Első ránézésére ez akár egy valódi újdonságnak is tűnhetne, ám a Hotas One névre keresztelt periféria valójában több, mint nyolc éve van jelen a piacon, köszönhetően a különböző újrakiadásoknak. Legyen szó könnyed repkedésről, esetleg egy kis lövöldözésről, űrhajós mókáról vagy realisztikus pilótaszimulációkról, egy dolog egészen biztos: ahogy a Quake sosem lesz az igazi controllerrel, úgy a szimulátorok se, pláne billentyűzettel és egérrel. Itt jönnek hát képbe a botkormányok, melyek nélkülözhetetlen kiegészítők a repülős szoftverek és főleg a szimulátorok kedvelői számára.

A Thrustmaster a játékos közönség körében valószínűleg elég jól ismert a különféle irányítóeszközökről, perifériákról, kiegészítőkről. A T.Flight Hotas One pedig leginkább az árával keltheti fel a figyelmünket, hiszen nem nehéz fellelni eszközöket ennek a háromszorosáért, melyek még bőven nem a felső kategóriát képviselik. Ha esetleg pont azok közé tartozunk, akik érdeklődnek a szimulátorok iránt, esetleg csak szeretik a repülés élményét játékos formában is megélni, de eddig nélkülöztek egy jól felszerelt irányítópadot, a Hotas One egészen ígéretesnek tűnik. Egy botkormány, egy kazal gomb és a pedálokat is helyettesítő gázkar, egyetlen, két részre szedhető csomagban.

Ahogy az pl. az autós kormányszetteknél sem szokatlan, a gyártó ezúttal fogta a repülős szimulátorok műfajának egyik kiemelkedő képviselőjét, a Microsoft Flight Simulator 2024-et és a tavaly novemberi megjelenés apropóján kiadta a Hotas One újrafestett változatát. A termék a komor fekete helyett ezúttal élénkebb öltözetben, ám változatlan formában, a korábban megismert gombkiosztással került a boltok polcaira. A kérdés így elsősorban az, hogy ez a veterán eszköz 2025-ben is ajánlható vétel-e, elsősorban a kezdő felhasználók számára. 

Kicsomagolás

A gyártó egy hagyományos karton kockába ültette a terméket, kívülről azonban igyekezett feldobni azt a felhős ég kékjével, ahová várhatóan eljuthatunk majd a botkormány jóvoltából. Az általában sötétebb, "gameresebb" esztétikával operáló eszköz ezúttal nagyrészt fehérben tündököl, a dobozon pedig a konzolok és hivatalos kiegészítőik dobozán is látható zöld csík, illetve a kompatibilitást jelző XBOX-os feliratok is megjelentek. Ez pedig bizony azt jelenti, hogy a PlayStation sajnos kimarad a buliból, a Microsoft ezúttal sajnos nem osztozkodik.

Miután a doboz informatívabb hátulját is átvizsgálva megbizonyosodtunk arról, hogy ezt a terméket keressük, jöhet a felbontás. Odabent a fapadosabb termékekre jellemző tálalással találkozhatunk, mely főleg a biztonság jegyében készült és leginkább nélkülözi az eleganciát. Ez egy két félből összeálló, hungarocell dobozt jelent, melyet úgy formáztak meg, hogy helyet adjon az egyedi formákkal bíró terméknek, karokkal és vezetékekkel együtt. Kár, hogy a lemorzsolódott polisztirolszemcsék beleragadnak a termék különböző pontjaiba, ami főleg a fekete alsó részen tartogat nekünk egy kis takarítani valót. Annyi puhább, habos szerkezetű bélelőformát láttunk már, szerintem a Hotas One is megérdemelne valami olyasmit.

A doboz tetején egy sor füzetke fogadott, ezek között a leghasznosabb a képekkel megtámogatott szerelési segédlet, mely a két részre szedhető termék szét- és összeszereléséhez tényleg gyors segítség volt. Ezen felül szuper gesztus, hogy ha már egy példány az új Flight Simulatorból nem fért bele a költségvetésbe és a dobozba, a Microsofttal való együttműködés jóvoltából azért 1 hónap Game Pass Ultimate igen. A mellékelt kód ugyan csak olyan fiókkal használható majd fel, ahol korábban nem volt Game Pass, cserébe a játék így PC-n és Xbox-on is hozzáférhető lesz, tehát tökéletes ajándék az első szárnypróbálgatáshoz.

