1. oldal

A Föld napján sok szó esik a legújabb zöld technológiákról, melyek hatékony energiafelhasználást biztosítanak, vagy éppen alternatív erőforrásokból táplálkoznak, környezetbarát, illetve újrafelhasznált alapanyagokat használnak fel, és összességükben igyekeznek a környezet további szennyezését minimálisra csökkenteni. Nincs ez másképp a számítástechnikában sem. Ahogy a legtöbb modern dologgal, ezzel is a helyzet azonban, hogy messze nem mi találtuk fel a spanyolviaszt. A modernkori környezetvédelem, illetve inkább környezettudatosság kezdeteit számítástechnika iparágában általában 1992-re szokták datálni (ekkor indította el az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal az Energy Star programot), történelmi viszonylatban azonban sokkal korábbi időszakra kell visszanyúlnunk. Úgy alakult ugyanis, hogy a legrégebbi ismert számítógép volt egyben a legelső zöld számítógép is.

Az antiküthérai szerkezetre, amelynek rendeltetését a legutóbbi időkig homály fedte, 1902. május 17-én gyöngyhalászok bukkantak rá. A rejtélyes leletet a Küthéra és Kréta között fekvő Antiküthéra szigete mellett 40 méteres mélységben találták a tengerben, egy az időszámításunk előtti első században elsüllyedt római hajóroncsban számos más antik műtárgy társaságában. A következő évtizedekben nem nagyon foglalkoztak vele, mivel első pillantásra túl bonyolultnak tűnt ahhoz, hogy egyidős legyen a többi lelettel.

Összesen 82 töredék került felszínre, amelyeket később az i. e. 140‒100 körüli időpontra datáltak. Több mint ötven évvel megtalálása után Derek de Solla Price régész nagyító alatt vizsgálva a szerkezet fő részét észrevette, hogy az fogaskerekeket tartalmaz. Az ezt követő években először röntgensugárral, majd ahogy telt az idő, az aktuálisan legmodernebb technológiai eszközökkel vizsgálták a bronzdarabokat. 2006 őszén indult hivatalos program a szerkezet titkainak megfejtésére (Antikythera Mechanism Research Project), és végül az ennek keretében végzett tomográfiai vizsgálatok révén sikerült bizonyítani, hogy egy ókori analóg számítógép darabjai lehetnek a bronzdarabok. A szerkezet alapanyagának vizsgálata során arra is fény derült, hogy újrafelhasznált fémdarabokból épült, így manapság is helye lenne a zöld technológiák sorában.

 

2. oldal

Képzeljük el, hogy egy napjainkban tett hajóút során véletlenül a vízbe ejtünk egy csúcskategóriásnak számító laptopot, majd kétezer év múlva azt valaki kihalássza, a jövő tudósai pedig fejüket vakargatva próbálják megállapítani a korrodálódott maradványok alapján, hogyan is működhetett, és mi célt szolgált a szerkezet. A római hajó elsüllyedése hasonló feladvány elé állította a kutatókat. 

A felszínre hozott lelet tüzetesebb vizsgálat után leginkább egy végletekig elhanyagolt falióra belsejére emlékeztette a szakértőket. Kisebb szépséghiba volt ezzel az elképzeléssel kapcsolatban, hogy az első mechanikus órák a szerkezet megépítését után több mint ezer évvel jelentek meg Nyugat-Európában.

A műszeres vizsgálatok megmutatták, hogy az antiküthérai szerkezet több mint 30, kézzel készített, bronz fogaskerékből és tárcsából áll. A szerkezeten görög csillagászati feliratok találhatók, összességében több mint 2000 írásjel és szimbólum szerepel rajt. Ezek alapján jutottak a szakértők arra a következtetésre, hogy a világ legkorábbi számítógépére bukkantak, amelyet csillagászati események előrejelzésére használtak saját korában.

Egészen a mechanikus órák 13. századi nyugat-európai megjelenéséig nincs nyoma ezt megközelítő technikai színvonalú gépnek, de a szakértők szerint még ezek is csak kezdetleges próbálkozásoknak tűnnek az antiküthérai szerkezet komplexitásához képest. Egyesek szerint mechanikája csak a 19. századi svájci órákéval összemérhető, csak éppen ezeknél sokkal többre képes.

