A jégkorszaki megafauna, a gyapjas mamut, az óriáslajhár, a kardfogú tigris és a gyapjas orrszarvú kipusztulása évtizedek óta vita tárgyát képezi a szakértők között. Sokan azon a véleményen vannak, hogy az egyre nagyobb létszámú Homo sapiens vadászta le ezeket a nagytestű állatokat. Mások egyéb okokat (is) valószínűnek tartanak a valaha élt legnagyobb emlősök gyors ütemű kipusztulására. A Current Biology oldalain nemrégiben megjelent egy tanulmány, amelynek szerzői az utóbbi csoportot gazdagítják: a gyapjas orrszarvú DNS-ének vizsgálata alapján úgy vélik, hogy elsősorban éghajlati változások állhattak a faj kihalásának hátterében.
Edana Lord, a svéd Paleogenetikai Központ munkatársa és kollégái szerint az orrszarvúk kihalásának idején az éghajlat egyszerűen annyira gyorsan változott, hogy az állatok nem tudtak lépést tartani. A gyapjas orrszarvú egy 2–3 tonnásra megnövő, 3–4 méter hosszú, vastag bundával borított kolosszus volt, amely Eurázsia északi részének jeges sztyeppéin legelészett. Nagyjából akkora lehetett, mint egy mai szélesszájú orrszarvú, bár hosszabb és vékonyabb szarvakkal rendelkezett, amit a szakértők szerint elsősorban a hó félresöprésére használhatott.
A gyapjas orrszarvú több mint 350 ezer évvel ezelőtt jelent meg, majd 14 ezer évvel ezelőtt hirtelen eltűnt. Mivel fő élőhelye Szibéria volt, ahol az ember a kutatások szerint már 30 ezer évvel ezelőtt megjelent, elődeink nagyjából 16 ezer évig együtt éltek ezekkel az állatokkal. Ilyen körülmények között logikus lehetne az embert hibáztatni a kihalásért, ugyanakkor a faj eltűnése gyanúsan egybeesik az úgynevezett Bølling–Allerød-felmelegedés kezdetével. Ez az időszak 14 700 évvel ezelőtt kezdődött, és nagyjából 2000 évig tartott. Az átmeneti felmelegedés ideje alatt a sarki jégsapkák olvadása nyomán több mint 15 méterrel emelkedett meg a tengerszint.
A svéd szakértők számára a legnagyobb kérdés az volt, hogy meg lehet-e állapítani, hogy az orrszarvúk hanyatlása 30 ezer évvel ezelőtt, az ember megjelenésével kezdődött, vagy 14 ezer évvel ezelőtt, a gyors felmelegedés időszakában. Ennek érdekében évekig kutattak Szibériában olyan maradványok után, amelyekből megfelelő minőségű DNS nyerhető ki. Ebből ugyanis elvileg megállapítható, hogy mennyire volt belterjes vagy genetikailag sokféle a populáció, amiből következtetni lehet annak aktuális létszámára.
A kutatók végül 14 állat mitokondriális genomját és egy 18 500 éve elpusztult példány sejtmagi genomját szekvenálták. Az erősen töredékes genetikai állományok összeállításához a faj legközelebbi rokona, a szumátrai orrszarvú genomját használták referenciaként. A két faj genomja 99 százalékban megegyezik, így ennek alapján a kutatóknak sikerült a kihalt faj genetikai állományának csaknem teljes szekvenálása.
A vizsgálat alapján a 18 500 éves lelet erős genetikai sokféleséget mutat, ami azt jelzi, hogy a populáció ekkor még stabil volt. A genetikai kódból hiányoznak a belterjes szaporodásra utaló jelek, amelyek a populációk hanyatlásának velejárói. Ez alapján tehát úgy tűnik, hogy bármi is történt az orrszarvúkkal, az valamikor ezt követően kezdődött. Az éghajlatváltozás gyanítható döntő hatását a mitokondriális DNS-minták is megerősítették.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a túlvadászásnak ne lett volna szerepe a faj kihalásában. Az is lehetséges, hogy a kérdéses időszakban az emberi vadásztechnikák minősége és/vagy az emberpopuláció létszáma ugrásszerű növekedésen ment át, és ez intenzívebb vadászathoz vezetett. A legvalószínűbb magyarázatnak azonban az tűnik, hogy a gyors felmelegedés áll a gyapjas orrszarvúk kihalásának hátterében.
Az állatokat a szakértők szerint valószínűleg nem is a magasabb hőmérséklet sújtotta döntően, hanem a megnövekedett csapadékmennyiség. Ez az egyébként száraz sztyeppén több havazást jelentett, így az állatok nem voltak képesek előásni a hótakaró alól a füvet. Így mire felmelegedés nyomán a hó is eltűnt, és a táplálék elérhetővé vált volna, a faj kihalt az éhezés miatt.
A szakértők a következő időszakban további sejtmagi mintákkal szeretnék feltárni, hogy mi történhetett az orrszarvúk kihalása előtti pár évezredben.
