Bevezető - Harcrendszer

Az Atlantica Online körökre osztott, csapat alapú MMORPG, keleties csomagolásban, mikrotranzakciós (havidíj nélküli) üzleti modellel. Ebből a kavalkádból a legnagyobb érdekességet kétségtelenül a “körökre osztott, csapat alapú” rész jelenti, hisz ilyennel MMORPG-ben még nem találkozhattunk. A körökre osztott stratégiák és az MMORPG-k összepárosítása nagy távlatokat nyithat, jelen esetben azonban nem eszik olyan forrón a kását, még akkor sem, ha a játék honlapja büszkén hirdeti, hogy 2008-ban az év MMO-ja is volt az Atlantica, pár helyen.

A harcrendszer ugyanis hiába körökre osztott, ha azok a körök időre mennek. Alacsony szinten kifejezetten kevés, de magas szinten sem sokkal több idő áll rendelkezésünkre, hogy az egységeinkkel támadjunk, varázsoljunk, gyógyitalt/tekercset használjunk vagy esetleg alakzatot váltsunk. Így aztán a körökre osztott stratégiákból ismert, akár percekig tartó, alapos gondolkozást el is felejthetjük, sokkal inkább kell reflexből jönnie mindennek, semmint alapos megfontolás után. Ez persze valamennyire érthető, mert nem várhatjuk el, hogy a fél világ a mi döntésünkre várjon, de egy kicsivel több időt azért adhattak volna.

Hősünk a világban a szokásos külső nézetben mozog, egy ellenfelet megtámadva azonban elkülönített csatatérre kerülünk. Itt egyszerre legfeljebb kilenc egységet irányíthatunk, de ezt a létszámot csak magasabb szinten fogjuk elérni, induláskor csak négyen lehetünk (ebből egy a mi hősünk, akinek halálával vége a csatának). Az egységeinknek különleges támadási formájuk van: kardmesterünk csak első sorban lévő ellenfelet tud megütni, míg a puskás lányka egy egész oszlopot is keresztül tud lőni, a papunk pedig gyenge támadóértékét gyógyítással ellensúlyozza - hogy csak néhány példát említsek a meglehetősen sok egységtípusból, akiket kiválaszthatunk. Támadáskor a közelharci egységek odafutnak az ellenfélhez, püfölnek rajta egy sort, majd visszakocognak a saját helyükre, míg a távolsági lövészek természetesen nem mozdulnak.  Minden egység külön lép szintet és egyénileg adhatunk nekik felszerelést is. A hagyományos támadásuk mellett különleges képességeket is használhatnak, amik akár egy csata sorsát is eldönthetik - az íjász például el tudja némítani az ellenfelet egy kör erejéig. Az egységek összeválogatása, a formáció kialakítása (egy háromszor hármas négyzethálón) vagy harc közbeni változtatása, a felszerelés gyűjtése, csaták során a különleges képességek használata és az ellenfelek megfelelő sorrendben való kiirtása adja a harcok - és ezáltal a játék - esszenciáját. Nem mindegy, hogy az ellenséges csapatból először a feltámasztó egységet öljük-e meg, ezzel kockáztatva, hogy közben a keményebb harcos felőrli saját védelmünket - vagy épp ellenkezőleg, először a harcost tesszük el láb alól, így azonban könnyen lehet, hogy a következő körben újra feltámasztja őt társa. Mindent összevetve tehát meglepően sok gondolkozást igényel a játék, messze túlmutat a megszokott gombnyomkodáson. Csak éppen ha például Heroes of Might & Magic-sorozatra jellemző összetettséget várna az ember, akkor óhatatlanul is csalódni fog.

Az in medias res kezdés után ideje rátérni a játék kevésbé forradalmi részeire is, melyek már nem térnek el annyira a megszokott szürkeségtől, mint a fentebb kivesézett harcrendszer. Induláskor a program nem fogad éppen tárt karokkal: a szokásos bejelentkezés után még egy évszámot is meg kell adnunk (édesanyánk születési dátumát kérdezi, de persze azt adunk meg, amit akarunk), sőt rendszeres időközönként még egy négyjegyű betűkódot is le kell olvasnunk, az interneten megszokott botok elleni védőmechanizmusokhoz hasonlóan. Kedves a fejlesztőktől, hogy ennyire próbálnak védekezni a botok és egyéb kártevők ellen, ennek ellenére bejelentkezéskor a nyílt csatornán így is másodpercenként jöttek az aranyáruló hirdetések - van egy kifejezés erre, hogy minek adtak egy pofont ezzel a védelemmel, hiszen így csak a tisztességes felhasználóknak körülményesebb bejutni.

