Bevezetés
Lehetséges jövőkép, infúzió a meglévő platformoknak
Az AMD processzormagjait tekintve az elmúlt esztendők sajnos nem voltak túl izgalmasak. A modulos felépítésű Bulldozer architektúra piacra dobása után a továbbfejlesztett Piledriverrel sem tudott lényegesen előre lépni a cég, csupán a Bulldozer hibáit tudta valamelyest kiküszöbölni, enyhíteni. Ekkor a döntéshozóknak már látniuk kellett, hogy az a speciális felépítés, amit az új FX processzorokkal megálmodtak, valószínűleg a jövőben sem fogja meghozni a kívánt eredményt, és nem lesz képes arra, hogy a középkategóriától felfelé csatába szálljon az Intel megoldásokkal. Ennek eredményeként már egy jó ideje tudni lehet, hogy az AMD felhagy a modulos felépítés alkalmazásával, az új architektúra ismét a "klasszikus, teljes értékű", monolit magos kialakítást fogja követni. Ahogy telik-múlik az idő, a Zen kódnéven várt újdonságról egyre több információ derül ki, de azért még mindig rengeteg kérdést homály fed. Ami tény, hogy a Zent mindenki szinte Messiásként várja, de mindenki közül természetesen pont az AMD-nek a legfontosabb, mert segíthet kimászni a gödörből, ha beváltja a hozzá fűzött reményeket.
A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján a Zen-alapú FX-sorozatba tartozó (IGP-t nélkülöző) 4-6-8 magos központi egységek érkezése karácsony táján várható (a Zen-alapú APU-ké pedig jövő tavasszal). Ha az AMD tudja tartani magát a tervhez és képes elegendő processzort legyártani a Samsung és a Globalfoundries 14 nm-es FinFET gyártósorain, akkor az ajándékozási hullámot meglovagolva erősen kezdhetné pályafutását az új platform. Mert természetesen új platform is érkezik, AM4 foglalattal. Ez is kulcsfontosságú lépés, már csak azért is, mert az AM4-gyel az AMD teljesen egységesíti asztali termékflottáját, minden CPU és APU termékük ebbe az egy foglalatba fog illeszkedni, az AM1/AM3+/FM2/FM2+ pedig idővel megszűnik, amivel nem csak a cég, de a vásárlók is jól járnak, hiszen nem csak sokkal átláthatóbb, hanem átjárhatóbb is lesz a kínálat. Sajnos az AM4 kapcsán is elég kevés a kapaszkodó a megjelenés kapcsán. A tavaly őszi-téli hírek márciusi rajtot vizionáltak az AM4 alaplapok kapcsán, de mindjárt hónap vége van, és még csak kémfotón sem láttunk egyetlen ilyen deszkát sem.
A korábbi pletykák szerint az AM4 rajtjával nem várja be a Zent az AMD, hanem korábban csatarendbe állítja az új, immár DDR4-képes platformot, aminek persze nem lenne értelme, ha nem kerülne piacra mellé olyan processzor, amivel használni is lehet. Ez lenne a Bristol Ridge APU-család, valószínűleg a mostanival megegyező, 28 nanométeres (+HDL) gyártástechnológiával, a mobil platformon már tavaly óta jelen lévő Carrizo APU alapjait felhasználva, tehát Excavator x86 magokat csatarendbe állítva DDR3/DDR4 memóriavezérlővel, Tonga alapú cGPU-val, valószínűleg egy új steppinggel, magasabb működési frekvenciára és fogyasztásra skálázva, megfelelve az asztali platform kívánalmainak. Igen ám, de egyelőre ahogy az AM4-nek, úgy a Bristol Ridge APU-knak sincs se híre, se hamva. Mostanra tehát joggal gondolhatjuk, hogyha a gyártó nem is várja be az új platformmal a Zent, a tavaszi rajtot már nem tudja tartani (ha ez egyáltalán valóban cél volt).