Az antiküthérai szerkezetnek 2006 óta több rekonstrukciója is készült, így valószínűsíthető működési módját is sikerült megfejteni. A készülék első tökéletesen működő replikáját Micheal Wright, a londoni Tudományos Múzeum egykori kurátora építette meg. A 33 cm magas, 17 cm széles, és 9 cm mély készülék szíve az elülső lemezen elhelyezkedő tárcsa volt, amely a görög állatövet és az egyiptomi naptárt mutatta. Hátul további két tárcsa helyezkedett el, melyek a holdciklusok és a fogyatkozási minták idejének információit jelenítették meg.

A fogaskerekeket egy kar segítségével lehetett mozgatni, ezek pedig óramutatókra emlékeztető karokat mozgattak az előlap felett. A jövőbeli vagy múltbéli dátumok beállításával a készülék pontosan megadta a Nap, a Hold és a korban ismert öt bolygó helyét az adott időpontban. (A bolygók helyének megállapításáról csak a feliratok tanúskodnak, mivel a szerkezet ezért felelős része csak rekonstruálhatatlan töredékekben élte túl az eltelt évezredeket.) A műszer órára pontosan képes volt meghatározni a fogyatkozások időpontját, ami lenyűgöző csillagászati és technológiai ismeretekről árulkodik. Egy 2010-ben megjelent tanulmány ezt azzal magyarázza, hogy a szerkezet a valósághoz sokkal közelebb álló babiloni csillagászat számítási módjait használja alapul, nem pedig a görög csillagászati elveket.

A műszer pontosságának szemléltetésére Andrew Carol, az Apple szoftvermérnöke megépítette a szerkezet mechanikájának pontos másolatát Legoból, és ezt használva képes volt pontosan előre jelezni a 2024. április 8-án várható napfogyatkozást. 

3. oldal

Az antiküthérai szerkezet eredetéről nem sokat tudunk, de Cicero egyik művében említést tesz egy hasonló műszerről, melyet állítólag Rodoszi Poszeidóniosz készített, és amely képes volt követni az égitestek mozgását. Későbbi források szerint Arkhimédész munkája a szerkezet. Cicero leírása alapján Szürakuza kifosztásakor (i. e. 212-ben), amikor Arkhimédészt megölték, Marcellus római tábornok lopta el a találmányt, amelyet aztán egy római család őrzött. Ha Cicero forrásai helyesek, akkor a technológia már az időszámításunk előtti harmadik században is létezett. A római auktor több ilyen szerkezetről is beszámol saját korában, így a források alapján összesen négy hasonló rendszerről tudunk. A rekonstruálást végző szakértők szintén azon a véleményen vannak, hogy egy ilyen kifinomult műszer nem lehetett egyedi darab.

A görög mechanikai hagyomány nem tűnt el nyom nélkül: fogaskerekes naptárszerkezetek töredékei maradtak ránk az 5‒6. századi Bizánci Birodalom idejéből, egy iszlám forrás pedig ‒ a 9.századi Kitab al-Hiyal (Ötletes szerkezetek könyve) ‒ több mint száz összetett rendszerű készülékről számol be, melyek valószínűleg szintén görög eredetűek voltak. Arra is nagy esély van, hogy ezen rendszerek mechanikai ismeretei jutottak el a későbbi Nyugat-Európába is, és ezek segítségével készültek el az első mechanikus órák, majd modernkori utódaik.

A múlt előtti tisztelgés, no meg persze a kihívás vezérelte a svájci óragyártó cég, a Hublot mérnökeit is, akik elkészítették az antiküthérai szerkezet másolatát karóra méretben. A végeredmény az idő jelzésén túl csillagászati előrejelzésekre is alkalmas. A munka még a profiknak is komoly nehézségeket okozott, számos olyan feladatot kellett megoldaniuk, amelyek a hagyományos óraszerkezetek építésekor nem merülnek fel: ilyen például a fogaskerekek nem lineáris elrendezése, amelyre az elliptikus pályamozgások követéséhez van szükség. A nem mindennapi karórából négy darab készült, ezek különböző múzeumokban kaptak helyet.

A világ első analóg számítógépe szakértői szerint még közel sem tárta fel minden titkát, de ami eddig kiderült róla, már az is lenyűgöző és megdöbbentő képet fest az ókori világ technológiai ismereteiről.