 

Kasztok - Kezdők - Egyebek

Ha sikerült eljutni a karaktergeneráláshoz, akkor a külsőnk elég szegényes lehetőségekkel bíró beállítása után nemet és kasztot választhatunk (faj csak az ember van). A kasztválasztás egyben fegyverválasztást is jelent, aminek legfontosabb szerepe, hogy meghatározza, milyen alakban támadhatunk: karddal első sorban egy egységet, lándzsával két egymás mögött álló ellenfelet, fejszével egy egész sort, puskával egy egész oszlopot, íjjal és bottal bármelyik szóló ellenfelet, ágyúval kereszt alakban, gitárral pedig két egymás mögötti ellenséget támadhatunk. Ezeken túl karakterünk különleges képességeket és támadásokat is kap, azonban ezek száma meglehetősen korlátozott - a karakterfejlesztés itt sokkal inkább a különböző erősségű egységek besorozását jelenti, semmint a hősünk tápolását, személyre szabását. Igaz ez a felszerelésekre is: magasabb szinten alig lehet alternatívák közül választani, szinte mindenki ugyanúgy néz ki, mint bármely másik azonos kasztú karakter.

Kezdők támogatása

Az első néhány szinten meglepő dolgokkal találkozhat az ember: többször csak úgy ajándékokat, pénzt vagy tárgyakat kaptam teljesen ismeretlen játékosoktól. Mint kiderült, a kezdők támogatását, ajándékozását magasabb szinten jutalmazza a program. Ha például valaki mentorunk szeretne lenni, azt azért is teszi, mert ha a tanítvány harmincadik szintre jut, a mentor pénzjutalomban részesül. Cserébe a mentorok segítenek elmagyarázni a játék működését, ha kérdésünk van, nyugodtan lehet hozzájuk fordulni. Amire könnyen szükségünk is lehet, mert a játékba épített oktató mód nem lett tökéletes. Bár meglepően sok dolgot elmagyaráz küldetéseken keresztül (megjegyzem, nagyon illúziórombolónak tartom, mikor egy küldetésadó szólít fel arra, hogy nyomjam meg az X gombot valamely cselekedethez...), maguk a feladatok kicsit sokáig elhúzódnak, így aztán könnyen előfordul, hogy addigra már rájöttünk magunktól a dolgok menetére. A mentorrendszer mellett ugyanakkor bármikor tehetünk fel kérdéseket egy erre szolgáló külön ablakban is, amire lelkes játékosok válaszolhatnak. De érdemes még megemlíteni a játékbeli fórumot is, ahol csekély pénzösszegért cserébe kérdezhetünk, hirdethetünk, vagy kereshetünk bármit, a hozzászólásunk hosszabb ideig megmarad, mintha a chatablakba írnánk. Szintén pirospontot érdemel a játék beépített enciklopédiája, ahol az egységekről, helyszínekről, NPC-kről, ellenfelekről és még sok másról találhatunk hasznos és kevésbé hasznos információkat egy szépen rendszerezett lexikon formájában. A kezdőket tehát viszonylag alaposan felkészíti a program, ha nem riadnak el az elsőre meglehetősen átláthatatlan menürendszertől és kissé kusza kezelőfelülettől.

További lehetőségek

A játék küldetéseinek nem túl magas a színvonala, így aztán nagy szerencse, hogy azokat előre láthatjuk a naplónkban, sőt legtöbbjükhöz automatikusan elfuthatunk egy duplakattintással, ami nagyon hasznos.

Természetesen a kézművesség is helyet kapott az elérhető lehetőségek között: a megfelelő képesség birtokában új tárgyakat hozhatunk létre szörnyektől szerzett nyersanyagból, vagy a meglévők tulajdonságait javíthatjuk bűvöléssel. Ez nagyon hasonlít arra, amit már ezer másik játékban láthattunk, úgyhogy nem térnék ki rá részletesen.

A klánok szerepe a közös játék mellett a városok irányításában testesül meg. A világban elérhető települések irányításával azok minden bevételéből (amit a többi játékos költ el a helyi boltokban, piacon, kézműveseknél) adó illeti meg a város tulajdonosait. Egy-egy város irányításához rendszeres időközönként ajánlatot kell tenni a klánban szintlépéssel, tárgyak gyártásával vagy küldetések megoldásával szerzett klánpontokból.

A közös játékot is másképp kell megoldani, ha mindenki egy egész csapatnyi egységet irányít. Egyszerre legfeljebb két másik emberrel alkothatunk csapatot, ekkor összesen maximum 27 katona támadja a szintén legfeljebb 27 egységből álló ellenfelet. Impresszív látvány egy-egy ilyen összecsapás.