Erre enged következtetni az is, hogy a pirosak nemrégiben némi vérfrissítést eszközöltek, illetve szorgalmaztak (egyes információk szerint anyagi részvállalással az alaplapgyártók felé) a jelenlegi kínálaton. Az AM3+ foglalatot tartalmazó komolyabb lapokat USB 3.1, ThunderBolt, illetve M.2 csatlakozókkal felvértezve dobták ki ismét, valamint megjelent egy átdolgozott AMD gyári hűtőmegoldás is Wraith cooler, illetve Near Silent 125 W Thermal Solution néven, melyek nagyobb és jóval halkabb üzemre képes ventilátort hordanak a bordájukon, a kettőjük közötti lényegi különbség pedig az, hogy a Wraith cooler a légkavaró körül fekete kerettel és világító AMD logóval bír, a másik típuson ez a keret hiányzik, így a differencia csupán esztétikai. A Wraith cooler a már régóta piacon lévő FX-8370 mellé kerül be a dobozba a korábbi, igencsak kellemetlen zajszinttel rendelkező gyári hűtő helyett, illetve az órajelben 100 MHz-cel növekvő, Godavari-alapú, új A10-7890K is birtokba veheti. A Near Silent 125 W Thermal Solution a korábbi csúcs APU, A10-7870K mellé kerül be a dobozba, valamint a szintén megnövelt órajellel a korábbi X4 870K-t váltó IGP nélküli Athlon X4 880K mellé.
Egy megjegyzés: bár a gyári hűtőmegoldások megújítása és csendesebbé tétele nem tűnik világrengető újításnak (és nem is az), mi mégis örömmel fogadtuk az AMD ezen lépését, mivel a nagyobb fogyasztással rendelkező (95 wattól felfelé) AMD központi egységekhez „top-flow”, azaz olyan hűtés használata javasolt, ami az alaplap felé fújja a levegőt. Erre számos alaplapgyártó is kitér az adott termékeinek processzortámogatási táblázataiban. Miért? Mert ezek a központi egységek annyira igénybe veszik a foglalat körül elhelyezkedő VRM területet, hogy szükség van oda jutó megfelelő mennyiségű légáramlatra még akkor is, ha az egyébként el van látva hűtőbordával. Ezt a mennyiséget pedig egy oldalsó légkavaróval szerelt torony hűtő nem, vagy csak magas fordulatszámon képes biztosítani. A magunk részéről mi mindenkit, aki új hűtővel csomagolt terméket vesz, biztatnánk a gyári hűtő kipróbálására és használatára.
Összegezve tehát: az AM3+ termékpalettát számos gyártó felújította és modernizálta, ez a lépés pedig FM2+ vonalon is megtörtént, ahol szintén modern csatolófelületekkel próbálják ismét vonzóvá tenni az egyébként vészesen életciklusaiknak vége felé haladó platformokat. AM3+ FX vonalra új CPU nem érkezett, FM2+ foglalatba viszont két új Godavari egység, az A10-7890K és az Athlon X4 880K (mindkettő szorzózár-mentes) debütált. Ez még azonban nem minden, további két modell is felütötte a fejét: az Athlon X4 835 és az Athlon X4 845. Ha csak a neveket olvassuk, nem igazán jövünk izgalomba, pedig e két modell önmagában több újdonsággal szolgál, mint az eddig virtuális papírra vetett 5-6 bekezdés. Hogy miért, azzal a következő oldalon foglalkozunk…
Technológia: Carrizo, Excavator
Tehát Athlon X4 835 és 845… A kisebbik egy 3,1 GHz-es órajelű CPU, meglepő módon Turbo Core nélkül, míg a másik egy 3,5 GHz-es alap- és 3,8 GHz-es Turbo frekvencián üzemelő példány. Mindkét prociban letiltásra került az IGP, mindkettő mellé szintén új gyári hűtést (Near Silent 95 Watt Thermal Suliton) csomagol az AMD és mindkettő két modullal, azaz négy maggal operál. Mi ebben a pláne? A modulok fajtája, ugyanis e két friss modell a tavaly nyáron mobil piacra optimalizált is kiadott Carrizo, azaz 6. generációs A-sorozatú APU egységek IGP-től megfosztott, FM2+ foglalatba csomagolt származéka. Korábban úgy tudtuk, a Carrizo nem fog desktop platformra érkezni, ahogy Excavator modullal dolgozó központi egység sem.
Aztán a Bristol Ridge-ről kiderült, hogy a Carrizo asztali vonalra átdolgozott továbbfejlesztése lesz, Excavator modulokkal. Ekkor azonban azt még mindig nem sejthettük, hogy a Carrizo már a jelenleg is piacon lévő platformra is megérkezik. Az X4 835, illetve az X4 845 (főleg az utóbbi) tehát több szempontból is érdekes. Egyrészt némileg előre vetíti azt, hogy mire számíthatunk a Bristol Ridge számítási teljesítménye és tulajdonságai kapcsán (amennyiben valóban marad a 28 nm-es gyártástechnológia), másrészt itt van két olyan központi egység, amelyeket eredetileg hordozható gépekbe szántak és arra is optimalizáltak, így az alacsony fogyasztás és a visszafogott hőtermelés elviekben garantált.
