A helyek módszere – ahogy a neve is mutatja – egy hely alapú emlékezéstechnikai módszer, amelyben ismerős helyszínhez, például egy épület vagy egy útvonal részleteihez kötjük a megjegyzendő dolgokat, amelyeket aztán a helyszín gondolatban való bejárása révén idézünk fel. Az ókori görög és római szónokok kedvelt módszere meglepően hatékony tanulási eszköz, amely a legfrissebb vizsgálatok szerint a rövid távú memória mellett a hosszú távú memóriába való elraktározást és előhívást is nagyban segíti. Ami még érdekesebb, a vizsgálatok során igazolták, hogy a helyek módszere ténylegesen áthuzalozza az agyat.
A metódus hatásossága és népszerűsége a szakértők szerint abban rejlik, hogy lehetővé teszi az új információk ismerős struktúrába rendezését, és az előzetes, illetve az új tudás kombinálása révén nagyon hatékonnyá teszi a tanulás és az emlékezés folyamatát is. A módszer rövid távú működőképessége régóta jól ismert, az azonban mostanáig meglehetősen bizonytalan volt, hogy mennyire lehet ezzel a technikával tartós emlékeket kreálni.
Ennek kiderítése érdekében Isabella Wagner és holland kollégái 17 emlékezőművészt és 50 laikust teszteltek. A helyek módszeréhez nem értő utóbbi csoportot három részre osztották, majd az egyik csapatot hat hét intenzív tréninggel megtanították a módszerre, miközben a második csapat munkamemória-képzésen esett át, a harmadik pedig nem részesült emlékezettechnikai képzésben.
A résztvevők mindegyikét funkcionális MR-rel vizsgálták a képzés előtt, majd utána is, miközben memóriájukat tesztelték. A szkenner révén közvetett módon az agyi neuronok aktivitásáról kaptak információt a szakértők, azonosítva azon régiókat, amelyek az új ismeretek elsajátítása, az emlékezés vagy a hosszú távú emlékezet stabilizálásában kulcsfontosságú pihenés alatt aktívnak bizonyultak.
A résztvevőknek egy véletlenszerű szavakból összeállított listát kellett megtanulniuk, majd három szót mutattak meg nekik, és az volt a feladat, hogy eldöntsék, a szavak sorrendje megfelel-e a tanult sorrendnek, vagy eltér attól. A tesztet a képzés után négy hónappal is megismételték, hogy kiderítsék, az alanyok még mindig emlékeznek-e a megtanult listára. A helyek módszerére megtanított csapat tagjai átlagosan 50, a munkamemória-képzésen átesettek 30, a képzést nem kapottak 27 szóra emlékeztek jól több hónap elteltével. Ami azt jelzi, hogy a helyek módszere meglepően hatásos az információk hosszú távú megjegyzésére is.
Az agyi felvételek alapján úgy tűnik, hogy mind az emlékezőművészek, mind a helyek módszerére megtanított laikusok agyában csökkent az aktivitás azokban a régiókban, amelyek tipikusan aktívak a tanulás és a megtanultakra való emlékezés során. Ez elég meglepő, hiszen a jobb teljesítmény általában fokozott aktivitással jár együtt, ebben az esetben viszont úgy tűnik, hogy a mérsékeltebb működés jobban felidézhető emlékekhez vezet, talán mert az egész folyamat hatékonyabban működik a helyek módszerével. A hippokampusz és az agykéreg között ugyanakkor a technikában képzettekben megsokasodtak az idegi kapcsolatok, ami megmagyarázhatja, miért voltak képesek ezek az alanyok négy hónap távlatából is kiválóan felidézni a szavakat.
A kutatás tehát kétségen felül igazolja a helyek módszerének hatékonyságát a hosszú távú emlékezet működésében. Ami a jövőt illeti, a kutatók szerint érdekes lenne tesztelni a módszert olyan csoportokon is, akiknek koruk és/vagy betegségük miatt memóriaproblémáik vannak, hiszen lehetséges, hogy rajtuk is segíthet a technika, esetlegesen lassítva az állapotromlást.