Barátkozás

Nos, de akkor emeljük ki a cuccot a hungarocellből és vegyük szemügyre. A termék egyik legnagyobb érdekessége, hogy az asztalunkon alapvetően szélesen elterülő eszköz két részre szedhető, illetve alapból két darabban érkezik, a gázkart és az irányítókart így kezeink számára kényelmesebb pozícióba helyezhetjük. Fontos, hogy fizikai értelemben ilyenkor is egyetlen termékről beszélhetünk, melyek szeparált formában is mindvégig egyetlen közös vezetéken osztoznak, ahogy a géphez való csatlakoztatás is egyetlen USB-A vezetékkel történik.

Maga a csatlakoztatás tehát egyáltalán nem lesz bonyolult, a szétszedéssel, illetve az összeillesztéssel viszont már elment némi időm. Először azt gondolhatnánk, hogy valamiféle ügyes mechanikával szétpattinthatjuk és ugyanezen az elven össze is tapaszthatjuk, ám sajnos ennél komplikáltabb a helyzet. Hiába kaptunk egy pofás kis újrakiadást, a termék a festést leszámítva változatlan és megegyezik a bő 8 esztendős konstrukcióval, ami ahogy látható, már akkor sem volt maradéktalan.

A termék alján figyelmesek lehetünk egy imbuszkulcsra, melyet a számára kijelölt mélyedésből kell kipattintanunk. Ez számomra nem komolyságot, hanem extra lépéseket és apró, könnyen elhagyható kiegészítőket jelent és ahogy a G29 kormánynál, úgy itt is megjegyzem, hogy legalább a belépő kategóriában illene odafigyelnie a gyártóknak arra, hogy az eszközt a gyerekek is minimális erőfeszítéssel használhassák. De nem akarok nagyon szigorú lenni, végül is a kijelölt tárolórész nem engedi el egykönnyen a kulcsot, így, ha nem feledkezünk meg róla szerelés után, akkor valószínűleg még sokáig velünk marad.

Összességében mégis azt kell mondjam, hogy ez az aviációs eszköz kissé avittasnak érződik. A csavarozgatás, az összepattintás és a kábelekkel való bűvészkedés a rögzítéskor szükséges hossz és pozíció eléréséhez nem a legkényelmesebb. Egyfelől elismerem, hogy a procedúra végén az eszköz stabil és kellően intaktnak érződik. Nem féltem tőle, hogy valaha is szétválna, ugyanakkor miért kellenek elhagyható csavarok és imbuszkulcs, főleg úgy, hogy a joystick ellenállását egyetlen tekerhető gomb segítségével húzhatjuk szorosabbra, szóval biztosan lett volna egy fokkal ügyesebb megoldás erre a problémára is.

A konzolhoz vagy PC-hez való csatlakoztatást egy hagyományos, de kellően vastag és durván 2 méteres vezeték biztosítja, a végén egy sima USB-A fejjel. Nincs rugalmas kábel és puha harisnyázás, ami ebben az esetben teljesen elnézhető lenne, ha nem ezzel a merev kábellel kellene birkózni, amikor a terméket próbáljuk összeilleszteni. Ezt leszámítva egy ilyen eszköznél inkább egy tartós és masszív a vezeték az elvárt, amit meg is kapunk, a csatlakozófej pedig szerencsére kellően lapos, hogy a legtöbb bemenethez hozzáférjünk vele.

Nézzük meg, hogy mit is kap a vásárló a pénzéért, hogyan fest és milyen kézbe venni a terméket. Ahogy már említésre került, a Thrustmaster nem variált túl sokat az eredeti recepten, szóval fogta a klasszikus T.Flight Hotas One-t és nagyrészt szép fehérbe öltöztette, némi feketével, illetve egy kevés kékkel megfűszerezve, ami passzol a Flight Simulator 2024 felirathoz, melyből jutott egy-egy mindkét oldalra. Az összhatás egész jó, a botkormány csavarozott alumínium gyűrűje pl. egészen pofás, bár az én ízlésemnek valahogy nem állt össze igazán.