Mobil szegmensben a Carrizo alaptulajdonságai az FP4 tokozás, a 4 Excavator mag 2 MB másodlagos gyorsítótárral, 3. generációs GCN GPU-val, kétcsatornás DDR3 memóriavezérlő 2133 MHz támogatással, FULL HSA 1.0 ismerettel. Számos újítást lehetne még taglalni a Carrizo-ban lévő friss IGP-t vesézve, de mivel az asztali vonalra rászabadított mindkét egységben le van tiltva az IGP (és valószínűleg FM2+-ban nem is lesz olyan, amiben engedélyezik), a Bristol Ridge-ben pedig úgyis továbbfejlesztik, ezzel jelen esetben nem foglalkozunk részletesen. Ami a 835 és 845-öt érinti, ami most minket érdekel, azok az Excavator magok.
Ha visszaemlékszünk egy pillanatra, a második generációs Trinity-kódnevű APU modellek használták először a modulos felépítést. Az AMD APU fronton átugrotta a Bulldozer magokat, és egyből a Piledriverrel nyitott. AM3+ vonalon ennél az architektúránál meg is állt az élet, a jelenleg piacon lévő Vishera-kódnevű FX processzoroknak hosszú évek óta a Piledriver modulokkal kell beérniük. Az APU-k világában viszont történt fejlesztés, 2014 elején jött az FM2+ foglalatot magával hozó, viharos rajtot magáénak tudható Kaveri, majd másfél évvel később a gyakorlatilag steppingváltásnak felfogható Godavari, melyek megkapták az akkor legmodernebbnek számító Steamroller modulokat. Az AMD útitervek ismeretében akkor már tudtuk, hogy a modulos „kalandozás” hamarosan véget ér, de egy jelentős átdolgozásra még sor kerül az Excavator személyében.
Ugyanakkor nyílt titok volt az is, hogy az AM3+ FX vonal már nem frissül, a Steamroller után az Excavatorról is le kell mondania (egyszerűen nem érte volna meg a gyártónak a bekerülési költséget ez a vállalkozás), sőt, korábban úgy hittük, desktopon egyáltalán nem lesz alkalmunk Excavator modulokkal találkozni, most azonban már tudjuk, hogy a Bristol Ridge révén AM4 platformon egy rövid ideig velünk lesz, de a két új Athlon modell kapcsán FM2+ alaplapban is van lehetőség megismerkedni vele (amennyiben az alaplap támogatja, a processzor támogatási listát kötelező ellenőrizni, és ha szükséges, BIOS-t frissíteni!). Mindezen információk okán az Excavatort használó Athlon X4 845 mindenképpen megérdemli, hogy ezt a cikket neki szenteljük.
Carrizo
Az Excavator modult használó Carrizo egységek továbbra is a GlobalFoundries 28 nanométeres gyártósorain készülnek, így azt hihetnénk, a gyártás kapcsán nem történt fejlődés. Ez azonban csak részben van így. A komplett lapka 3,1 milliárd tranzisztort tartalmaz, ami 700 milliós növekményt jelent a Kaveri/Godavari APU-hoz mérten, ez önmagában is komoly adat, de ha azt is hozzávesszük, hogy ennek ellenére a lapkaméret lényegében ugyanakkora maradt (szám szerint 244 mm²), akkor azt érezzük, hogy valami rafináltság van a háttérben. Ez a rafináltság inkább csak okosság és modernizálás, az AMD ezt csak úgy érhette el, hogy nagyobb sűrűséggel helyezte egymás mellé a tranzisztorokat, amelyre úgynevezett High Densitiy Library (HDL) dizájnt használ.
