2014-ben, amikor Nyugat-Afrikát a valaha regisztrált legnagyobb ebolajárvány sújtotta, több mint 11 ezer halálesettel, a világ megkönnyebbülhetett, amikor egy klinikai vizsgálat során először nyert igazolást, hogy egy vakcina hatékonyan megelőzheti a vírusos betegséget. Ez a vakcina azonban várhatóan nem nyújt majd érdemi védelmet a Bundibugyo-ebolavírus (BDBV) ellen, amely a múlt hónapban bukkant fel a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A kutatók mégis abban reménykednek, hogy más kísérleti vakcinákkal megismételhetik a 2014-es bravúrt, ismét megtalálva az üdvözítő megoldást.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) május 17-én nemzetközi jelentőségű közegészségügyi vészhelyzetnek nyilvánította a Bundibugyo-járványt, és azóta egy zártkörű találkozót is tartott oltásszakértőkkel a lehetséges megoldások megvitatására.
„Sürgősen el kell indítanunk a megfelelő klinikai vizsgálatokat a releváns vakcinajelöltekkel”
– mondja Helen Rees, a Witwatersrand Egyetem oltáskutatója, aki részt vett a kérdéses találkozón.
A 2014-ben bevált ebola elleni vakcina azóta több járvány megfékezésében is segített, de csak a vírusnemzetség Zaire nevű fajával szemben bizonyult hatásosnak, amely az embereket megbetegítő négy típus egyike. (A másik három a BDBV, a Szudán és a Taï erdő.) A Kongói Demokratikus Köztársaságbeli új járvány első ismert esetét április 24-én azonosították, és a kutatók csak pénteken erősítették meg, hogy a BDBV áll a betegség hátterében. A járvány során eddig közel 500 gyanús esetet detektáltak, köztük két, Ugandába utazó személyt, és mostanáig több mint 130 potenciálisan kapcsolódó haláleset történt.
A WHO-találkozó résztvevői több olyan oltásról is beszéltek, amelyek az elmúlt 15 év kísérletei során különböző mértékben bizonyultak hatékonynak a majmok BDBV elleni védelmében. Ezek a kutatások azonban kevés állat részvételével zajlottak, és a legígéretesebb eredményeket olyan kísérleti oltások hozták, amelyeket még nem engedélyeztek emberi használatra.
Tüskék és tüskék
Minden jelenleg fontolóra vett vakcina az ebolavírusok felszíni tüskefehérjéjét tartalmazza. Egy kutatás során a Zaire-ebolavírus elleni vakcina korai változatát tesztelték, amelynél a tüskefehérje génjét egy ártalmatlan vezikuláris sztomatitisz vírus (VSV) genomjába juttatták be. Az oltóanyag korlátozott sikert hozott: négy majomból hármat megvédett a haláltól, amikor szándékosan megfertőzték őket a BDBV-vel (az az úgynevezett challenge kutatás) – de mindannyian megbetegedtek, és a vérükben is jelen volt a vírus, ami azt jelenti, hogy valószínűleg fertőzőek is maradtak.
A szakértőket nem lepte meg különösebben, hogy ez a Zaire-vakcina csak részben működött, tekintve, hogy a Zaire-vírus és a Bundibugyo-vírus tüskefehérjéjét kódoló gén szekvenciája körülbelül 30%-ban eltér egymástól. „Az eddigi beszélgetések során senkitől sem hallottam, hogy ezt a vakcinát kellene bevezetnünk” – mondja Rees.
Egy későbbi kísérletben egy olyan VSV-t teszteltek, amely jobban passzol a jelenlegi helyzethez, mivel a Zaire-fehérje génje helyett a BDBV génjét használták. A vakcina hatékonyan védte meg mindhárom, BDBV-vel megfertőzött majmot.
„Ahogyan az várható volt, fantasztikus eredményt kaptunk: nem alakult ki betegség, se vírusterhelés, semmi”
– mondja Thomas Geisbert virológus, a Texasi Egyetem Orvostudományi Karának munkatársa, aki társaival a PLOS Neglected Tropical Diseases 2013. decemberi számában megjelent tanulmányban számolt be a kutatásról. Jelenleg azonban még nincs „klinikai minőségű” BDBV elleni vakcinajelölt, vagyis olyan, amit emberi kísérletekben is tesztelni lehetne.
