Az AI-adatközpontok eléggé nagy tempóban épülnek manapság, igaz, a lendület néhol azért elkezdett fogyni, aminek sokszor nemcsak az az oka, hogy nincs elég hardver, amivel meg lehet tölteni ezeket a hatalmas épületeket, hanem az is, hogy a helyi infrastruktúra egyszerűen nincs felkészülve arra a terhelésre, amit egy-egy ilyen AI-adatközpont munkába állítása jelent. A lakosság is egyre inkább tiltakozik az efféle beruházások ellen, hiszen egyrészt sok vizet és áramot fogyasztanak, ami veszélyeztetheti a lakosság ellátásának biztonságát, másrészt az energiaárak is emelkedhetnek miattuk, hiszen a megnövekedett terhelést nehezebb kiszolgálni, több a meghibásodás és a villamosenergia-hálózat fejlesztése is pénzbe kerül.
Európában és az Amerikai Egyesült Államok területén már nem feltétlenül fogadják tárt karokkal ezeket az építményeket, ezért a beruházók elkezdtek Ausztrália felé kacsintgatni, hiszen ott rengeteg beépíthető földterület van, sok a megújuló energiaforrás, valamint abban a térségben talán még nem lehetetleníti el a lakosság az efféle építkezéseket. Az új beruházói stratégiára az ausztrál kormányzat is felfigyelt, a negatív nemzetközi példákat látva pedig úgy döntöttek, még időben létrehoznak egy megfelelő szabályozási környezetet annak érdekében, hogy elejét vegyék a nem kívánt negatív hatások begyűrűzésének. A New York Times munkatársai szerint az ausztrál miniszterelnök, Anthony Albanese világossá tette: Ausztrália a világ első olyan országa lesz, ami keretek közé szorítja az AI adatközpontok működését, ezt pedig egy egységes nemzeti keretrendszer formájában teszik meg.
Az szabályok kidolgozása még tart, azaz kisebb-nagyobb finomításokra lehet még számítani, de az irány egyértelmű és világos. Azt szeretnék elérni, hogy az AI-adatközpontok megtermeljék a működésükhöz szükséges áramot és bánjanak takarékosan a vízkészletekkel, hiszen Ausztrália a Föld legszárazabb lakott kontinens az IGRAC adatai alapján. Fontosnak tartják továbbá azt is, hogy az AI-adatközpontok üzemeltetői tartsák tiszteletben a szellemi tulajdont és az ahhoz fűződő szerzői jogokat, legyen szó zenékről, különböző alkotásokról, irodalmi művekről, újságokról, vagy éppen egyéb tartalmakról. Azt is szeretnék elérni, hogy a felsorolt területek képviselői maguk gyakoroljanak kontroll munkájuk ára és értéke felett. Az ausztrál miniszterelnök szerint bármi, ami ezeket az elvárásokat nem teljesíti, egyszerűen lopás.
Noha a lakosság és az alkotói közösség összességében pozitívan fogadta a szabályozás tervének hírét, az AI-iparág képviselői és az üzleti szereplők már nem ennyire lelkesek, ugyanis szerintük a túlzott szabályozás azt eredményezheti, hogy Ausztrália kimarad mindazokból a lehetőségekből, amelyeket az országba települő AI-adatközpontok nyújtanának. Az AI tudományok terén mozgó professzor, Toby Walsh, aki az Új Dél-Wales-i Egyetem kötelékét erősíti, összességében úgy látja, az ausztrál miniszterelnök által felvázolt irány jó, mert a legtöbb ausztrál polgár kifogásait kezeli, már ami az AI-adatközpontok építését és üzemeltetését illeti, ugyanakkor arra is rámutat: ezek egyelőre még csak tervek, a kész szabályozás kidolgozás alatt áll. Az ördög szerinte majd a részletekben rejlik, amikor kiderül pontosan hogyan is akarja kivitelezni a szabályozást az ausztrál kormányzat.