Excavator – a modulos éra vége
Ezt az eljárást GPU-knál már régóta használják, de processzorokhoz a Carrizo-nál került először bevezetésre. A dolog lényege, hogy ez a módszer sűrűbb, ezáltal jóval kisebb áramkörök létrehozását teszi lehetővé a HP (High Performance) eljárással szemben, ennek következményként egy Excavator modul 23 százalékkal kisebb helyen elfér, mint a Steamroller, az energiaigény pedig 40 százalékkal redukálódott, ami egy hatalmas szám. Persze az Excavator telkén sincs kolbászból a kerítés, a HDL-nek a pozitívak mellett vannak negatív hozományai is. A legfontosabb, hogy ezzel a módszerrel elvileg lényegesen alacsonyabb üzemfrekvencia érhető el. Ezért van az, hogy a Carrizo 15 wattos TDP keret mellett mutatja a legjobb teljesítmény/fogyasztás mutatót, és ezért volt eddig a mobil szegmens sajátja. Természetesen az órajel skálázható, ahogyan a TDP keret is növelhető, de a HDL mellett így elvesznek az előnyök.
Az asztali vonalra kiadott X4 835 és X3 845 modelleket 65 wattos TDP osztályba sorolták be, ami nyilván egy jóval magasabb érték a 15 watthoz képest, de desktopon még így is kedvező érték, pláne mostanság egy AMD processzor neve mellett, és természetesen az órajel is jelentősen nőtt a mobil kiadásokhoz képest. Visszatérve egy pillanatra az Excavatorra: a moduláris felépítés tehát nem változott a Steamrollerhez képest, de jelentősen átdolgozták azt. Az utasításbetöltő még egy egységgel egészült ki, melynek azért van komoly jelentősége, mert így már csak az FPU, a Flex FP maradt megosztott, de az is korlátozott mértékben. Ráadásul szintén továbbfejlődött, bekerült a repertoárba az AVX2 ismerete is, de utasítások szintjén további tudásnövekmény még a MOVBE, a SMEP és a BMI1/2 implementálása is. További jó hír, hogy az L1 gyorsítótár kapacitása megduplázódott, miközben a késleltetés nem nőtt. Az elágazásbecslés puffere szintén nőtt, méghozzá 50 százalékkal, ami 512 helyett 768 bejegyzést jelent.
Hogy ne csak jó hír legyen: a L2 gyorsítótár mérete viszont megfeleződött, 2 MB-ról 1 MB-ra csökkent modulonként. Az AMD azt mondja, ez nem akkora gond, mert ugyan a kapacitás csökkent, de ezzel együtt a késleltetés is, így a lépésnek nem lesznek komoly negatív következményei, pláne, hogy a csökkentett méretű másodlagos cache fogyasztása is redukálódott - ezt majd a tesztek eldöntik. A változásokat sorra véve belátható, hogy az elsődleges cél az Excavator modul megtervezésekor a fogyasztás jelentős mértékű csökkentése volt, mindezt úgy elérve, hogy a teljesítmény stagnáljon, vagy ne csökkenjen jelentős mértékben (az AMD szerint az IPC teljesítmény ennek ellenére 4-15 százalékot nőtt). Ezért sem számolhattunk sokáig az új modullal asztali vonalon, de kíváncsian várjuk, hogy a lazábbra eresztett TDP keret és a megnövelt órajel hogyan bizonyít abban a világban, ahova korábban nem szánták a Carrizo-t.
Mostanra képbe kerültünk az újdonsággal kapcsolatban, jöhetnek a tesztkonfigok és az eredmények, lássuk hogy teljesít a tesztpadon az Excavator!
Tesztkörnyezet, fogyasztás, melegedés, tuning
Természetesen a processzorok méréséhez naprakész tesztkonfigurációkat állítottunk össze, friss operációs rendszerrel meghintve, minden elérhető frissítést telepítve, legyen szó BIOS-okról, meghajtókról, javításokról. Mindezek tükrében a tesztkiépítések a következőképpen alakultak:
Fontos kiemelni, hogy a központi egységek hűtéséhez a gyári hűtőmegoldásokat használtuk (AMD-nél a Near Silent 95 Watt Thermal Solutiont, Intelnél a G3258 mellé csomagolt rézmagost), így képet kaphattunk azok teljesítményéről és zajszintjéről is. Természetesen amire igazán kíváncsiak voltunk, az az AMD Near Silent 95 Watt Thermal Solutionje volt, az Intel gyári coolerek vonatkozásában nem igazán lehet újdonságról beszámolni. Sajnos mostanra az Athlon X4 760K kifutott, nem igazán beszerezhető, de hogy ne maradjunk Piledriver-alapú CPU nélkül, egy A10-6800k-t elő tudtunk varázsolni a teszt idejére, amelyben a Radeon R9 380 diszkrét VGA miatt az IGP természetesen inaktív volt, a szorzókat pedig az X4 760K-nak megfelelően állítottuk be 38-ra (alap), illetve 41-re (Turbo Core), így szimulálva a 760K jelenlétét. A mérések során a Radeon Drivert nem piszkáltuk, minden alapértelmezés szerint futott. A videokártya kapcsán egy Radeon R9 380 állt rendelkezésre, ennél gyengébbet nem szerettünk volna alkalmazni, hogy ne ütközzünk túl korán VGA limitbe, viszont sokkal erősebbet sem, mert az pedig ezekhez a procikhoz nem lett volna életszerű párosítás.
