Egereken már korábban is végeztek az űrben vizsgálatokat, például az űrsiklók fedélzetén, de ezek során általában csak azt kutatták, hogyan lehet az állatokon különféle kísérleteket végezni súlytalanságban, azok viselkedésével és egészségi állapotával pedig nem nagyon foglalkoztak. April Ronca, a NASA kutatója és társai azonban pontosan ezt tették: 2014-ben 20 egeret küldtek fel az ISS-re, ahol az állatok hasonló körülményeknek voltak kitéve, mint a fedélzeten tartózkodó űrhajósok.

A kutatás során azt vizsgálták, hogyan bírják az állatok a mikrogravitációt, a sugárzást, a zárt környezetet, a megemelkedett széndioxid-szintet és az egyéb, űrbéli tényezőket egy hosszabb tartózkodás során. A kísérletben nőstény egerek vettek részt, amelyek 16 vagy 32 hetesek voltak a Földről való távozáskor. Miután 4 napig utaztak a SpaceX Dragon űrhajójának fedélzetén, az egerek 17–37 napot töltöttek az űrben, ami 3 éve élettartamukhoz képest igen hosszú küldetésnek minősül.

Mivel a kísérlet elsődleges célja az egerek viselkedésének tanulmányozása volt, a ketreceket több kamerával is felszerelték. Mind a 20 állat túlélte a „kiküldetést”, és amikor visszatértek a Földre, jó egészségnek örvendtek, és testsúlyuk is hasonló volt, mint amivel távoztak. Az állatok alapvetően nagyon hasonlóan viselkedtek az űrben, mint a földön, vagyis ettek, bundát tisztítgattak, aludtak és összebújtak társaikkal. Felfedezték a ketrecet, annak minden részét belakták, és alvásuk is normál ütemet követett.

Az egerek tehát nagyon jól alkalmazkodtak a mikrogravitációhoz, egy fontos különbség azonban megmutatkozott viselkedésükben a földi kontrollcsoporthoz képest: a fiatalabb korcsoport tagjai az űrben jóval aktívabbak voltak, mint földi társaik. Minden űrbéli állat gyorsan megszokta a helyváltoztatás sajátos módját, hamar rájöttek, hogyan lehet ide-oda siklani a ketrec különböző részei között, és hogyan állíthatják meg a mozgást azzal, hogy farkukkal vagy végtagjukkal belekapaszkodnak valamibe.

A fiatalabb állatok ugyanakkor a célzott helyváltoztatáson túl egy másfajta mozgást is gyakorolni kezdtek. A 10. nap környékén egy-egy állat elkezdett körözni a ketrecben, ami általában más fiatal egereket is hasonló mozgásra ösztökélt. A szakértők egyelőre nem biztosak abban, hogy mi állhat a háttérben. Szerintük elképzelhető, hogy úgynevezett abnormális repetitív viselkedésről lehet szó, amit más esetekben is megfigyeltek már, ha a lakhatási körülmények szűkösek és ingerszegények voltak. Ilyen például, amikor a ketrecbe zárt állatok fel-alá járkálnak vagy ingatják testüket.

Az is elképzelhető, hogy a körözés a mikrogravitációra adott stresszreakció, amellyel kibillent egyensúlyérzéküket igyekeztek stimulálni az állatok. Végül az sem kizárt, hogy az egerek egyszerűen csak élvezték az új helyzetet, és a Földön kivitelezhetetlen mozgásokkal szórakoztatták magukat – amit időről-időre az emberi asztronauták is megtesznek.