Ez persze apróság, engem jobban zavar, hogy a műanyagon érezhető, hogy nem éppen a prémium kategóriában járunk. Semmi komoly probléma, ami feltűnne egy feszült dogfight közben, de tapintáskor azért érezhető, hogy hol spóroltak a költségeken. Először is úgy fog majd sárgulni, ahogy az meg van írva, illetve lehetőleg próbáljuk nem sűrűn leejteni az asztalról, nehogy megrepedjen. Néhány helyen az illesztéseknél is látszik, hogy megfizethetőbb eszközről van szó, az élek néhol elég határozottan kitapinthatók és nincsenek olyan finoman eldolgozva, mint a drágább kategóriánál. Ez viszont mind-mind kevéssé zavaró, inkább azt sajnáltam, hogy a gombok az olcsó controllerekre jellemző módon mozogtak a foglalatukban.

A mintegy 15 fizikai gomb bőséges lehetőséget biztosít a legtöbb repülni tanuló számára. A lenyomás érzete nagyjából rendben van és a funkciójukat is hibátlanul ellátják, de furcsa érzés, hogy csúszkálnak, mozgolódnak, zörögnek a helyükön. Főleg egy hivatalos Microsoft termék esetében, amelyen amúgy az alapvető gombok Xbox-os festést kaptak és természetesen ugyanúgy működnek, még a nagy Xbox gomb is úgy reagál, mint a hagyományos controlleren. Szóval azt a klikkelős visszacsatolást hiába várjuk tőlük, a reakcióidővel viszont semmi gondom nem volt, ami fontos részlet egy ilyen precizitást igénylő műfaj esetében.

Pedál ugyan nincs a dobozban – bár ahogy azt a dobozon is jelzik –, külön az is kapható és hátul a csatlakozó is pont arra szolgál, hogy közvetlenül, egy rendszerként használjuk őket. Szerencsére az előre-hátra mozduló tolókar kapott egy hangsúlyosabb méretű, jobbra és balra billenthető gombot, így ez a funkció is szó szerint a kezünk ügyében lesz. Az a helyzet, hogy ez is kissé olcsó érzetet keltett, így nagyjából a botkormány használata nyújtja a legjobb élményt.

A gombok és az összhatás annyira azért meghaladják, az olcsó hasonmásokét, hogy ne legyen okunk komoly panaszra, de azt is megtanítják, hogy ha választanom kell, akkor ne akarjak ennél olcsóbb megoldást. Összességében a termék egyben van, a kínai piacos hatásnál kellemesebb élménnyel, de a sok kis apróság és a kényelmetlen szerelgetés miatt a dizájn díjat csak jó messziről figyelheti.

Szerencséje, hogy a karok használata alapvetően kellemes élmény volt, a magamfajta kezdő is fel tudott szállni és - na jó, többé kevésbé - finoman manőverezni a Flight Simulator oktatópályáin. Akár lágyabb, akár nehezebben mozdítható, nagyobb erőkifejtést igénylő kormányokat kedvelünk, a már említett szabályzótárcsa tekergetésével kitapasztalhatjuk a számunkra megfelelő ellenállást. A gázpedálokat helyettesítő gomb ereje természetesen nem módosítható, ahogy a házkaré sem. Tapasztalatlan pilótaként nem tudom, hogy melyik mennyire lenne ideális, de játék közben mindkettőt jól használhatónak és megfelelőnek ítéltem.

A termék alapvetően Plug & Play, tehát ha minden jól megy, elég csatlakoztatni és már mehetünk is repkedni, csak konzol esetén ne felejtsük el a kis hátoldali kapcsolót a PC állásból az Xbox felirat felé tolni. A PC-nk, illetve a Windows 11 szerencsére azonnal felismerte és az eszközbeállítások között fellelt Control panel még a firmware verziószámáról is tájékoztatott. Ha nem vagyunk elégedettek, próbálkozhatunk frissíteni itt, vagy a Thrustmaster oldalán is felkutathatunk frissebbet. Ezt leszámítva csak a Flight Simulator 2024 telepítése várt rám, tehát alapvetően egy kifejezetten felhasználóbarát eszközről van szó.