A tesztek során használt alkalmazások:
- AIDA64 Engineer Edition 5.60.3755
- SuperPi 1.5 mod XS
- wPrime 2.10
- WinRAR 5.31 x64
- 7-ZIP 15.14 x64
- Cinebench R15.0 x64
- Adobe Photoshop CC 16.1.2 x64
- Corona CPU Benchmark v1.3
- HWBOT Prime 0.8.3
- HWBOT x265 Benchmark v1.2.0 - 1080p
- PCMark8 2.6.517 x64
- 3DMark v1.5.915
- GTA V
- Tomb Raider
- Metro Last Light Redux
- Total War: Rome II
Fogyasztás:
A processzorok vizsgálatát a fogyasztás oldaláról kezdjük. Mint azt már korábban megemlítettük, egy viszonylag korrektnek számító, Corsair VS 550 tápegységről üzemeltek a rendszerek, a méréshez pedig egy Düwi 05370 mérőt használtunk, amely a fogyasztás mellett képes az áramerősség és a feszültségadatok monitorozására is.
Első lépésben minden konfigurációt üresjáratban, terhelés nélkül mértünk meg, ami annyit jelentett, hogy a Windows 10 Pro x64 az asztalon pihent. Az eredmények nem okoztak meglepést, túl nagy különbségek nem voltak a mezőnyben, mert manapság már minden processzor fejlett energiamenedzsmenttel rendelkezik, ettől függetlenül a Steamroller modulos Athlon X4 860K kérte a legtöbbet, amit az X4 760K követett. AMD fronton az Athlon X4 845 volt a legtakarékosabb az Excavatorral, a technológia ismeretében ezt is vártuk tőle. Az 57 wattos értékkel a Haswell-alapú Pentium G3258-at be is érte, de a Skylake-es Pentium G4400-at nem tudta megverni.
Ezt követően természetesen a rendszerek terhelt fogyasztásának is utánajártunk, amelyhez az AIDA64 beépített rendszerstabilitás-tesztjét hívtuk segítségül. A teszt alatt mindent terheltünk, amit lehetett: CPU, FPU, cache, RAM, HDD, VGA, ennek köszönhetően egy átfogó képet kaphattunk arról, hogy milyen teljesítményfelvételre számíthattunk akkor, amikor a "vas" csúcsra van járatva. A tendencia nem változott jelentősen, a legtöbbet az X4 860K ette meg, őt a 760K követte, a legtakarékosabb AMD pedig ezúttal is az X4 845 volt, de a Pentium G3258-at terhelve már nem tudta tartani, a Skylake-es G4400-zal pedig a teljes rendszer fogyasztása bement 200 watt alá.
Melegedés
A hőmérsékleti adatok monitorozására és rögzítésére ugyancsak az AIDA64 rendszerstabilitás-teszt modulját használtuk a következőképpen: körülbelül 1 percig üresjáratban hagytuk a CPU-t, majd a rendszer minden komponensét terhelni kezdtük. A terhelt állapotot 25 percig tartottuk fent, majd leállítottuk, és a konfigot 15 perc üresjárattal hagytuk "kihűlni". A mért adatokat egy grafikonnal és egy összegző táblázattal szemléltetjük. Azt általános érvényűen ki lehet jelenteni, hogy a tesztben szereplő egyik processzor lehűtése sem jelent komoly kihívást, a gyári hűtések meglehetősen hatékonyan birkóztak meg a feladattal, hangjukat csak akkor lehetett hangosabban hallani, ha kizárólag a CPU volt munkában, a 3D-s tesztek alatt a VGA elnyomta a processzorhűtők által keltett zajt. A mezőny leghűvösebb darabja a Skylake-alapú Pentium G4400, mely az AIDA64 szerint a 21 fokos üresjárati hőmérsékletről a terhelés alatt mindössze 37 fokig melegedett, ugyanez a Haswelles (híresen gyenge belső gyári pasztával) G3258 esetében 32, illetve 54 °C fok volt. Az Athlon X4 845 ugyancsak alig melegszik, bár a 13 fokos terheletlen hőfokot nehéz elhinni, az 51 °C-os terhelt adat meglehetősen kellemes. A 760K terhelés alatt 10 fokkal melegebb volt, a 860K pedig 56 fokig melegedett.