Egy másik lehetőség két, jelen helyzetben nem tökéletes vakcina kombinálása lehet. Ugyanebben a 2013-as cikkben Geisbert és kollégái hasonló sikert jelentettek a BDBV ellen három majom esetében, akiknek először olyan VSV-t adtak, amely a Szudán-vírus tüskefehérjéjének génjét hordozta, majd két héttel később egy emlékeztető oltás keretében a VSV-vel a Zaire-vírus tüskefehérjéjének génjét is beadták nekik.
Kombinált megoldás?
A vakcinákat fejlesztő, IAVI nevű nonprofit szervezet klinikai minőségű készlettel rendelkezik a Szudán-ebolavírus elleni egyik vakcinajelöltből, amelyet kisebb klinikai kutatásokban már teszteltek az Egyesült Államokban és Ugandában. Tehát elméletileg egy BDBV-járványt szenvedő ország megtehetné, hogy megismétli a 2013-as majomkísérletet embereken, vagyis először a Szudán-faj elleni, majd a Zaire-vírus elleni oltóanyagot adnák be a lakosságnak.
Ezt a lehetőséget érdemes lenne megvizsgálni, tekintettel a helyzet súlyosságára és a kifejezetten a Bundibugyo-vírusra irányuló orvosi ellenintézkedések hiányára, mondja Mark Feinberg, az IAVI vezetője. Ha a közegészségügyi hatóságok igényt tartanak az IAVI Szudán-vírus elleni vakcinajelöltjére, Feinberg elmondása szerint a szervezet biztosítani fogja azt.
César Muñoz-Fontela, a Bernhard Nocht Trópusi Orvostudományi Intézet vírusimmunológusa, aki részt vett a WHO ülésén, ugyanakkor komoly fenntartásokat fogalmazott meg ezzel az úgynevezett prime-boost (alapimmunizálás és emlékeztetés) stratégiával kapcsolatban.
„Nincs elég bizonyíték arra, hogy védelmet nyújt. Tényleg azt hisszük, hogy három majom elég ahhoz, hogy ilyen döntéseket hozzunk?”
– veti fel a szakértő. A kutató azt is hozzáteszi, hogy a majomkísérletekben a potenciálisan védő antitestek szintje alacsony volt.
Muñoz-Fontela attól is tart, hogy ha ez a stratégia nem válik be a Bundibugyo-járványnál, az alááshatja a már jóváhagyott ebolavakcinák iránti bizalmat a későbbi, Zaire-faj okozta járványok esetén is. „Nagyon, nagyon meggyőző tudományos információkra van szükség a prime-boost stratégia teszteléséhez, mert sok évbe telt, mire elnyertük a közösségek bizalmát, és mindent elveszíthetünk, ha nem megfelelően járunk el” – mondja a kutató.
Beth-Ann Coller, aki a Merck globális klinikai fejlesztési igazgatója volt, amikor a vállalat piacra dobta a Zaire-ebolafaj elleni vakcinát, szintén aggódik az ötlettel kapcsolatban. „Nagyon szeretném, ha már készen állna egy BDBV-vakcina!” – mondja Coller, aki 2023-ban vonult nyugdíjba.
***
A lehetséges BDBV elleni vakcinák azonban még messzebb vannak az emberi alkalmazástól. Az Oxfordi Egyetem egyik kutatócsoportja januárban 26,7 millió dollár értékű támogatást kapott az Európai Uniótól és a nonprofit CEPI nevű járványügyi szervezettől a BDBV és több más filovírus elleni vakcinák fejlesztésére. Az oxfordi kutatók a Moderna vállalattal együttműködve egy mRNS-vakcina (hírvivő RNS) fejlesztésén dolgoznak, miközben az indiai SII vállalattal közösen a BDBV tüskefehérjéjének génjét egy csimpánz-adenovírusba tervezik integrálni klinikai vizsgálatok céljából.
Az SII, amely a világ legnagyobb vakcinagyártója, a hírek szerint még nem kapta meg az oxfordi „kiinduló” vírust a termék előállításához, és körülbelül 30 napra lenne szükségük a gyártás felfuttatásához és a kiszállításhoz. Teresa Lambe molekuláris genetikus, az oxfordi csapat vezetője elmondta, hogy olyan gyorsan dolgoznak, ahogy csak tudnak, és mivel az SII rendkívül jól fel van készülve a vakcina gyors előállítására, ha az oxfordi csapat végez a saját részével, nagyon hamar készen lehet az oltóanyag.