Nos, amit a gomboknál a lazaságuk miatt kritizáltam, azt valamelyest kiegyensúlyozta az elhelyezkedésük. A legtöbb gomb, amire szükségem volt, mindig a kezem ügyébe esett, az ujjaim könnyedén rájuk találtak. A támasztékként szolgáló szilikontalpak is egészen jól ellenállnak a csúszkálásnak, bár szétszedés után a felek önmagukban jóval könnyebbek, mint együtt, így egyszerűbben is elmozdulnak, ami megszokást igényelhet. Szóval, ha túl vagyunk a körülményes szerelgetésen, amit az adott játék épp megkíván, használat közben már jóval kevesebb panaszunk lehet a Hotas One-ra, sőt, pontosan azt hozza, amit ígér.

Az egyetlen furcsaságot a játékon belül tapasztaltam. A Flight Simulator azonnal felismerte a vezérlőt, melyhez külön beállítási sémát is adott, bár úgy vettem észre, hogy ott is elfér egy kis pepecselés a gombokkal, az alapkonfiguráció nem hiánytalan. Ami viszont tényleg furcsa volt, hogy hiába ismerte fel és állítottam be a menüben a Hotas One-t, játék közben a billentyűzetes kombinációkat próbálta megtanítani nekem, ami alaposan megnehezítette a dolgomat, már a tanulószakaszban is

Mondanom sem kell, hogy ez egy hivatalos kiegészítő esetében furcsa, ezt leszámítva a menüben minden lenyomott gombra azonnal reagált a játék és minden géphez végtelen számú egyedi beállítást kapunk, ahogy azt egy szimulátortól el is várhatjuk.

Kell ez nekem? 

A Thrustmaster terméke egy, azon veteránnak számító termékek között, melyek a gyártó jóvoltából kiállták az idő próbáját, akárcsak a G29 kormány a Logitech esetében. Olyan megbízhatóan stabil pont ez, ami több konzolgeneráción és játékmegjelenésen át szolgálja ki a repülni vágyókat és a tematikus szimulátorok iránt érdeklődő felhasználókat. Ez persze egy kétélű kard, hiszen egyfelől egy kipróbált és szoftveres oldalról is folyamatosan életben tartott eszközről van szó, ám az állandóság egyet jelent a változatlansággal, akkor is, ha azért van pár részlet a készüléken, amin az évek és az újrakiadások során csiszolhattak volna.

Egyfelől a Hotas One vitán felül ár-érték arány bajnok termék, a flight stickre, illetve joystickre vágyók nehezen találhatnak ennél jobb ajánlatot ezen az árszinten. Bár a PlayStationnel sajnos nem hajlandó együttműködni, Xbox és PC esetében csak egy gombnyomás dönt a kompatibilitásról, mely természetesen Plug & Play élményt biztosít, szóval azonnal használható, mindenféle driverek telepítése nélkül. Természetesen mind látjuk a drágább modelleket, a konkurencia és a Thrustmaster palettáján is ott vannak a háromszor ennyibe kerülő ajánlatok, ám aki próbálkozott már ennél egyszerűbb darabbal, az valószínűleg nem kínozza magát azzal, hogy olcsóbbat vesz egy ilyen specifikus kiegészítőből.

Másfelől elég csak kézbe venni, aztán egy kis időt eltölteni vele, hogy felsorakozzanak a tűrhető ár mögött meghúzódó kompromisszumok. A műanyag burkolat és az egész termék felemás képet mutat, a felületeken, a gombokon és az illesztéseken is érezni, hogy nem éppen a prémium kategóriában járunk, de összességében egyben van és kiválóan működik. Ide tartozik a szétszedhető konstrukció is, ami körülményesebb és kényelmetlenebb a kelleténél, itt azért meglátszik, hogy nem most került le a tervezőasztalról. Mindez viszont egy korrekt alku azért, hogy ne kelljen a vesénket is otthagyni, ha a gyerek vagy magunk első repülős élményeit szeretnénk megtámogatni egy megbízható, jól összerakott és kényelmesen használható eszközzel.