A PvP-re vágyók számára két választás lehetséges: a háromóránként megrendezett aréna-szerű összecsapásokra jelentkezve velünk nagyjából egyező szintű játékosokkal kerülünk összetűzésbe, míg a klánok háborújával bármelyik, ellenséges klánhoz tartozó ellenfelet betámadhatjuk (vagy ők támadhatnak be minket).

Küllem - Tárgybolt - Összegzés

Külsőségek

Az Atlantica Online elméletileg a Földön játszódik, olyan helyszínekkel, mint Kelet-Ázsia vagy Európa. Ennek ellenére a játék tipikus fantasy-körítéssel rendelkezik, hozza azt, amit a keleties MMORPG-ktől megszokhattunk. Őszintén szólva a felhasználói felületet elrejtve nem biztos, hogy különbséget tudnék tenni például a korábban már tesztelt Perfect Worldés jelen cím között, annyira kommerszre sikerült a játék grafikai stílusa. Önmagában tekintve azonban tetszetős, korrekt látvány fogadja az érdeklődő vándorokat, a jól bevált stílusjegyekkel együtt (csillogó környezet, látványos fényeffektek varázsláskor, támadáskor nagyokat szaltózó egységek, és így tovább). Ugyanez igaz a zenei körítésre és a hangokra is: bár én nehezen tudom összeilleszteni a billentyűs alapú, kissé popzenére emlékeztető dallamokat egy fantasy játékkal, de egy elfogadható, keleties hangulatot határozottan meg tud teremteni. A külsőségeknél van pár alapból zavaró funkció, mint a prüntyögő chatablak, vagy az akció közben az egységekre gyakran beközelítő kamera, esetleg a saját karakter nevét is kijelző felirat a képernyő közepén (mintha enélkül elfelejtenénk...), de szerencsére ezek mindegyike kikapcsolható.

Az elfogadható látványhoz képest azonban meglehetősen magas gépigénnyel kell megküzdeni, ha maximumon szeretnénk játszani. A világban barangolva, főleg a városok közelében a tesztgépen (Core2Duo E6400@3GHz, 4GB RAM, Geforce 260GTX) maximális részletesség mellett zavaró belassulásokat tapasztaltam, amit a látvány nem indokolt. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a csaták külön csatatéren zajlanak, így ahol tényleg fontos a sebesség a gyors futás a jó reakcióidő miatt, ott nem lesz problémánk még egy gyengébb géppel sem.

[bold]

Tárgybolt[/bold]

Mikrotranzakciós játékról lévén szó, nem maradhat el a fejlesztők bevételéül szolgáló tárgybolt sem. Jelen esetben az ingyenes felhasználók számára kevésbé barátságos rendszerről beszélhetünk, ugyanis valós pénzért elég jelentős játékbeli előnyöket vásárolhatunk: a fejlődést gyorsító italok, vagy a dekoratív hátasok még a korrektebb megoldások közé tartoznak, de a harcértékeket jelentősen növelő italok, vagy a csata közbeni feltámasztást biztosító tekercsek, sőt a tárgyak erőteljes bájolását lehetővé tevő ásványok árusítása már direkt módon előnyhöz juttatja a pénzes játékosokat. Ráadásul ezeket a tárgyakat el is adhatják más játékosnak, így gyakorlatilag legális az aranykereskedés, hiába próbálják tiltani a játék indításakor. Bár a játékot ezen tárgyak nélkül is lehet játszani, az amúgy is jelen lévő egyhangú szörnyvadászat kétségtelenül nehezebb, ha szeretnénk a pénztárcánkat távol tartani.

Az Atlantica Online tipikus távol-keleti MMORPG: egy jó ötlet (jelen esetben a csapat alapú, körökre osztott harc) köré építettek egy egyébként minden téren átlagos, kommersz játékot. Ha a harcot nem nézzük, nem tud semmi olyan igazán kiemelkedőt (vagy olyan igazán jót), ami miatt tiszta szívből ajánlani lehetne bárkinek. A harc pedig önmagában nem elég, pláne akkor, ha valaki kicsit komolyabb stratégiát várna. Az újdonság varázsa tarthat pár napig/hétig, egyesek számára akár tovább is, azonban a játék egészéből hiányzik egy átfogó koncepció. Hiányzik egy végső cél, ami igazán le tudná kötni a játékosokat - ami a Warhammer Online-ban a PvP, az Everquestben a raidelés, a Lord of the Rings Online-ban a küldetésezés, az itt kimerül a folyamatos grindolásban és a céltalan PvP-ben. Egy próbát érdemes tenni a harcrendszer miatt, ehhez azonban bőven eléga játék honlapjáról letölthető, kis méretű (cirka 700 MB) próbakliens. A hosszabb távú lekötöttséget vélhetően inkább csak a megszokás fogja megalapozni, nem pedig a játék kimagasló érdemei.