Azok számára, akik szeretnek böngészgetni, rendelkezésre bocsájtjuk az AIDA64 CPUID és memória/cache műveletes képernyőmentéseket, illetve a GPGPU benchmark eredményeit. Ezekből minden részlet kiolvasható ebben a vonatkozásban az adott központi egységről, lehetőség van például a gyorsítótárak sebességeinek összehasonlítására is. Természetesen a memóriakezeléssel kapcsolatos eredményeket a következő oldalon grafikonos formában is összehasonlítjuk.
AIDA64 CPU ID:
AIDA64 memória és cache teszt:
AIDA64 GPGPU benchmark:
Tuning
A túlhajtást tekintve némileg meg vagyunk lőve az asztali Carrizo-k kapcsán, ugyanis az X4 835 és az X4 845 egyaránt szorzózáras darab. Ha a szorzó nem állítható szabadon, akkor csak egyetlen út áll rendelkezésre a tuninghoz: az alapfrekvencia, azaz a BLCK növelése. Ez az FM2 platform és az A75, A55 FCH-k idejében még nem volt tragédia, 115-130 MHz-es BLCK elérhető volt, ami már elég komoly órajel-többletet eredményezett a gyári szorzóval is. Sajnos az AMD az A58/68/78/88X FCH-kba új ACHI vezérlőt épített, amely nem tolerálja a magas BLCK-t, a háttértár hamar elérhetetlenné válik, a gát átlagosan 107 MHz körül van, mi is eddig jutottunk, ami 4078 MHz-es órajelet eredményezett.
Kíváncsiságból kipróbáltuk azt is, IDE módban mennyit bír az A88X FCH, így 4267 MHz-et (+21.91%) sikerült elérni, amivel a cikk írásának pillanatában tartjuk a világrekordot az Athlon X4 845 kategóriában. Természetesen ma már az IDE mód alkalmazása nem javasolt, különösen akkor, ha gépünk SSD-t is tartalmaz, így sajnos mindennapi használatra AHCI-vel be kell érnünk a 4 GHz körüli frekvenciával. Ezt alkalmazva viszont a legtöbb mérést el is végeztük, még akkor is, ha csupán + 278 MHz-ről van szó. Természetesen ez a plusz frekvencia nem igényel számottevő feszültségemelést, így nyugodtan megmaradhatunk a gyári hűtés alkalmazásánál.
Memóriakezelés, AIDA64 mérések
Szintetikus tesztek
Tömörítés, kódolás, renderelés, képszerkesztés
3D-s mérések, játékok
Architektúrák összehasonlítása azonos órajelen (3200 MHz)
Ha már ennyiféle generáció jelen volt nálunk egyszerre, alkalmunk nyílt utánajárni annak is, hogyan teljesítenek egymáshoz képest az egyes architektúrák akkor, ha azonos frekvencián üzemelnek. Ehhez a tesztsorozathoz minden processzor órajelét 3200 MHz-re állítottuk be, természetesen a turbót letiltottuk. Íme az eredmények:
Összegzés, vélemény
Az Athlon X4 845 kapcsán az az érdekes helyzet állt elő, hogy egy eredetileg mobil gépekbe szánt lapka gyári „feltuningolása” került asztali tokozásba, ami viszonylag ritkán fordul elő. Ha egy mondattal akarnánk elintézni az értékelést, akkor azt mondanánk, hogy az Athlon X4 845 minden tekintetben pozitív benyomást tett ránk. Miért? Nos, az órajel- és fogyasztásnövekedés ellenére a korábbi FM2+ processzorokhoz képest a 65 wattos TDP még mindig kedvező, sikerült valamennyire megközelíteni az Intel kétmagos, Pentium egységeit. A CPU alacsony hőtermelése szintén meggyőző volt, az új gyári hűtő, a Near Silent 95 Watt Thermal Solution bőven elég a kis Athlonok hidegen tartására, mert a legnagyobb terhelések közepette is alig pörgött fel, és ez a 4 GHz-re történő tuning hatására sem módosult jelentősen.
