Az antitestek a szervezet védelmi rendszerének kulcsfontosságú szereplői, így világszerte számos kutatócsoport dolgozik azon, hogy a SARS-CoV-2 vírusra specifikus antitestek betegekbe juttatása révén közvetlenül megkösse a vírus bizonyos fehérjéit, megakadályozva annak replikálódását. Ennek egyik módja a betegségen már átesettek vérplazmájának használata, egy másik pedig a vírus ellen hatásos antitestek tömeges előállítása, és ezek felhasználása. Utóbbi módszer más betegségek esetében hatásosnak bizonyult, az Egyesült Államokban október 14-én engedélyeztek egy ebola elleni terápiát, amely három antitest keverékéből áll, és a klinikai vizsgálatok alapján szignikánsan csökkenti a fertőzés okozta elhalálozásokat.

Utóbbi terápia fejlesztője, a Regeneron, illetve az Eli Lilly a COVID-19 elleni antitestek fejlesztésében is az élen jár. Bár egyelőre csak kis létszámú kutatások eredményei állnak rendelkezésre, mindkét szer ígéretesnek tűnik. Az Eli Lilly antitest-gyógyszere enyhe tünetek esetén alkalmazva 1,7 százalékra csökkentette a kórházba kerülők arányát a hatóanyagot nem kapott placebocsoport 6 százalékához képest, a Regeneron kétfajta antitestből álló keveréke pedig szintén szignifikánsan csökkentette a tüneteket és a vírusterhelést is.

A fejlesztők azt remélik, hogy az antitestek révén megakadályozható, hogy a fertőzés komolyra forduljon. A betegség későbbi szakaszában sajnos kevés remény van arra, hogy ezek a fajta terápiák működjenek, hiszen ekkor már nem elsősorban a vírus okozza a gondokat, hanem az azt túlreagáló immunrendszer. De az antitest-gyógyszerek révén a korábbi töredékére lehetne csökkenteni azok számát, akik eljutnak erre a szintre, az óriási jelentőségű lenne.

Jelenleg legalább tíz antitest-terápiát vizsgálnak klinikai vizsgálatok keretében világszerte, és még több olyan van, amely még nem érte el az emberi kipróbálás fázisát. Egyelőre úgy tűnik, hogy a vizsgált antitestek többsége valamilyen szinten hatásos, vagyis képes megkötni a vírusrészecskéket, így azok nem jutnak be a sejtekbe, és nem képesek sokasodni. A kombinált, többfajta antitestből álló terápiák révén ráadásul annak is minimális az esélye, hogy a vírus ellenállóvá válik az antitestekkel szemben.

A kérdés tehát immár nem elsősorban az, hogy működnek-e ezek a módszerek (bár nagy létszámú klinikai vizsgálati eredmények még nem állnak rendelkezésre), hanem hogy melyik verzió működik a legjobban, és legfőképpen, hogy hogyan lehet azt nagy mennyiségben előállítani. Az antitestek legyártása ugyanis nagyon költséges és bonyolult, márpedig ahhoz, hogy érdemben használni lehessen ezeket, óriási mennyiségekre lenne szükség. Hiszen gyakorlatilag mindenkit kezelni kellene, aki enyhe tüneteket mutat.

Az egyik lehetséges utat, amivel a fejlesztők próbálkoznak az egyszerűbb és olcsóbb gyártásra, a nanotestek jelentik. Ezek apró, antitestszerű molekulák, amelyek egyes tevefélék, például a lámák és az alpakák természetes antitestjein alapulnak. Előnyük, hogy bakteriális sejtekben is előállíthatók, amelyekkel sokkal egyszerűbb a gyártás, mintha emlős sejteket vagy egész emlősöket kellene használni.

A technológia azonban még nagyon új (eddig egyetlen ilyen terápiát engedélyeztek egy ritka véralvadási zavar kezelésére), és a COVID-19 elleni változatok kifejlesztéséhez idő kell. Egy svéd kutatócsoport már izolált egy fontos nanotestet, amely stratégiailag fontos helyen kötődik a SARS-CoV-2 tüskeproteinjéhez. A molekulát egy alpakából különítették el, és azóta kicsit átalakították, hogy aktívabb, stabilabb és működőképesebb legyen, de egyelőre csak sejteken kísérleteznek vele, élő állatokon még nem. Mások a célba juttatás tökéletesítésén dolgoznak, egy kínai kutatócsoport például inhalálható formában alkalmazná a nanotesteket, hogy azok célzottan a fertőzés kulcsfontosságú területein, a légutakban fejtsék ki hatásukat.

Egyelőre azonban a nanotestes módszerek még messze vannak az emberi kipróbálástól. A „hagyományos”, drágán előállított, kísérleti antitest-terápiákból pedig nagyon kevés áll rendelkezésre. A Regeneron jelenleg 50 ezer dózissal rendelkezik saját koktéljából, és a következő hónapokban, immár komoly kormánytámogatással elvileg további 300 ezer dózist tudnak előállítani. Az Eli Lilly, ha engedélyt kap az FDA-től, várhatóan 100 ezer dózis szállítását tudja megoldani, ezek azonban 0,7 grammos adagok, ami a negyede a klinikai kísérletek során leginkább hatásosnak bizonyult dózisnak.

Az Egyesült Államokban jelenleg majdnem 3 millió aktív SARS-CoV-2 fertőzött van, a világon pedig 11,2 millió feletti az aktívan fertőzöttek száma. Az említett mennyiségek tehát eltörpülnek ahhoz képest, amennyi antitestre szükség lenne, ráadásul a kezeléseket logisztikailag sem lesz egyszerű megoldani, mivel mindkét koktélt intravénásan kell beadni. Az tehát nem várható, hogy az antitest-kezelések rövid távon megoldják a járvány problémáját, de hosszabb távon, különösen nanotestes, inhalálható formában nagyon fontos eszközök lehetnek, főleg, ha a SARS-CoV-2 tartósan velünk marad, és esetleg szezonálissá válik.