tudnak pár jó ajánlatot villantani. A Nothing összességében egy gyors rendszersebességet produkáló darab, meglepően jó fotós képességekkel, kiváló anyaghasználattal, egész ütős beépített hangszórókkal, szuper szoftveres apróságokkal és a LED-eknél sokkal szerethetőbb Glyph Matrix kijelzővel. A gyártónak mindezekkel együtt is kijár az innovációs plecsni, mely leginkább az egyedi megközelítésért és a törekvésért jár, egyfajta távoli ösztönzésként, hogy a következő szériával valami igazán nagyot mutasson.

A gondok tetején a melegedéséről ismert processzor terpeszkedik, mely kellemetlenül forróvá tudja tenni a telefont. Az üzemidő leginkább átlagos, a kijelző bár nagyon szép, az LTPO hiánya azért kellemetlen, végül bármennyi jó tulajdonsága is van, az ára tehet keresztbe neki, mert nehéz dolga van a hasonló képességeket valamivel olcsóbban kínáló konkurensekkel szemben. Nagyjából 100 ezer forinttal drágább a kettes számú elődjénél, ami azért elég durva ugrás, még akkor is, ha a fejlődés kézzel fogható. Ha viszont lejjebb megy az ára, csak ajánlani tudom azok számára, akik egyedi és jól összerakott telefonra vágynak.