Némileg kár érte, hogy szorzózáras CPU-ról van szó és valószínűleg nem is lesz belőle „K”-s példány, bár ez az architektúra sajátosságai okán némileg érthető az AMD részéről. Aki mégis tuningolni szeretné az X4 845-öt, az kalkulálja bele, hogy 107 MHz-es BLCK felett az A58/68/78/88 FM2+ alaplapok AHCI vezérlője felmondja a szolgálatot, még IDE módban körülbelül 115 MHz-ig juthatunk, de SSD-s rendszert így használni nem szerencsés. Az Excavator jó irányba mozdult el, és a legtöbb területen érezhető teljesítménynövekedést tud felmutatni az elődökhöz képest, olyannyira, hogy ezzel sok helyen sikerült beérni vagy le is lépni a hasonló árcédula alatt kapható Intel megoldásokat, illetve az azonos ársávban tanyázó Athlon X4 860K-t is.
A tesztek megmutatták azt is, hogy a Haswell és a Skylake között két mag vonatkozásában nincs jelentős különbség sem fogyasztás, sem teljesítmény tekintetében. A G3258 mellett szól a szorzózár-mentesség, azaz a komolyabb tuning lehetősége, míg a Pentium G4400-zal egy LGA 1151-es rendszert építhetünk viszonylag olcsón, ami jelenleg a legmodernebb, és még a Kaby Lake egységeket is ki fogja tudni szolgálni.
Ha megvizsgáljuk az egyes rendszerek hozzávetőleges bekerülési költségeit, akkor azt láthatjuk, hogy az alaplapok szemszögéből nincs jelentős árkülönbség. Az FM2+ foglalattal operáló deszkák 13 000 forint körül startolnak, de ~20 000 ft-ért már minden igényt kielégítő példányokat is lehet találni. A cikkben szereplő GIGABYTE GA-F2A88XM-D3HP a felfrissített paletta egyik képviselője USB 3.1-gyel a fedélzetén, ~ 23 000 forintos árcédulával. Az LGA 1151 lapok némileg drágábban, 16 000 forint körül indulnak és hatalmas belőlük a kínálat, a határ a csillagos ég.
Ha teljesen új rendszert építünk, akkor DDR4-alapú deszkát érdemes választani, de ha meglévő DDR3 KIT-ünket megtartanánk, akkor DDR3 variánsok is rendelkezésre állnak. LGA 1150 platformon már 12 000 forintért is lehet „vadat lőni”, de a nagyobb tudású PCH-val és extrákkal bíró példányok 25 000-től felfelé találhatóak. Az ASROCK Z97 Anniversary egy érdekes, letisztult modell, kevés csatlakozóval, de LGA 1150 vonalon a csúcs Z97 PCH-val, ami nem egy rossz ajánlat 23 darab ezresért. A platformokat vizsgálva ugyanakkor megjegyzendő, hogy amíg az LGA 1151 előtt még áll jövő, addig az LGA 1150-re és az FM2+ -ra már az életciklusaiknak vége vár, és esetükben a továbbiakban nem számíthatunk újdonságokra.
Átevezve a processzorok vizére. A 3,2 GHz-es, Pentium G 3258 21 000 forint körül kapható, amelybe erősen belejátszik a szorzózár-mentesség felára. Ha a tuning esetükben nem cél, akkor ugyanazt megkapjuk a G3250 személyében 4-5 ezer forinttal olcsóbban. A Pentium G4400 friss fecske, de mostanra egész kellemesen beállt az ára ~ 19 000 forintra. A leírtak miatt és az időtállóságot tekintve olcsó Haswelles rendszert már csak akkor építenénk, ha tuningolni szeretnénk, és G3258-ban gondolkodnánk. A Skylake kapcsán viszont figyeljünk arra, hogy a nyomtatott áramkör jelentősen vékonyodott a Haswellhez képest, így annak teherbírása is csökkent. Mivel a Skylake még négy mag esetén is alig melegszik, a hatalmas és nehéz toronyhűtők használata nem javasolt. Azt nem mondjuk, hogy mindenki maradjon meg a gyári Intel hűtőnél, de egy közepes méretű, jól megtervezett hőcsöves coolernél jobbat semmi nem indokol.
AMD vonalon kicsit egyszerűbb a képlet. Ha objektíven nézzük a dolgokat, a legokosabb döntés most a kivárás, hiszen az AM4 debütálása egyre közelebb van, azzal együtt, hogy pontos megjelenési dátumot még mindig nem tudunk, de az új foglalattal majd egy egységes és időtálló platformra tehetünk szert. Ha mindenképpen most aktuális a beszerzés, és a hárombetűs gyártó termékeiben gondolkodunk, akkor az elavult és kifutó AM3+ rendszer építését csak akkor szorgalmaznánk, ha mindenképpen nagy teljesítményű FX-es rendszerre van szükség. Meglévő FM2+ konfiguráció esetén az Athlon X845 meggyőző produkciója ellenére csak akkor lehet célszerű a CPU-csere, ha jelenleg kétmagos egységgel rendelkezünk. Athlon X4 750K és X4 760K-hoz képest is van előrelépés, de a mérték nem akkora, hogy megérje a váltás költségét, a 860/870/880K modellek pedig a magasabb órajellel valamennyire ellensúlyozni tudják az Athlon X4 845 Excavatorból adódó előnyét. Az újdonság nagyjából egy árban van az Athlon 860K-val. Utóbbi mellett egyetlen dolog szól, a szorzózár mentesség, tehát ha komoly tuningot szeretnénk, akkor azt vele tudjuk elérni, ugyanakkor teljesítményben még így sem biztos, hogy érdemben az X4 845 elé tudunk kerülni, tehát most az az érdekes helyzet állt elő, hogy egy alacsonyabb típusszámmal ellátott modell a gyorsabb termék. Mielőtt azonban rohannánk a boltba Athlon X4 845-öt venni, mindenképpen ellenőrizzük, hogy az alaplapunk, illetve az aktuális BIOS verzió támogatja-e őt.
Sajnos egyelőre az Athlon X3 835 és 845 ritka, mint a fehér holló, és a debütáló ár is picit magasabb volt, mint azt a 70 dolláros végfelhasználói árból átkonvertálnánk. Az első szállítmány 23 300 forintért kellette magát, nem eredménytelenül. Vélhetően lesz ez még olcsóbb is, bár nehéz megsaccolni, mekkora volumenben tervez ezekkel a lapkákkal az AMD, mivel azt sem tudjuk konkrétan, milyen okból adta ki mégis a már meglévő FM2+ vonalra őket. Egy magyarázat lehet az, hogy ezzel is kicsit meg akarták kavarni az állóvizet az AM4 startjáig és beszédtémát akartak szolgáltatni, de az sem kizárt, hogy a hibás IGP-vel legördülő darabok kapnak FM2+ tokozással egy második esélyt az életre.
Mindenesetre, ha most vásárolunk FM2+ alaplapot és IGP nélküli CPU-ban gondolkodunk, akkor fenntartjuk az álláspontunkat, hogy az Athlon X4 845 a 860K ellenében is jó döntés lehet, főleg akkor, ha az ára csökken még 1-2 ezer forintot és nem akarunk agresszív tuningot, de szeretnénk alacsonyabb fogyasztást és minimális hőtermelést. Opció lehet még az X4 870K, mely Godavari-alapú, forrasztott kupakos és megkapja a Near Silent 125 W Thermal Solution coolert, így a melegedés esetében is kedvező mértékű, de jelenleg ő sem elérhető, és amikor az volt, akkor a 31 000 forintos ára nem igazán sorolta őt az ajánlott vétel kategóriába.
Az Athlon X4 835 és Athlon X4 845 modellek természetesen nem rengetik meg a piacot, hiszen aki kicsit otthon van a témában, az mind az AM4-re és a Zenre vár, ugyanakkor arra mindenképpen jó volt az X4 845, hogy hosszú idő után beszéd- és cikkalapot szolgáltasson AMD vonalon, és amellett, hogy számos, keveset fogyasztó irodai vagy középkategóriás játékos konfigba javasolt lehet, némileg bepillantást biztosított a jövőbe is, hogy mit várhatunk majd AM4-ben a Bristol Ridge-től, egészen addig, amíg végre befut a Zen architektúra. Reményeink szerint akkor az AMD cirka 6-8 év után valóban „visszatér”, és a magasabb kategóriákban is borsot tör az évek során kicsit elkényelmesedő konkurens gyártó orra alá. Egy biztos: ha minden gyártó tartja a korábban kihirdetett útitervét, akkor nem csak a videókártyák, hanem a processzorok világában is rég nem látott izgalmakkal tűzdelt második félévnek nézünk elébe.
